Most Prágában él, ott dolgozik

Királylányt nem játszott még. Királynőt sem. Ez a lazuritról, vagyis a kék féldrágakőről jutott eszembe, amely a pár nappal ezelőtt átvett Kék Kocka díjának az ékköve. A Fair Play, Az ördög varázstolla és Az utolsó futam című filmekben nyújtott alakításáért kapta. Sok évszázaddal ezelőtt a lazuritot az uralkodók kövének tartották, mert erőt és védelmet nyújt a szervezetnek, a  negatív energiát pedig távol tartja viselőjétől. Bárdos Judit szép köröket fut mostanában. Szerepet kapott David Ondříček, a jeles cseh rendező legújabb, háromrészes tévéfilmjében, A Šumava királyában, és a Deák Kristóffal forgatott Az unoka után újabb filmes lehetőség előtt áll Magyarországon.
 
Nagy nevek után kapta meg az innogy nevű csehországi energetikai vállalat elismerését. Táňa Dyková, Eliška Balzerová és Kamila Magálová mellett a díj legfiatalabb női kitüntetettje.

Az innogy nemcsak a cseh filmnek, hanem Karlovy Vary fesztiváljának is a szponzora. Évente díjaz valakit aszerint, hogy ki játszik Csehországban érdekes szerepeket. A Fair Play az első filmem volt Csehországban. A mesefilmeknek pedig nagy hagyománya van náluk. Még az ördögöket is szeretik. Amióta Prágában élek, azt tapasztalom, hogy elsőként Az ördög varázstollával azonosítanak be. Főleg a gyerekek azok, akik azonnal felismernek. A kocsmáros lányát játszom, akibe szerelmes lesz a félig ördög, félig ember Bonifác. Én tanítom meg őt arra, hogyan éreznek az emberek, és hogy melyik érzés mit jelent. Megható történet.
 
És Az utolsó futam?

Azt is sokan látták. Abban egy sífutó bajnok felesége vagyok, aki első gyermekét várja. Szülnöm kellett. Az volt számomra a film legnehezebb jelenete. Sem az életben, sem kamera előtt nem szültem még. Kutattam, keresgéltem a neten. Szerencsére sokan tettek fel videót a szülésükről, ami a szerepre való felkészülésben nekem sokat segített. Több pozitív visszajelzést kaptam azoktól, akik látták a filmet, hogy milyen meggyőzően szültem. Sokan velem együtt élték újra az egészet. Azt írták, felidéztem bennük mindazt, amit a saját gyermekük világrajövetele során éltek meg.
 
Szeptemberben lesz egy éve, hogy Prágába költözött. Könnyen átállt a szlovákról a cseh nyelvre?

Még nem beszélek tökéletesen csehül. Ejtek hibákat. Ha például interjút adok, tudatosan szlovákra váltok, mert a szlovák nyelv szabályait tanultam, a cseh nyelvét még csak kapiskálom. Értem, átlátom a logikáját, de még nem ragozok jól. Kínos tud lenni, ha nagyon igyekszem, miközben tudják, hogy szlovákul hibátlanul beszélek. Sokan nem értik, miért erőltetem akkor a cseh nyelvet. Azt gondolják, teszem az agyam, pedig nem. Gyönyörű nyelv a cseh, szeretném tökéletesen elsajátítani. Kérdeztem is a barátomat, hogy miért nem javítasz ki, ha rosszul mondok valamit, vagy szerinted én már szuperül beszélek csehül? Nem, még nem, mondta mosolyogva, de olyan aranyos vagy, amikor hibázol! Mostanában azonban már kijavít néha. Sok új nyelvtani dolgot tanultam, amióta Prágában élek, már megértem a nyelvtani szabályokat, és a szókincsem is bővült.
 
A Šumava királya című tévéfilmben, amely az ötvenes években játszódik a cseh–német határvidéken, ahol fiatal katonák, szembeszállva a kommunista rendszerrel, embereket csempésznek át a túloldalra, milyen szerepe van?

Én képviselem a nyugati világot. Amerikai felderítő vagyok. Egy zsidó származású cseh nő, aki minden részben feltűnik. Továbblendítem a történetet.
 
Bemutató előtt áll egy szlovák filmje, a Piargy is, amelyet František Švantner regénye alapján forgatott egy macedón rendezővel.

Négy éve várom a premiert. Két éve készen van a film, a Covid miatt csúszott ennyit a bemutató. Szeptember végén láthatja először a közönség a pöstyéni fesztiválon. Egy fiatal nő, Julisa története elevenedik meg a vásznon, aki a címbeli falu, Piargy legmódosabb gazdájának a fiához megy feleségül, de képtelen kivédeni apósa erőszakos közeledését. A kisiklott társadalmi morál filmje ez. Julisa után mindenki megfordul a faluban, szépségével mindenkit elvarázsol. Minden vágya, hogy neki is, akárcsak a nővérének szép családja legyen, a naivitása azonban tőrbe csalja őt.

