Nem lehet megvesztegetni

Szabadúszóként, túl a negyvenen, gondolom, már csak olyan felkérésekre mond igent, amelyek valóban érdeklik. Vagy más szempontok is szóba jöhetnek?Épp ezen dolgozom magamban. Hogy más szempontok ne legyenek. Hogy csak olyan munka részese legyek, amelyben tényleg jól érzem magam, és előbbre visz a pályán. Igen, már csak olyan szerepeket szeretnék elvállalni, melyekben érzem a kihívást. Vagy a darab minősége, vagy a partnerek, vagy a rendező által. Szeretném, ha végre benőne a fejem lágya, és minden helyzetben felnőttként döntenék, s ezt a választásaim is tükröznék. Gyereknek maradni munkaköri kötelességem, az igent vagy a nemet azonban érett fejjel szeretném kimondani. Vannak még nagyobb megingásai?Mivel olyan a természetem, és szerencsére a pályám is úgy alakult, hogy nem kell a pénzért hajtanom, nem is fordulhat elő velem, hogy egy nagyobb öszszeggel esetleg levesznek a lábamról. Nem megyek bele mindenféle nívótlan produkcióba. Nálam ez freudi alapon működik. Nem szeretném, ha nem szeretnének. Hadd fordítsam ezt Ady Endrére: „Szeretném, ha szeretnének.” Ugye, így gondolja?Nem engedem, hogy lelki alapon megvesztegessenek, belerángassanak egy olyan munkába, amiben aztán nem érzem jól magam. Nincs olyan, hogy ez volt az utolsó eset. Az új színpadi Üzlet a korzón hogyan szippantotta be?Felhívott Juraj Ďurdiak, a színház igazgatója, hogy lenne számomra egy szerep, Tóno Brtko. Rendben, mondtam magamban. És kik játszanának még az előadásban? – tapogatóztam. S elkezdte sorolni a neveket. Božidara Turzonovová, Zuzana Kronerová, Varga Anikó. És mikor lenne a bemutató? Mondja, hogy mikor. Az is jó, gondoltam. De csak másnap közöltem vele, hogy igen, vállalom. Meg kellett győznöm magam, hogy igen, ez olyan munka lehet, ami tovább visz. Elvégre semmi sem kötelező. A színészt nem pénzzel fogják meg, hanem szereppel. Jó esetben.Engem mindig a szerep érdekel. Én játszani akarok. Tóno Brtkóval hol tart a játékban?Háromszor játszottam a bemutató óta. Még mindig streszszel a helyzet. Hatalmas előadás, és ritkán megy. Havonta kétszer. Sok mindenre kell figyelni benne. A szövegre, a dalokra, az akciókra. Ráadásul minden este másvalakivel játszom, hiszen dupla szereposztásban megy a darab. Rozalie Lautmannt, az idős zsidó asszonyt, akitől Tóno Brtko átveszi az üzletet, két jeles színésznő formálja meg.Nem tudom, korfüggő-e, csak azt látom, Božidara Turzonovová mindenkinél jobban izgul az előadás előtt. Én középiskolásként voltam ilyen lámpalázas, amikor improvizálnom kellett. Zuzana Kronerová számára is komoly kihívás lehet a szerep, már csak az édesapja miatt is. Rajta mégsem látom az izgalom jeleit. Előadás előtt az én fejemen is sok minden átfut. Lehet, hogy ki is virágoznék, ha valaki azzal jönne hozzám, hogy este sajnos mégsem megy fel a függöny, de amint kilépek a színpadra, és látom a nézőket, már tudom, hogy nincs visszaút. Játszani kell. Jól és pontosan. Nyilván látta a filmet, Jan Kadár és Elmar Klos Oscar-díjas alkotását.Hosszú idő után most újra megnéztem. Van, aki nem ért egyet azzal, hogy a történet végén Tóno Brtko felakasztja magát. Nekem el kell fogadnom a döntését ahhoz, hogy el tudjam játszani. Minden alkalommal el kell hitetnem magammal, hogy nincs más lehetősége. Miután elvállaltam egy szerepet, az a feladatom, hogy belebújjak a figura bőrébe, s az ő érzelmei alapján cselekedjek. Még akkor is, ha személyesen nem értek vele egyet. Ez az alap. Más kérdés, hogy ennyi idővel a bemutató után mennyire tartok ott, ahol ő. Ha hetente legalább egyszer műsoron lenne az előadás, könnyebb dolgom lenne. Így viszont csak arra tudok gondolni, hogy ezt a helyzetet is hasonlóképpen élem meg, mint amikor az Őrült nők ketrecét a vége felé már csak havonta egyszer játszottuk. Akkor is az járt a fejemben, hogy csak megcsináljam mindazt, amit a rendező a bemutató előtt kért tőlem. Hányadik évét tölti is a pályán?Diplomás színészként? A tizenhetediket. Erős volt a startja. Jan Hřebejk Oscar-jelölésig jutott Élet mindenáron című filmjével hívta fel magára a figyelmet.Két évvel a főiskola elvégzése után kaptam meg a szerepet. Saját megítélése szerint azóta miképpen alakultak a dolgai?Nem úgy csináltam meg mindent, ahogy lehetett volna. Nyilván most az örök elégedetlenség beszél belőlem. A maximalizmusom. De nagyon jó lehetőségeket kaptam, ez kétségtelen. Ha összevetem azzal, hogy mit játszanak, hol tartanak a pályán a főiskolai osztálytársaim, nincs okom panaszra. Fantasztikus pályát futottam be. Vannak persze dolgok, amelyeket már másképpen oldanék meg. Negyven fölött egyre inkább foglalkoztat a kérdés, hogy ura vagyok-e a pályámnak vagy az irányít engem? Hiszen már eddig is sok műfajt bevállaltam. Musicalt, fizikai színházat, alternatív előadásokat, naiv színházat, tévésorozatot, mozifilmet. Kíváncsi vagyok, milyen képe lesz rólam a közönségnek, mondjuk harminc év múlva. Az Üzlet a korzónt mindenesetre nagyon szeretem. Pedig már délben elkezd remegni a gyomrom, ha este ezt a szerepet játszom. Az első tíz perc a tűzkeresztség, akkor dől el, hogy milyen a ritmusa az aznapi előadásnak, hol kell változtatni rajta. Számolom is magamban a perceket. Olyan vagyok, mint a metronóm. Évad végéig lesz még új bemutatója?Nem. De az Üzlet…-tel párhuzamosan próbáltam Ady Hajdu hajóján a 3x2 című komédiát. Három egyfelvonásos, három különböző házaspár, három különálló történet. Ifjú nászutasokról szól az első, középkorú házaspárról a másik, a harmadik történetben pedig már két idős ember vet számot az életével. Zuza Martinková a partnerem. Alice Nellis Hét testvér, hét varjú című mesefilmjében cseh papot játszik. Magyar pap is volt már, szlovák filmben.Ez most azért lesz érdekes, mert fiatalon és öregen is meg kell őt mutatnom. Rég nem hívtak már cseh filmbe, ennek a felkérésnek most azért is örülök.