MOST MUTASD MEG! Megmustráltuk Korpás Árpádék könyvespolcát

Sok éven át volt lapunk munkatársa, jelenleg a főváros múltját kutató Pozsonyi Kifli Polgári Társulás alelnökeként tevékenykedik, nyakig beleásta magát a helytörténetbe, és olyan népszerű idegenvezető, hogy legalább fél éven át egyeztettük ezt a látogatást. 

A három gyerek, Lilla (15), Johanna (12) és Máté (10) nincs nehéz helyzetben, ha le kell emelni a polcról valamelyik kötelező vagy kiegészítő olvasmányt. Érkezésünkkor épp egy vaskos angol nyelvű művészeti kiadványt tettek helyre a nappali asztaláról, előző nap ugyanis megnézték a bécsi Brueghel-kiállítást, és Lilla hozzá akart olvasni a látottakhoz. De nem csak a képzőművészet érdekli őt, jelenleg például azt kutatja, milyen hatással van a szenci nyelvjárás a diákok helyesírására. Megnyerte a TUDOK szlovákiai fordulóját, és ez lesz a témája a Kárpát-medencei versenyen. 

A szülők csoporttársak voltak a pozsonyi Comenius Egyetemen, a feleség, Szabó Eszter szintén magyar–történelem szakon végzett, a szenci magyar középiskolában tanít. 

„Már egyetemistaként elkezdtük gyűjteni a Magyar nagylexikont, és felváltva vásároltuk az akkoriban megjelenő köteteket, hogy ha esetleg mégsem maradnánk együtt, könnyebben kiegészíthessük a saját sorozatunkat, ha összeházasodnánk ne legyen duplicitás. A páratlanokat Eszter gyűjtötte, a párosakat én” – meséli mosolyogva Árpád a nappali könyvespolcára mutatva, ahol természetesen hiánytalanul ott díszeleg a sorozat. 

Rengeteg kötet került hozzájuk a családból is: Eszter szülei lelkészként tevékenykedtek, Árpád édesapja pedig magyar–szlovák szakos tanár volt az ipolysági magyar gimnáziumban, tekintélyes otthoni könyvtárral. Több gyűjtemény is náluk kötött ki, ezért egy idő után muszáj volt „racionalizálni” a készleteket, mert Duba Gyula Ívnak a csukák című regénye például öt példányban volt meg. 

A gyerekek pici koruktól könyvet láttak szüleik kezében, és szívesen utánozták őket. De azért ne könyvmolyokat képzeljünk el, mindhárman a szenci Möggyes Néptáncegyüttes tagjai, Máté pedig lelkes focista is. 

Johanna a Harry Potter-regények rajongója, saját bevallása szerint a sorozat elolvasása után sokáig minden könyv színvonalát ehhez mérte. A Pál utcai fiúkat is nagyon szereti, szimpatikus számára a mondanivaló és a miliő, amelyben a cselekmény játszódik. Ezeket a könyveket Lilla is szereti, és nem mellesleg ő a Kárpát-medence hatodik legjobb helyesírója magyar nyelvből a saját korosztályában. De akár a világhódító K-poppal kapcsolatban is fordulhatunk hozzájuk információkért (számomra már az is megható, hogy név szerint fel tudják sorolni az egyre híresebb dél-koreai fiúcsapat, a BTS mind a hét tagját). 

„Vannak olyan új ifjúsági könyvek, amiket a lányok nyomnak a kezembe, az egész család elolvassa őket, aztán beszélgetünk róluk. De olyan feladatot is kaptam már tőlük, hogy kössek véletlenszerűen felsorolt történelmi vagy irodalmi személyiségeket Pozsonyhoz. Én egyébként az utóbbi időben több kéziratot olvasok és szerkesztek, mint amennyi időm a szépirodalomra marad. Épp most szerkesztettem egy válogatáskötetet a Pozsonyi Kifli honlapján megjelent legérdekesebb írásokból. Többé-kevésbé elkészült egy Irodalmi és történelmi barangolások Pozsonyban című kézirat is, amelyben a leíró részeket egy-egy irodalmi szemelvény követi, így lehet megismerni a város utcáit” – meséli a házigazda. 

