Múlt és jelen kérdéseiről

A Fórum Társadalomtudományi Szemle legutóbbi száma ismét színvonalas írásokat kínál, amelyek méltán számot tarthatnak a társadalomtudományok iránt érdeklődők figyelmére.

Izsák Lajos tanulmánya a felvidéki magyarság történelmének egyik fájdalmas fejezetét, az 1944 és 1949 közötti jogfosztottság, kitelepítés és deportálás tényeit összegzi. Mint írja: „Az 1945 után kiadott beneši dekrétumok és végrehajtások kimerítik az emberiség elleni bűntett tényét. Szellemük sajnos még ma is él és negatív irányba munkál. Visszavonásukat Csehszlovákia korábbi, s utódállamainak jelenlegi vezetői sem kezdeményezték. Elmaradt a bocsánatkérés, esetleg egy szolid főhajtás a magyar nemzet, illetve a felvidéki magyarság előtt. Ennek az erkölcsi jóvátételnek pedig már régen elérkezett volna az ideje.” Ezt a történelmi időszakot árnyalják a folyóiratban a Simon Attila által közreadott megrázó dokumentumok is: azok a magánlevelek, amelyeket Munka Jenőné, született Dobossy Ilona írt öccsének, Dobossy Lászlónak, az akkor Franciaországban élő kiváló filológusnak, a szlovákiai magyar kisebbség neves személyiségének. Dobossy Ilona nem csupán a háború megpróbáltatásairól, hanem a kitelepítés szívszorító részleteiről is beszámol öccsének: „Felnőtt emberek úgy sírtak, mint a kisgyerekek. (...) Legsiralmasabbak voltak azok a szegény 60-70 éves öreg emberek és asszonyok, akik egész életükben itt éltek a faluban és most meghalni viszik őket idegenbe.” Rácz Kálmán az esztergomi érsekség és a csehszlovák állam közötti, 1923-ban kezdődött, a hágai bíróság elé került jogvitát járja körül tanulmányában: a per tárgya azok az egyházi birtokok voltak, amelyeket Trianon után Csehszlovákia területéhez csatoltak, s amelyeken a csehszlovák állam 1919-ben zárlatot foganatosított.

Kiss József Szlovákia helye és szerepe Milan Hodža geopolitikai koncepciójában című tanulmányának 2. részét is közli a folyóirat. A 2004-es európai parlamenti választások szlovákiai tanulságairól Lelkes Gábor írásában olvashatnak. A szlovákiai magyar iskolákban folyó történelemtanítás állapotáról Simon Attila nyújt alapos helyzetképet „Helyzet van” címmel, nevén nevezve a problémákat: a megfelelően képzett pedagógusok hiányát, a tankönyvhiányt, a tananyag tartalmi előírásai és a diákok valós igényei között feszülő ellentéteket. Kulcsfontosságúnak a pedagógus személyét látja. Nagyon érdekes témát választott tanulmánya tárgyául Davide Torsello, aki a bizalom, bizalmatlanság és a társadalmi kapcsolatok kérdését vizsgálta egy éven keresztül egy dél-szlovákiai faluban, és megpróbált választ találni arra, milyen szerepet játszik a bizalom a falusiak mindennapi tevékenységében, melyek azok a társadalmi és kognitív tényezők, amelyeken a bizalmatlanság alapszik. A kisebbségi magyar és többségi fiatalok körében végzett Mozaik 2001 kutatás azt próbálta feltárni, milyen jövőterveik vannak a fiataloknak, milyenek a kilátásaik, a prioritásaik. A kutatás eredményeit Veres Valér adja közre. A társadalomtudományi kutatások etikai vonatkozásairól Kontra Miklós fontos kérdéseket (plágium, társadalmi felelősség) felvető, konferencián elhangzott hozzászólása is tanulságos olvasmány. Liszka József írása meggyőző választ ad arra, mi a szerepe a néprajznak a 21. században és Európában, továbbá hogy milyen helye és szerepe lehet a magyar népi kultúrának európai kontextusban. „Bár a XIX. század első harmadától jelen van a magyarországi filozófiai és publicisztikai vitákban a »magyar filozófia« fogalma, és ez a fogalom a XIX. és a XX. század folyamán gyakori és egymással ellentétes értelmezéseket kapott, máig nincs definiálva a jelentése” – olvasható Mészáros András filozófus előadásában, s nem marad adós a kérdés megoldására tett javaslattal sem. (me)