Múltba vezető gyökerek nyomában

Csak erős gyökerekkel rendelkező közösség tudja kiállni az idő viszontagságait. A most megjelent monográfia első ízben próbálja a rendelkezésre álló tárgyi, de főleg levéltári források alapján Farkasd múltjának lapjait eseményekkel, évszámokkal, nevekkel betölteni. Ez a könyv sok mindenről tanúskodik. Egyebek között rámutat arra, hogy a település lakói a sok-sok évszázad alatt is hűek maradtak szülőfalujukhoz. E tényről leginkább a forrásokban található családnevek beszélnek. Kétséget kizárva bizonyítják, hogy bár Farkasd szívós, becsületes lakói háborúktól, járványoktól, elemi és politikai csapásoktól megfogyatkozva, de maradtak, konokul ragaszkodtak őseik földjéhez. Átlapozva a múlt lapjait, ugyancsak világossá válik, hogy a település életében voltak fényes és kevésbé fényes időszakok. A dicső évek főleg a mezővárosi jog megszerzését követő évtizedekhez, a 18. század végéhez és a 19. század első feléhez köthetők. A 17. században a török fosztogatások ellenére a környék legjelentősebb települése volt. Ennek ékes bizonyítéka, hogy Farkasd lakói fizették a legmagasabb adót a környező mezővárosok és települések közül. Ez a könyv a falu történelmét csak 1947-ig, esetenként 1948-ig követi. A szerzők az ezt követő időszakot, az egypártrendszer bemutatását nem vállalták fel, hiszen az 1948 utáni korszak érzelmektől és indulatoktól mentes, objektív értékelésére még várni kell. Ez a következő nemzedékek feladata lesz, amelyek bizonyosan új rálátással bírnak majd erre az ellentmondásokkal teli korszakra. A könyv szerzői között találjuk Ižóf József régészt, Bukovszky László, Gál Margit és Novák Veronika levéltárosokat, Danter Izabella, Molnár Benő néprajzkutatókat, valamint Seres Róbertet, aki amatőr helytörténészként végzett értékes munkát. Takács József tollrajzai gazdagítják a könyvet, melyet holnap 16 órakor, ünnepélyes keretek között mutatnak be a nyilvánosságnak. (AB-ART, 2002) (N. V.)