Négy kötete jelent meg

CSILLAG LAJOS

„Ha volt s marad ködlovagja a 70–80-as években kibontakozó irodalmunknak, Hajnóczy Péter mindannyiunk közül az élen fog maradni” – ezekkel a szavakkal búcsúztatta Mészöly Miklós a harminckilenc éves korában elhunyt írót. Azóta Hajnóczyról a fenti mondatot már számtalanszor elmondták, vagy megírták különböző parafrazált változatban. Voltak, akik azt állították, ha kevesebbet inna, sokkal sikeresebb lehetne, amire ő csak annyit válaszolt: „a siker bűn”. Ma már olyan is akad, aki szerint egész egyszerűen, ha nem ide születik, a beat irodalom egyik legkiemelkedőbb alakja lenne.

Ha részletesen akarnám bemutatni az életét és munkásságát, talán elegendő volna, ha egyenesen a wikipédiát javasolnám az olvasónak. Ott megtudnánk róla, hogy volt ládázó, kabinos, szentképügynök, modell, kazánfűtő, kőművessegéd, betűszedőinas, szénlehordó… nagyjából ebben a sorrendben. Na és, hogy a Hajnóczy tulajdonképpen szerzői név. Hasznos Ödön néven született Budapesten… vagy Porcsalmán, nem tudni pontosan hol. Nevelőszülőkhöz került, ahol gyermekkorát egy igencsak feszes, konszolidált értékrendekkel bíró családban töltötte. Kamaszkorában ismeri meg származását, és a nevelőanyjától való elridegülés kilöki őt addigi életéből, és az alkoholizmus felé sodorja. Rövid írói pályafutása alatt négy kötete jelent meg, két szakmai elismerésben, Füst Milán- és Aszú-díjban részesítették. Harminckilenc éves korában megviselt szervezete nem bírta el az influenzás lázat, és egy balatoni nyaralás során elhunyt. Sok, kötetben nem megjelent írást hagyott hátra, amelyek feltárásával a Hajnóczy Péter Hagyatékgondozó Műhely foglalkozik Szegeden. Így az Osiris Kiadó gondozásában megjelent gyűjteményes kötet nem teljes, lévén, hogy a Feloldozás, amely főműve, A halál kilovagolt Perzsiából „előszövegének” tekinthető, már nem került bele.

Csakúgy, mint sok más író, ő is „áldozata” volt a kommunista kultúrpolitikának. Könyveit sokszor a kiadók visszatartották, nem kerültek az olvasók elé. Nem véletlenül. Írásaiban néhol a politikai rendszer ellen emel hangot. Legtöbbször azonban az alkoholizmussal, függőséggel, a társadalomban való fuldoklással állítja szembe az olvasót, sokszor mintegy rideg, érzelemmentes narrációval közvetítve azt. Nem láttatni akar, hanem szinte kitárulkozóan ír ezekről a dolgokról. Éppen ezért azon kevés szerzők egyike, akik életét nehezen tudjuk lefejteni műveiről. Hihetnénk is, talán jogosan, hogy azok az események, karakterek, amelyek legismertebb prózáiban találhatóak (A halál kilovagolt Perzsiából, Krisztus menyasszonya), mind-mind megéltek és valósalapúak, ha ezekbe a történetekbe nem volna éppenséggel beépítve az abszurdum, amely képes eltávolítani minket a valóságtól. Egy olyan megteremtett, mégis teljeséggel valósalapú, fojtogató világba kerülünk (Hajnóczy világába), ahonnét az ember úgy érzi, nincs menekvés, pedig nekünk egyszerű dolgunk van. Elég letenni a könyvet. Hajnóczy teremtett világa nem volt könyv, amit letehetett volna, és ez a saját maga által generált világ ragadta el.