Művészetformáló erő még ma is

Új szemléleteket hoztak az új idők a művészet és a művészetértékelés területén is. Nemcsak a haladásra, az előremozdulásra tekintünk másképpen. A visszapillantást illetően is más szempontokat érvényesítünk. Körültekintőbb odafigyeléssel igyekeznek értékelni szakemberek olyan művészettörténeti hagyatékot is, amelyet korábban esetleg perifériára parancsoltak.

Galériák, kiállításrendezők az utóbbi időben múlt vagy jelen művészetét tanulmányozva, feltárva, bemutatva a nemzeti mellett a szélesebb régió, Közép-Európa művészetére fókuszálnak, keresve a fejlődés rokon vagy eltérő meghatározóit. Budapesti és pozsonyi avantgárd vagy kortárs művészetet bemutató kiállítások kapcsán többször beszéltek művészettörténészek arról, hogy a volt szocialista országok nem hivatalos, hanem ún. megtűrt művészete mennyire volt nyugatfüggő, valamint hogy a térség korábbi, két háború közötti művészetét milyen formában vagy mértékben befolyásolták a nagy európai művészeti központok, Párizs, Berlin vagy London szinte robbanásszerűen létrejött és magával ragadó erővel elterjedt irányzatai. A Győri Városi Múzeumnak az említett problematika felkutatására, vagyis a közép-európai régió huszadik századi nem kortárs egyetemes művészetének áttekintésére és áttekinthetővé tételére, azaz az eredmények nyilvánosság elé tárására több projektje is van. Egyike Pozsonyba is eljutott, a Szlovák Nemzeti Galériában látható a Közép-európai avantgárd rajz és grafika 1907 és 1938 között című kiállítás, amelyet korábban a győri Városi Művészeti Múzeum képtárának közönsége láthatott. N. Mészáros Júlia, a győri kiállítás kurátora-koordinátora, a Városi Művészeti Múzeum igazgatója állapítja meg, hogy: „A XX. század első évtizedétől a II. világháborút közvetlenül kiváltó fasizmus elhatalmasodásáig tartó időszak máig ható, nagy jelentőségű művészeti forradalma először valósított meg Európa történetében olyan közös mozgalmat, művészeti magatartást és művészetszemléletet, amely az egyes országok történelmi, ideológiai és nemzeti kulturális hagyományaitól áthatva páratlanul sokszínű, árnyalatokban gazdag egyetemes és internacionális nyelvvé és meghatározó jelentőségű művészetformáló erővé vált.”

Hogy milyenné, erre ad némi rálátást a most Pozsonyban megtekinthető, magyar, osztrák, cseh, szlovák, horvát, lengyel és szlovén művészek műhelyéből kétszázötven művet felsorakoztató kiállítás. A tárlat három fejlődési szakaszban vezeti fel a közép-európai avantgárd hozadékát a rajz és a grafika területéről. Az első szakasz 1907-től 1919-ig terjed, s a kubizmus, az absztrakció, az expresszionizmus, valamint a dada mozgalom vetületét illusztrálja. A következő korszak (1920– 1930) az avantgárd aranykorát láttatja. Végül a harmadik szakasz, amely 1931-től 1938-ig terjed, egyrészt olyan közép-európai avantgárd csoportokat mutat be, mint a lengyel Formisti vagy a cseh Devětsil elnevezésű csoport, másrészt ebben a részben látható többek között Moholy-Nagy László konstruktivizmusa, Oskar Kokoschka expresszionizmusa, Ľudovít Fulla és Mikuláš Galanda könyvillusztrátori tevékenysége.

Mindenképpen hasznos az a magyar és angol nyelvű, százötven oldalas katalógus, mely a győri kiállításhoz jelent meg, s amelyben a tárlat létrejöttét segítő múzeumok, galériák művészettörténészei ismertetik tanulmányokban a régió fentebb felsorolt országai avantgárd művészetének jelentős fejezeteit, egyéniségeit, vagy vázolják fejlődésvonalát. Bajkay Éva a 1907 és 1938 közötti magyar avantgárd grafikáról ír, Marijan Susovski a két világháború közötti horvátországi avantgárd mozgalmakat vázolja, Eva Trojanová, a pozsonyi kiállítás kurátora a szlovákiai modernizmust mutatja be, Aleksander Bassin a szlovén avantgárdot vizsgálja a tárgyalt korszakból, Anna Zakiewicz a lengyel avantgárd rajz- és grafika helyzetét tekinti át a második világháború előtti korszakból, N. Mészáros Júlia Mattis Teutsch János avantgárd rajzait és grafikáit mutatja be, Veronica Bodea tollából pedig Fritz Kimm brassói expresszionista grafikus művészetéről olvashatunk, nem utolsósorban a szerbiai avantgárd kísérletekhez vezet bennünket közelebb tanulmányával Irina Subotic.

Pozsonyban, az Esterházy-palotában október tizennegyedikéig tekinthető meg a kiállítás.