Négyes csatorna

Rohanós és zajos az élet. Manapság már a hétfő sem marad a családé, mint egykor, amikor a tévéadók számát még a fél kezem ujjain meg lehetett számolni. A hétfő beszélgetős nap volt, a műsorsugárzás csak kedden kezdődött az ügyeletes esti sorozattal. A krimiknek, természet- és „nagyfilmeknek” is megvolt a maguk ideje. A nézőre őszintén mosolygott a bemondónő, a tévémaci tanulságos meséket hozott a gyerekeknek. Hát igen: változnak az idők...

Ma már éjjel-nappal sugározza több száz tévéadó a színes, hangos, villogós képeket. A reggel sem indul komótosan, ide-oda kapkodó felvételek izgatják az alig felébredt nézőt. Ötperces telefonos nyerőműsorral, sztárok magánéletével, hiperszuper reklámokkal. A délután a nézőcsalogató show-műsoroké, az este a furcsa filmeké. A közbeeső időszak az argentin sorozatokról szól. Pedig ha mélyen magunkba tekintünk, láthatjuk, az ember nyugalomra vágyik. Jómagam legalábbis. Ritkán fordul elő ugyan, de megesik, hogy én is a tévé előtt szeretnék megpihenni, vagy egyszerűen csak kíváncsi vagyok a nagyvilágra. Ám sokáig hiába szörföztem műholdas adóról műholdas adóra, csak nem találtam semmi ínyemre valót. Pedig találtam sorozatokat, akció- és erotikus filmeket, őrülten pergő, értelmetlen rajzfilmeket, igénytelen zenem?sorokat...

Aztán rátaláltam egy békés szigetre az égi csatornák tengerében. Ezen a kanálison még mindig vannak szépen öltözött bemondók, akik érthetően, lassan, tisztán beszélnek, hozzám szólnak. Itt van valódi esti mese is, és a báránykák meg a puli nem kergetőzésről szóló, ürességtől kongó, de villódzóan színes képeket hoznak a gyerekeinknek. Hanem nézhető, tanulságos, figyelmet lekötő rajz- és bábfilmeket az igazi mesék világából. Magyar népmeséket, melyeket manapság aligha olvas fel esténként a fáradt szülő csemetéinek. Klasszikus vagy világhírű meseírók rég elfelejtett szép meséit. Egyedül itt találok olyan hírműsorokat, melyek igyekeznek objektívan tájékoztatni, melyek nem a politikusok egymást sértegetéséről szólnak. Kerekasztal-beszélgetéseket, amelyek magyaráznak, s amelyeken ki merik mondani azokat a bennünket érintő kérdéseket, amelyeket más (magyar nyelven sugárzó) tévéadók tabuként kezelnek. Természetfilmeket, melyek olyan ritkák manapság, mint a fehér holló. Igényes dokumentum- és útifilmeket. Művészfilmeket. Híres filmeket. Érdekes filmeket. Agatha Christie-féle agysejteket megmozgató krimiket. És a kedvenceimet, a vasárnap délutánonként sugárzott filmmúzeumi fekete-fehér filmeket, ahol újra láthatom a magyar színészóriásokat. Véleményem szerint ez az első magyar nyelven sugárzó igazán közszolgálati televízió. Amely rám (is) gondol, határon túlira. Hozzám is szól, édes anyanyelvemen. Amely még az időjárás-jelentésben is érezteti velem, hogy fontos vagyok neki.

Távirányítónkról a négyes szám már lekopott, nem látszik. Ez a gomb a Duna Televízió csatornáját kapcsolja. Száz tévéadó közül is a legkedvesebbet számomra.