Mokos Attila játssza az apósát. Két szlovákiai magyar színész egy macedón rendező filmjében. Érdekes helyzet lehetett.

Nem láttam még a filmet, nagyon kíváncsi vagyok rá. Ivo Trajkov nagyon okos rendező. Tanár a prágai filmművészeti főiskolán. A forgatáson igyekezett szlovákul beszélni velünk. Ha csehül beszél, akkor is érezhető az akcentusa, szlovákul azonban még érdekesebb volt minden megszólalása. Judit, prosím tě, ťa… mondta… vagy hogy skús takhle, takto. Mindig kijavította magát, ha érezte, hogy nyelvi hibát követett el, de a forgatás végére már egészen jól beszélt szlovákul. Érezhetően más temperamentummal instruált bennünket, és egy idő után már fél szavakból is értettük egymást.
 
Jan Hřebejkkel, az Amerikai

Filmakadémia által is elismert cseh filmrendezővel egy krimisorozat hozta össze. A tett helyszíne: České Budějovice. Ez a sorozat címe.
 
Hřebejk kimondottan szereti a szlovákiai magyar színészeket. Dolgozott már Kassai Csongorral, Kerekes Vicával és Bandor Évával is.

Én is gyorsan megszerettem őt. Nincs sok kedve próbálni. Pillanatok alatt képes koncepciót változtatni. Imád improvizálni. Ez utóbbival elsősorban az operatőröket állítja nehéz helyzet elé. Sokszor nem tudnak mihez igazodni, ő pedig elvárja, hogy vele együtt gondolkozzanak. Ez furcsa helyzeteket szül olykor, amelyek engem is provokálnak színészileg.

Két Oscar-díjas magyar filmrendezővel is dolgozott az elmúlt években. Nemes Jeles Lászlóval a Napszálltában, Deák Kristóffal Az unokában. Van már újabb felkérés a tarsolyában?

Épp most körvonalazódik egy sorozatbeli lehetőség.
 
Több sorozat is forog ez idő tájt Magyarországon. Hívták már valamelyikbe?

Annak ellenére, hogy az anyanyelvemen szólalok meg a legtermészetesebben, a magyar rendezők, és ezt több itthoni kollégám is így látja, ritkábban szavaznak bizalmat nekünk. Talán csak az idősebb, befutott színészeknek. Az unokában is talán ötször voltam válogatáson. Csehországban más a helyzet. Ott is behívnak… maximum kétszer, de közlik is azonnal, hogy igen, vagy nem. A bizalom hatalmas löket a színésznek. Nemes Jeles Lászlónál hétszer voltam castingon, míg bekerültem a filmjébe. Ha már ott állok a kamera előtt, s azt a jelenetet vesszük, amelyet a castingon rengetegszer elpróbáltunk, vagy hozzám kerestek megfelelő partnert, és azért kellett annyiszor a stáb rendelkezésére állnom, valahogy elveszíti a varázsát a jelenet. A végén olyan nyögvenyelős lesz. Sokszor úgy érzem, nem lenne nehéz eljátszani, amit kérnek tőlem, csak a rendező nem tud dönteni, húzza-halasztja, hogy kit válasszon az esélyesek közül.
 
A színháznak most kisebb teret hagyott?

A filmes felkérések háttérbe szorították a színházat. Komáromban még műsoron van Nádas Péter darabja, a Temetés. Nagyon régen játszottuk már. A Pozsonyi Városi Színházban is fut még egy előadásom, de azt is ritkán veszik elő. Új szerepet nem vállaltam sehol. Szabaddá tettem magam, hogy ha már egy helyen akarok lenni, akkor ne kelljen állandóan utazgatni. Igyekszem Prága köré szervezni az életem. Megtaláltak már egyébként ott is, a Vinohrady Színházból. Várandós lett egy színésznő, akitől át kellett volna vennem a szerepét, de még a próbaidőszak heteiben. Nem vállaltam. Nem tudtam volna egyeztetni a forgatásokkal. Egyelőre nem is érzem hiányát a színháznak.
 
És hogyan tervezi, meddig marad Prágában azután, hogy már ott is sikerült gyökeret eresztenie?

Nem szoktam tervezni. A mi szakmánkban nem is lehet. Sodródom. Nagyon radikálisan hangzana, ha azt mondanám: na, én már lehorgonyoztam, itt fogok élni! Ki tudja, mit hoz a jövő? Ami biztos, már kötődöm a városhoz. Régóta szeretem. Nagyon tetszik. A Fair Play bemutatója után többen is megkérdezték tőlem, hogy akkor ide fogsz költözni? Dehogyis, mondtam. Azóta folyamatosan dolgozom Prágában. Van, hogy hónapokra, máskor fél évre szóló munkám van. Ezért alakult úgy minden, hogy most ott élem az életem.

A szerző a Vasárnap munkatársa