Mit olvas Kókai Nagy Viktor?

Umberto Eco a Hat séta a fikció erdejében című könyvében arról értekezik, hogy aminként létezik empirikus és mintaszerző, úgy az olvasók is ebbe a két csoportba sorolhatók. E két típusba azonban én sehogyan sem férek bele, pontosabban e kettő együttesen vagyok, amikor egy könyvet veszek a kezembe. A könyv számomra munkaeszköz és szórakozás, de képtelen vagyok elválasztani érdeklődésemben a tudományosat és a kikapcsolódást keresőt. Né­melyik tudományos könyvet mintaolvasóként kezelem – nem kacsintok ki a szövegből, hagyom, hogy sodorjon az érvelés, míg eljutok a szerző által szándékolt felismerésig. Máskor egy szépirodalomba tartozó regényben teológiai előadás alapgondolata bújik meg és egy krimi elejtett mondata, prédikációban ér célt. Azt a könyvet szeretem, amelyik – mindegy, melyik úton sétálok – botlás nélkül vezet.

Az elmúlt hónapok nem tudományos olvasmányai leginkább Nádas Péter műveiről szólnak. Nagy örömet szerez a műveivel töltött idő. Jókat beszélgetünk, és az esetek többségében én szinte szóhoz sem jutok…