Miről ír az Irodalmi Szemle legújabb száma?

1968 megváltoztatta a világot, nemcsak a kelet-közép-európai térségben, ahol a demagóg, dogmatikus politikai kereteit feszegette, hanem Nyugat-Európa jóléti államaiban is, ahol (a háború utáni nemzedék számára Che Guevara és Mao Cetung volt a mintakép, s a párizsi diáklázadás mellett a szexuális szabadságért vívott harc is napirendre került. A diáklázadásnak nem volt jövője, Gilles Lipovetsky szociológus szerint azonban „megteremtette a kulturális liberalizmus hatalmas lehetőségeit”. Húsz év kellett ahhoz, hogy a katonai invázióval levert Prágai Tavasz után új fejezet kezdődjön a kelet-közép-európai népek történelmében. 1968 mellett napjaink gondjai, a globalizáció és a „nemzetállami” allűrök a témája annak az ankétnak, melyet az Irodalmi Szemle közöl. A kérdésekre írók, egy-egy politikus, politológus és pedagógus keresik a választ. Csáky Pál, Duba Gyula, Gál Sándor, Kiss József és Újváry László gondolatait ismerhetjük meg az említett témákban.

Duray Miklós: Tavasszá lett a telünk, ősszé vált a nyarunk című esszéje is az 1968-as év előzményeit (az 1953-as berlíni felkelés, az 1956-os magyarországi forradalom és az ’56-os lengyelországi lázadások) és következményeit hozza elérhető közelbe.

Csepp a tengerben címmel közli a folyóirat Koncsol László írását, melyben Csáky Pál: Harmatos reggelek álmai című dokumentumregényét elemzi. A regény egy tanító életét és meghurcoltatásait mondja el, 1968-ban és a konszolidáció éveiben, szoros összefügggésben a ’68-as bukás politikai megtorlásaival. Újváry Sándor (alias: Újváry László igazgató úr!) amolyan móriczi hős, aki – Móricz boldog embereként – meséli el életét Csáky Pál vegyészmérnöknek.

Kosztolányi méltósága címmel közli a lap Pomogáts Béla előadását, mely a Kosztolányi Emlékbizottság által rendezett konferencián hangzott el, Szabadkán, olvashatjuk továbbá Grendel Lajos tanulmányát Juhász Ferenc életéről és munkásságáról. Gyüre Lajos „adósságot” törlesztve Az Új Magyar Museum címmel foglalkozik az 1942–1944 között Kassán megjelenő tudományos, irodalmi és művészeti folyóirattal, azzal a szándékkal, hogy eltüntessen „egy fehér foltot a szlovenszkói magyar irodalom kataszteréből”. Közli a lap Mécs László két (eddig kötetben meg nem jelent) versét is, mely az említett kassai folyóiratban jelent meg.

A szépirodalmat Jaroslav Seifert, Hudák Katalin, Bodnár Éva, Tóth Elemér, Antalík József és Százdi Sztakó Zsolt versei, valamint Szirmai Péter és Merényi Krisztián novellái és (egy vers ürügyén) Tőzsér Árpád Történelmi pillanatok című írása képviseli. A Könyvről könyvre rovatban Kovács Győző két könyvről, Duba Gyula (Gondok emléke – emlékek gondja) és Dobos László (Évgyűrűk hatalma II.) könyvéről írt kritikáját olvashatjuk. A Tallózó Láng Gusztáv írását közli, Mérföldkőe Ady költészete? címmel. Láng Gusztáv azonban „nem Adyról akart írni”, hanem a magyar irodalom történetei okán „az irodalomtörténet válságáról”. A lapszámot 1968-as fotók illusztrálják. (zsolt)