Moziélmény – sztárokkal és sztárok nélkül

Polgár TamásKleb Attila felvételeDavid Kraus, a Boleró című cseh film egyik szereplője is úgy nyilatkozott: néhányan biztosan negatívumnak tartják, hogy a filmben (a Boleróban) több sztárszínész szerepel, ám a nézők zöme a sztárokra kíváncsi, a legtöbben értük ülnek be a moziba. S mivel a filmek, különösen a megaprodukciók meglehetősen magas költségvetéssel készülnek, kell valamilyen garancia arra, hogy az anyagi befektetés megtérüljön, sőt, nyereséget hozzon. Ma ennek a sztárok a biztosítékai.

Fénylett is a cannes-i mustra a menő amerikai filmcsillagoktól. Vörös szőnyegén „megfordult” Dennis Quaid, Cameron Diaz, Daryl Hannah, Sharon Stone, Brad Pitt, jobbján Jennifer Anistonnal, Antonio Banderas, akit ugyancsak elkísért a párja, Melanie Griffith. Hazai fesztiváljaink nem ilyen zengzetesek. Hozzánk jobbára csak a tartalékfénnyel pislákoló „lefutott” sztárok látogatnak el, mint Anita Ekberg vagy a jó öreg Lolo. A sztárok elmaradását általában azzal indokolják a szervezők, hogy a szemlével elsősorban a minőség közvetítésére vállalkoztak, nem arra, hogy körítésként nagy csinnadrattát csapjanak mellé. Nem is igazán sikerülne, egyrészt mert szemléink még nem olyan patinásak, mint a velencei, a cannes-i, a berlini vagy akár a Karlovy Vary-i, ezért nem is olyan vonzóak a divatos filmcsillagok körében. Másrészt azért hiányoznak a nagy sztárok, mert a hazai filmes mustrák anyagilag nincsenek úgy elengedve, hogy futná más nemzetközi fesztiválok csillogásához mérhető világraszóló sztárparádéra.

Hollywoodi nagyágyúk

Oroszlán Szonja Hollywood olyannyira épít a sztárokra, hogy más területekről is elcsábítja a hírességeket. Az álomgyárban olyan nagyágyúkat állítanak kamera elé, akiknek semmi közük a színészethez, de a siker bombabiztos garanciái. Roberto Rodriguez Volt egyszer egy Mexikó című filmjében az El Mariachit alakító Antonio Banderas egyik hű fegyvertársát, Lorenzót a tinik nagy kedvence, Enrique Iglesias énekes játssza. Egy készülő produkcióba, a Rózsaszín párducba David Beckham csodacsatárt próbálják megnyerni. Igaz, hogy testhezálló szerepet kapna benne, egy focistát alakítana, tehát a figura életre keltéséhez nem kellene különösebb színészi tehetséget felmutatnia, ám Beckham tutira megtöltené a mozikat. S ha nem is filmművészeti, de mindenképpen filmtörténeti esemény lenne, ha megjelenne a mozivásznon, vagyis ha a reklámfilmből átlépne egy nagyjátékfilmbe. Képzőművészeti alkotás tárgyaként már kiruccant a művészetbe, és óriási sikere volt. Egy képzőművész videóra vette, ahogy a focista alszik, s ennek az álomnak, amelyet egy kortárs művészeti múzeumban állítottak ki, úgy jártak a csodájára, mint annak idején a mumifikált Leninnek a Mauzóleumban. Sőt, a James Bond-figurából kiöregedett Pierce Brosnan helyett jelölt új 007-es ügynökök sorában is szerepelt Beckham neve.

Bármennyire igaznak is látszik Tarantino kijelentése – bár inkább csak a hollywoodi filmiparra vonatkoztatva –, az álomgyár vonzó sztárjait az Amerikai Filmakadémia Oscar-osztáskor nem értékeli ugyanúgy, mint a közönség. Az újkori amerikai filmtörténet topsztárja, Tom Cruise, akire számtalan filmet írtak, és szinte minden műfajban kipróbálhatta magát, nem tudott begyűjteni egyetlen Oscar-szobrocskát sem. A Titanic hőse, Leonardo DiCaprio sem jutott Oscar-közelbe, s hogy jut-e még, nehéz megjósolni, hiszen az utóbbi időben inkább csak a pletykákban, nem filmekben szerepel. Bár Brad Pitt filmjeit a világban mindenütt hatalmas ovációval fogadják, s Hollywood szőke hercege a népszerűségi toplistákon még mindig az élen áll, az Oscart eddig nem sikerült „leszakítania” egyetlen szerepével sem. Évekig Sharon Stone botrányos alakításaitól volt hangos Hollywood, ám a vetkőzős szerepeit nem díjazták Oscarral. Bár a 9 és 1/2 hét híres – és a mai napig utánzott – vetkőzős jelenetével előtérbe tolt Kim Basingernek sikerült mellékszereplőként feltornáznia magát az Oscarig, ma már messze van a szakmától, a fiatalabb nemzedék talán nem is ismeri, legalábbis nem úgy, mint sztárt. A nagy női hármasból csak Julia Roberts tartja még magát, fülig mosolyával ő kiharcolta az Oscart.

