Nagyszabású tárlat az ikonikus épületben

A vasárnapi nyitást követő héten meglepően nagy a nyüzsgés a Szlovák Nemzeti Galéria Rázus rakparti épületében ahhoz képest, hogy csupán egy hétköznap délelőttről van szó. Csoportosan sétálnak a beltérben a látogatók a kiállított műveket nézegetve – felnőttek és szép számban iskolások is. Mivel a tárlat alkotásait az épület 12 különböző pontján helyezték el a kurátorok – tehát a három szárnnyal rendelkező épület négy emeletén és a két szemközti szárnyat összekötő áthidaláson belül –, a látogatók a tárlat műveit keresve besétálják a teljes galériát, így maga a felújított épület válik a főszereplővé.

A Nemzeti Galéria felújítása sok éven át tartott és összesen 79 millió euróba került – Szlovákia történetében ez a valaha volt legnagyobb összeg, amelyet egy középület felújításába invesztáltak. A rekonstrukció folyamán 28 ezer négyzetmétert újítottak fel: nagyobb felületet kapnak a kiállítások, de a közeljövőben működni fog itt mozi, könyvtár, archívum, műtermek restaurátorok számára, kávézó és könyvesbolt is. Úgy tűnik, hogy azzal, hogy a képzőművészeteknek egy ilyen galéria ad otthont, Pozsony végre a környékbeli fővárosok mércéjével lesz mérhető.

1948-as alakulását követően a galéria az ötvenes években került át a 18. században épített, eredetileg katonák szálláshelyeként szolgáló Vízi kaszárnyákba. 1963-ban pályázatot írtak ki az épület bővítésére. A győztes terv Vladimír Dedečeké volt, aki új, modern szárnyat tervezett a lebontott déli homlokzat helyére. Érdekesség, hogy elsőként egy pilléreken álló áthidalást készült volna a két szemközti épületszárny között, ebből a tervezés folyamán végül egy hídszerű, pillérek nélküli elem vált. Az áthidalás a hetvenes években készült el, többek között kiállítási teremként is működött. Az évek során azonban egyre inkább kiütköztek az épületrész technikai problémái, melyeknek az akkori építészeti megoldások nem tudták elejét venni. A balesetveszélyessé vált épületrészt 21 évvel ezelőtt zárták be, amikor nyilvánvaló volt már az is, hogy az épület többi része is felújításra szorul. Az áthidalást sokáig le akarták bontani – végül az akkori igazgató, Katarína Bajcurová állt ki az épületrész megmentése mellett, azzal érvelve, hogy egyedülálló építészeti megoldásról van szó, mely a galéria ikonikus része. Míg a galéria teljes épületének felújítására kiírt első pályázatra érkezett tervek szinte egyike sem vette komolyan, hogy az áthidalást meg lehetne menteni, a második pályázatot úgy írták ki, hogy az áthidalás megmentését tűzték ki benne fő szempontként. A maratoni előkészületeket igénybe vevő rekonstrukció végül idén ősszel fejeződött be.

A kurátorok leglátványosabb megoldása, hogy a tárlat egyik központi művét, Stano Filko 12 színes hőlégballonból álló installációját az áthidalásban helyezték el. Érdekesség, hogy az évekig New Yorkban élő művész, Filko eredetileg kültéri alkotásnak szánta a művét: most mégis impozáns látványt nyújt, ahogy az épület architektonikájához és a beltérhez illeszkedik. Az alkotás egyébként a galéria állandó tárlatának részét képzi majd a jövőben. Az installáció további érdekessége, hogy Stano Filko légballonjainak tematikus ellenpontjaként a 17. században élő szepesszombati fafaragó mester, idősebb Grósz Pál Utolsó vacsoráját helyezték el a teremben.

Izgalmas párhuzamokat fedezhetünk fel a negyedik emeleten kialakított képcsoport alkotásai között: Mednyánszky László tájképei mellett két fiatal alkotó, Andrej Dúbravský és Žofia Dubová festményeit helyezték el – a fiatal generáció alkotásait szintén a természet inspirálta, ám ezek a képzőművészek már erőteljesen mozdulnak az absztrahálás irányába.

Női szemléletet helyez előtérbe Varga Emőke Medúza című, tex-tilekből összeállított alkotása (mely eredetileg helyspecifikus alkotásként készült a somorjai zsinagógába), melyet egy II. világháború előtt készült festménnyel állítottak párhuzamba a kurátorok, szintén egy női képzőművész, Ester Šimerová-Martinčeková munkájával.

Összesen egyébként tizenkét téma köré rendezték a műveket a kiállítás szervezői – izgalmas megközelítéseket eredményez például a test, a világűr és az apokalipszis mint kulcstéma. Csak hogy illusztráljuk a felhozatal sokszínűségét, láthatunk olyan műtárgyakat, melyek nemrégen kerültek a galéria gyűjteményébe – ilyen ínyencség például egy Dürer-kép –, népi fafaragók munkáit és olyan kortárs képzőművészek, mint például Štefan Papčo, Michal Morav-čík és Ján Zelinka alkotásait. Ami a további magyar érdekeltséget illeti, Cséfalvay András multimediális installációját is megnézhetik a látogatók.

A Prológus: A realitás 12 színe című kiállítás jövő szerdáig látogatható. Az ünnepekre a galéria bezár, de a kiállítás alkotásai a jövő év végéig a helyükön maradnak. A jövő évben a galéria emellett szeretné megnyitni az állandó kiállításait, míg az épület többi részét fokozatosan bocsátják majd a látogatók rendelkezésére.