Nekik az ég alatt Arany János

Levelek és naplóbejegyzések, korabeli elbeszélések szolgáltak alapul Vecsei H.
Miklósnak, hogy Arany János élettörténetén keresztül a reformkori kapcsolatokat és a 19. század nagyjainak szellemiségét is bemutassa Kinek az ég alatt már senkije sincsen című darabjában.

Egymásra figyelés két részben – hirdeti a mű alcíme, mottója pedig: „Nem lehetsz egyedül Petőfi Sándor!” A két, egymásra figyelő személy ugyanis nem más, mint a költő és műfordító Arany János, és Petőfi Sándor, az 1848. március 15-ei események meghatározó alakja.

„Ifj. Vidnyánszky Attilával mi nem személyeket vagy történeteket keresünk, hanem témákat és kérdéseket – mondja Vecsei H. Miklós. – Szerencsére hősökben is, bűnösökben is olyan gazdag a magyar kultúrtörténet, hogy akármilyen kérdés kerül terítékre, mindegyikre találunk példát vagy ellenpéldát, ami bátoríthat bennünket. József Attiláék indító kiáltványában, amikor a Szép szót szerkesztették, volt egy mondat: Igazságokat kell keresnünk, de nem szükségképpen új igazságokat. Amikor olyan elődökhöz nyúlunk vissza, mint Petőfi, Arany vagy József Attila, az a részünkről nem feltámasztás, hanem az ő igazságuk keresése. De megfigyelése is annak, hogy képviselnek-e olyan értékeket, amilyeneket mi már nem hordozunk, pedig hordoznunk kellene. Így indult ez a munka is, amelynek első címe az volt: A szalontai Hamlet-kör. Ugyanis nem Arany János életéről akartunk darabot csinálni, hanem arról a nagyszalontai, illetve nagykőrösi időszakról, amikor ő tanított, és a Hamletfordításainak részleteit a diákjaival adatta elő. Egy magyar Holt költők társasága volt az eredeti ötlet.”

A darabbal kapcsolatos változás akkor állt be, amikor Vecsei H. Miklós számára egyértelművé vált: Arany János életét a születéstől a halálig színpadra kell vinniük, hiszen követendő példa számukra. És adódott egy másik nagyon fontos téma is az anyagban: Arany és Petőfi barátsága. Két, teljesen más jellem, tulajdonképpen mást is gondolnak a költő és a magyar ember feladatáról az 1848-as szabadságharc környékén, mégis szenvedélyesen próbálták megérteni egymás igazát.

„A másik igazságának a magam igazságánál előbbre tétele olyan fantasztikus emberi tulajdonság és vállalás, ami mára teljesen kiveszett az életünkből – vélekedik a darab szerzője. – Alig látok már ilyen embereket. Az előadás mottója, a Nem lehetsz egyedül Petőfi Sándor! pedig azért lett fontos, mert azt nemcsak a szövegbe és a rendezésbe, hanem a színészi játékba is bele lehetett építeni. És ne felejtsük el: azután, hogy eltűnik Petőfi Sándor, Arany János még él harminchárom évet, és minden nap vele álmodik, róla beszél. Petőfi halála után hat évvel kap egy levelet Egressy Gábortól, aki elfelejti aláírni, Arany pedig a Petőfitől kapott levelek közé teszi, mert azt gondolja,barátjamégmindigél. Az1860as évek elején, amikor már mindenki Budapesten van, az MTA-ban, még mindig nem hajlandó elmenni otthonról, hátha megérkezik Petőfi. Csak akkor dönt úgy, hogy feljön Pestre, és megpróbálja túltenni magát a történteken, amikor meghal a lánya, Juliska, aki már egészen ígéretes színésznő volt.”

Arany János szerepét egymást váltva öten játsszák a darabban. Van a gyermek Arany, a fiatal Arany (Dino Benjamin), a fiatal felnőtt Arany (Ertl Zsombor), a felnőtt Arany (Zoltán Áron) és az öreg Arany (Gyöngyösi Zoltán). Ami viszont ugyancsak érdekessé teszi az estét: ifj. Vidnyánszky Attila interaktív színházat rendezett a darabból, amely fricska a mai magyar állapotoknak.

„Ha megkérdeznénk egy általános iskolást vagy egy gimnazistát, hogy mit tud Aranyról és Petőfiről, kiderülne, hogy nem is sejti, a 19. század történelmének legbátrabb hősei voltak. S hogy ezzel együtt emberek is voltak, akik a szerelmet is megélték, és bűneik is voltak, amelyeket szégyelltek. Egy jó magyartanár sokat változtathat ezen a helyzeten. De azon is érdemes elgondolkozni, hogy ki megy ma tanárnak, és megéri-e, érdemes-e ezt a hivatást választani? S ha eggyel tovább lépünk, az is igaz, hogy egy diák azt a tanárt szereti, akivel szimpatizál. Szimpatizálni pedig azzal lehet, akivel együttérzek. S ha ezek a költők piedesztálra vannak emelve, és nem látjuk az emberi minőségüket, akkor nem tudunk velük együttérezni, mert elérhetetlen hősökké válnak. Ezért jó módszer erre a színház. Ott tényleg élő figurák vannak. Egy frissen érettségizett lány lépett hozzám a nyáron. Azt mondta: képzeljem el, Arany Jánost és József Attilát húzta, és egyikből sem tanult, viszont látta mindkét előadásunkat, és gond nélkül átment mindkettővel.”

A múlt évad végén erdélyi körúton volt a társulat az Arany Jánosról szóló előadással. Több városban láthatta őket a közönség, és mindenütt nagy tetszéssel fogadták az előadást.

„Határok már nem választanak el bennünket egymástól. Székelyföldön, akárcsak Szlovákiában vagy Kárpátalján ugyanolyan magyar emberek élnek, mint amilyenek mi vagyunk – vélekedik Vecsei H. Miklós. – És erre kell nagyon vigyázni, hogy ez így is maradjon. A Kinek az ég alatt már senkije sincsen is ezt a kapcsolatot kívánja ápolni. Hogy lélekben és gondolatban legyünk együtt, és többször találkozzunk. Nekünk, Magyarországon élőknek eszméletlen nagy adósságaink vannak ezen a téren.”

A szerző a Vasárnap munkatársa