Európában egy kicsit másképp

Való igaz, hogy Hollywood világhatalmának árnyékában manapság nem a rendezői film korszakát éljük, a sztárok vonzereje lényegesen nagyobb, mint a rendezőké. Tagadhatatlan azonban, hogy vannak húzó nevek a mai rendezők között is, például éppen a sztárokat előtérbe helyező Tarantino, s hogy még maradjunk az amerikaiaknál, Steven Spielberg, Olivier Stone vagy a független Gus van Sant. És itt vannak az európaiak: Pedro Almodóvar, Peter Greenaway, Emir Kusturica, Luc Besson. Igaz, még ilyen nagy nevek se tudják kellően ellensúlyozni az amerikai film elhatalmasodását, kontinensünk mozgóképművészete mind jobban veszít a presztízséből. Ezt mutatja az az adat, mely szerint tavaly az európai mozipiac 72,1 százalékát amerikai filmek foglalták el, s részesedésük az előző évhez képest növekedést mutatott. Önmagában is ijesztő ez a szám, hát még annak a tükrében, hogy 2002-höz képest tavaly a mozijegyeladás visszaesett Nyugat-Európában. Ez ugyanis azt jelenti, hogy az európai filmre váltottak kevesebben jegyet, tehát az európai film nézettsége csökken

Mifelénk Közép-Európában ma még szerencsére erősen jelen van a rendezői film, sőt egyre erősödik a rendszerváltás után indult rendezők alkotásaival. A cseh és a magyar fiatal rendezők is igen erősen, felismerhető kézjeggyel vannak jelen a kinematográfiában. Említsük csak Filip Renčet, Saša Gedeont vagy Jan Svěrákot és Jan Hřebejket, akik ismét Oscar-közelbe vitték a cseh filmet. Olyan átütő rendezői egyéniségek ők, hogy sztárok nélkül is el tudják adni a filmjüket. Amiként Franco Zeffirelli is meghódította filmjeivel a világot, pedig róla köztudott, hogy előszeretettel osztott főszerepeket amatőrökre. Jan Svěrák Sötétkék világ című oipusának főhősét Kryštof Hádek pályakezdőként játszotta el, mégis sokan voltak kíváncsiak a filmre.

De a fiatal magyar rendezőnemzedékhez tartozók is dolgoznak kezdőkkel, sőt amatőrökkel is. Nem tudott felmutatni színészdiplomát sem Polgár Tamás, sem Tóth Orsolya, amikor Mundruczó Kornél rájuk osztotta Szép napok című filmjének férfi- és női főszerepét. A fiatal rendezők sok olyan színészt kértek fel főszerepekre, akikről valójában csak a színházlátogatók tudtak, s az országos ismertséget ezeknek az első vagy másodikfilmes rendezőknek köszönhetik. Csupán pár név: Pindroch Csaba, Szabó Győző, Hujber Ferenc, Ónodi Eszter, Oroszlán Szonja, Kovács Patrícia, Nagy Zsolt, Nagy Ervin. Ezzel az új nemzedékkel s filmjeikkel kapcsolatban egyáltalán nem igaz Tarantino kijelentése. Hiszen a magyar film, úgy tűnik, épp a fiatal rendezőgárdának köszönhetően kezdi megtalálni a közönségét. Ehhez remélhetőleg az is hozzájárul, hogy régiónkban sokféleképpen próbálják visszaállítani a mozi presztízsét. Magyarországon például épp a napokban Moziünnep címmel rendeznek programot a mozizás megünneplésére, azzal a céllal, hogy ily módon népszerűsítsék a moziba járás kultúráját, és ismét felfedeztessék az emberekkel a moziélményt. Sztárokkal vagy sztárok nélkül.