Nagy koncert, kis bakikkal

A szombati ingyenes budapesti szuperkoncert minden várakozást felülmúlt, az MTI tájékoztatása szerint több mint félmillióan voltak rá kíváncsiak.

Sting koncertje előtt természetesen több előadó is színpadra lépett, a magyar könnyűzenei élet szereplőit egytől egyig a tizenkilenc tagú Budapest Jazz Orchestra kísérte. Horváth Charlie, Zsédenyi Adrienn, Váczi Eszter, Somló Tamás, Hajós András, Pély Barna, Emilio, valamint a Megasztár két döntőse: Tóth Veronika és Oláh Ibolya egy-egy ismert világslágert adtak elő, még Geszti Péter is feltűnt a színpadon, aki később az est ceremóniamestere lett.

A hazai kedvenceket követően a New York-i Suzanne Vega lépett színpadra, a melankolikus stílusban játszó énekesnő akusztikus gitárral kísérte dalait. A bluesos felvételei mellett korábbi világslágereit is előadta, így hallható volt a Luka és a Tom’s Dinner is, ez utóbbit eredeti változatban, hangszerelés nélkül énekelte.

Suzanne Vega koncertje után rövid készülődés következett, majd este kilenc körül végre színpadra lépett az est legnagyobb sztárja, Sting. Aktuális albumának, a Sacred Love-nak egyik slágerével, a Send Your Love cíművel indított. Egy-két régebbi The Police-átdolgozástól eltekintve az első órában kizárólag erről a lemezről játszott dalokat. A második részben beindította a slágergyárat: a Fragile után a legendás Englishman in New York következett, de elhangzott a Roxanne, valamint a számtalanszor átdolgozott Every Breath You Take is. A koncertet a Thousand Years zárta, majd ráadásként még a Brand New Day-t is elénekelte, méltóképpen befejezve ezzel nagy sikerű, negyedik budapesti fellépését.

Remek előadásokat láthattak a zenekedvelők, de az örömbe némi üröm is vegyült, mert a szervezés hagyott kívánnivalót maga után. A koncertre összegyűlt tömegben többen nem bírták a rájuk nehezedő nyomást, így nem egy ember ájult el a téren. A mentők azonban nem tudtak bejutni hozzájuk, ami a több százezer nézőt tekintve ugyan érthető, de nem bocsánatos bűn. A rosszullétek szerencsére viszonylag kevés nézőt érintettek. A másik dolog, hogy a kivetítőkön a hang és a kép két-három másodperces csúszásban volt egymáshoz képest, a képen már rég mozgott az előadók szája, amikor hangban még csak a hangszerek szóltak, az énekes hangja több szótaggal elmaradt a képtől. Pedig a technika ma már sok mindenre képes, ha a hangot nem lehetett felgyorsítani a hangszórókig, akkor a képet kellett volna késleltetni, az élmény ugyanis sok méterrel a színpad előtt ebben a formában meglehetősen felemás volt. (p, o, mn)