Naszlady Éva a Jókai Napokról: Szükség van erre a fesztiválra

Öt napon keresztül, reggeltől estig tartott a színjátszó maraton a múlt héten. Ha nem előadásokat néztek, színházzal kapcsolatos kísérőrendezvények közül válogathattak a fesztivállakók, majd ragyogó napsütésben vitathatták meg a látottakat. Igazi kora nyári színházi csemege volt az idén Komárom országos színjátszó fesztiválja.

Naszlady Éva színművész, rendező, a zsűri elnöke is elégedettnek tűnt a színpadon a szombaton késő este kezdődött díjkiosztón. Arról beszélt, öröm volt látni, mennyi kortárs szöveggel dolgoztak a csoportok, látleletet adva saját életérzésükről. Hol szakrális módon, hol „gonosz bohó” elemekkel, máskor mélylélektani elemzéssel, vagy éppen úgy, hogy saját színházi nyelvet találtak ki hozzá. A díjkiosztó után faggattam.

Két új díjat is létrehozott a zsűri. Az Ugródeszka-díjat és a megosztott fesztiváldíjat. Miért döntöttek így?

Mindenképpen biztatni szerettük volna a Hetényi Református Gyülekezet CALIX Színpadát, hogy folytassák a tevékenységüket. Külön öröm, amikor egy új csoport születik. Szerettük volna kifejezni: nagyon jó, amit csinálnak, de még sok a tanulnivalójuk. Benkő Géza találta ki a Ugródeszka-díj elnevezést. A megosztott fesztiváldíjakra azért volt szükség, mert a zsűriben mindenkinek voltak javaslatai arra, mely előadásokat gondolt ebben a mezőnyben kimagaslónak. Igazából nem nagyon tudtunk megegyezni, mert senkinek nem volt egyértelmű javaslata. Így a felnőtt nívódíjat nem adtuk ki. Megosztott fesztiváldíjban részesítettünk négy előadást.

A füleki Apropó Kisszínpad kapta az idén a fődíjat, Jó palócok című előadásukért.

Olyan őszinteséggel, lelki és fizikai energiákkal, szeretetettel, esztétikai érzékkel, ízléssel találkoztunk, olyan sok jól működő elem volt ebben az előadásban, ami már önmagában is indokolta, hogy ők kapják a fesztivál fődíját, de a legfontosabb az őszinte és igaz alapállás, miszerint magukról akartak valamit mondani. Ez a szándék sikeresen nyilvánult meg. Elsöprő erejű volt az Apropó Kisszínpad előadása.

Második éve zsűrizik a Jókai Napokon. Megszerette a várost, a fesztivált?

Már tavaly megszerettem. Kellemes és boldog pillanat volt, amikor az idén felhívtak, jöjjek újra zsűrizni. Meglepetés volt, hogy legyek a zsűri elnöke, mert Solténszky Tibor az idén a Pécsi Országos Színházi Találkozón zsűrizett, és nem érhetett rá.

Milyennek látja az itteni színjátszókat?

Sok tehetséges ember munkáját láthattam. Ez engem feltölt. Boldogság, ha fiatalokat láthatok. Ők úgy beszélik azt a nyelvet, amit jómagam koromnál fogva régóta ismerik, hogy számomra megújító erejű. Mindig rájövök, ez egy kimeríthetetlen nyelv. A fiataloknak van igazán létjogosultságuk, hogy újítsák, ápolják, felfedezzék.

Színészként és rendezőként mi volt a legnagyobb élménye a 48. Jókai Napokon?

Színészként Bódi Andrea, aki a Nem félünk a farkastól Mártáját, ezt a drámai szerepet olyan új színnel fűszerezte, amit még nem láttam más színésznőktől. Rendezőként sok előadás sok ötlete maradt meg bennem. Az egyik ilyen az Anyád! című előadás hihetetlenül izgalmas tere volt.

A tavalyihoz viszonyítva az idei Jókai Napok fejlődést mutat?

A záróbeszédemben említettem, az is mutatja, hogy ez a fesztivál miképp gyarapszik, hogy sokkal több csoport nevezett az idén, és a nézői érdeklődés is nagyobb volt, mint tavaly. Ez azt jelzi, hogy szükség van erre a fesztiválra. A nézők éppen úgy igénylik, mint az alkotók.

Szél János