A közeljövőben Grendel Lajos műveit szeretné újra elővenni, az általa megragadott dél-szlovákiai létérzés miatt. Ezek a regények is hasznosíthatók egy idegenvezető munkája során, hiszen Grendel történetei többnyire konkrét helyekhez köthetők. Hunčík Péter Határeset című regényét is főként emiatt készül újraolvasni. A várólistáján ott van továbbá egyik első, meghatározóbb ifjúkori olvasmányélménye, George Orwell 1984 című regénye is, amely az azóta lezajlott társadalmi folyamatok tükrében érdekli igazán. 

Szlovákul is szívesen olvas, nemrég Július Satinský, a legendás színész, humorista és pozsonyi lokálpatrióta Chlapci z Dunajskej ulice (Fiúk a Duna utcából) című könyvét forgatta abból az apropóból, hogy a Pozsonyi Kifli nevében átvehette a Pozsonyi Áfonya – Július Satinský-díjat a társulásnak a város kulturális és történelmi öröksége megőrzése terén kifejtett tevékenységéért. 

„Eszter és Johanna általában csak egy könyvet olvas egyszerre, mi Lillával viszont eléggé szétpakolósak vagyunk, halmokban állnak körülöttünk a könyvek, ha olvasunk. Legutóbb Fábri Anna Az irodalom magánélete című rendhagyó irodalomtörténetébe feledkeztem bele, és jókat szórakoztunk a lányokkal a reformkor fontos szerzőinek magánéletén, például azon, hogy Vörösmartyék hogyan mentek ki a dévényi várhoz, ahol a nagy magyar költő állítólag meztelenül fürdött a Dunában.” 

A gyerekek egyébként szívesen segítenek édesapjuknak, aki néha megkéri őket, hogy olvassanak fel neki egy-egy részt valamelyik forrásműből, vagy időspórolásra hivatkozva velük kerestet ki különböző adatokat lexikonokból, enciklopédiákból a munkájához. Ezt mindannyian élvezik, ráadásul a gyerekekre ragad némi információ, és azt sem felejtik el, hogyan kell használni a nyomtatott információforrásokat. 

„Fogalmam sincs, mi lesz a könyvekkel száz év múlva. Lehet, hogy értéktárgyakká válnak, mint az arany ékszerek, és az emberek csodálni fogják, hogy igazi papírból készültek. Lilla a múltkor már megpedzette, hogy ő nem akarja valamennyit megőrizni. Máté pedig szinte mindennek az interneten néz utána” – mondja Korpás Árpád, aki csak Pozsonyról szóló könyvből több százat gyűjtött össze, néhányat több kiadásban is. 

A gyerekek azt is tudják, milyen utat jár be egy könyv a kézirattól a megjelenésig, hiszen Eszter húga szerkesztő a budapesti Libri Kiadónál. 

Az emeleti dolgozószobában tekintélyes halmot képeznek azok a helytörténeti és egyéb kötetek is, amelyek megszületésében Korpás Árpád szerkesztőként, szerzőként vagy fordítóként vett részt. Nemrég például magyarul és szlovákul is megjelent egy hiánypótló tanulmánykötet az Esterházy-család fraknói, ifjabb ágáról. Ezt Pozsonyban már bemutatták, hamarosan Veszprémben is prezentálják. A legközelebbi projekt pedig egy Pozsonyról és környékéről szóló útikönyv, amelyet teljes egészében ő ír. „A kilencvenes években jelent meg az utolsó átfogó útikönyv Pozsonyról magyar nyelven, a magyar vonatkozásokat is felvonultatva, Mayer Judit tollából. Azóta csak szlovák kiadványok magyar fordításai láttak napvilágot, úgyhogy ideje kiadni egy új, a magyar művelődéstörténeti vonatkozásokat is bemutató kötetet. A budapesti Hibernia Nova Kiadó bízott meg ezzel a feladattal, velük már korábban is dolgoztam.”

A kortárs szépirodalmat Árpádnál naprakészebben követő Eszter ottlétünk alatt többször is hangsúlyozta, hogy semmiféle szülői erőszakot nem alkalmaznak a gyerekek olvasóvá nevelése érdekében. Ám a lefekvés előtti, meghitt közös meséléseket, a „rendelésre” történő felolvasásokat mindannyian szívesen idézik fel. Korpáséknál a könyvek, amellett, hogy értékek, élvezeti cikkek, munkaeszközök és információforrások, közelebb is hozzák egymáshoz a családtagokat. És ezt nagyon jó látni...