Miről olvashatnak az Irodalmi Szemle júniusi számában?

A „Magyar vagyok tehát bűnös vagyok” gondolata Fábry Zoltán A vádlott megszólal című vádiratára emlékeztet, melyben az antifasiszta író visszautasította a II. világháború utáni években az utódállamokban elszabadult ostoba nacionalizmusokat. Megidézi az eszmecsere a történelmi tapasztalatokat, valamint a cseh és a szlovák irodalom és közélet jeles személyiségeit is, akik (akárcsak Vladimír Mináč „parázsfúvása”) a nemzeti önvizsgálatot tartották fontosnak és elengedhetetlennek. A párbeszéd során „kibomlik” a korunkat izgató kérdés is, „az önrendelkezés színe és visszája” vajon igazolhatja-e a múlt bűneit, s akadályozhatja-e a nemzetiségi kérdés igazságos megoldását. Jeles vitapartnereket, közéletünk ismert személyiségeit (Csáky Pált, Duba Gyulát, Gál Sándort, Lovász Attilát és Pomogáts Bélát) fogja vallatóra (kérdéseivel!) a lap főszerkesztője.

Köszönti a lap a 70 éves Rudolf Chmel szlovák irodalomtörténészt, aki Görözdi Judit kérdéseire válaszolt. Hogy az együttélés gondolata nem mai keletű, bizonyítja ez a beszélgetés is, melyben Rudolf Chmel a nemzetébresztő Štúrtól Clementisig és Mináčig idézi meg a történelmet.

Virágének és Kavafisz címmel, vendégkritikaként közli a lap Bányai János kiváló újvidéki irodalomtörténész gondolatait Tőzsér Árpád költészetéről. „A tudós költő, amilyen Tőzsér, semmitől sem idegenkedik, ami képként, látomásként, álomként a nyelvből előállítható”. Lator László Egy állhatatlan költő című esszéjében olvashatjuk ezeket a sorokat. Ezeket idézi Bányai János is (Lator László: Kakasfej vagy filozófia?), sokatmondó alcímmel (Ráírás(ok) Lator László mondataira Tőzsér Árpád verseiről). „Lator pontos megfigyelése szerint Tőzsér Árpád lírájának (és személyének?) „halmozottan hátrányos” helyzetét a formálással, az alakítással, nem utolsósorban az alapítással ellensúlyozta, s így, mint „mesterember ősei”,  választott mesterségét gyakorolta szívós kitartással és nem szünő kedvvel.”.

A szépirodalmat Tőzsér Árpád és Leck Gábor versei, Murányi Sándor regényrészlete, valamint Duba Gyula, Végh Péter és Zirig Árpád novellái képviselik. A novella alapelvei címmel Boccaccio jegyzeteit is közli a lap, Mészáros László közreműködésével. A folyóirat illusztrációit Tichy Kálmán és Tichy Gyula műveiből, a Brämmer-kúria kiállításának anyagából válogatták. (zsolt)