Mindent vitt Julian Sands

<p>Nincs még díjesélyes alkotás a Karlovy Vary-i fesztivál versenyprogramjának mezőnyében. A beválasztott tizennégy film közül egyelőre egyik sem volt kiemelkedően jó, inkább nézhető, az átlagosnál egy fokkal elfogadhatóbb.</p>

SZABÓ G. LÁSZLÓ

Philippe Godeau francia-belga koprodukcióban készült filmje, a 11.6. főhőse egy pénzszállító kocsi sofőrje (Francois Cluzet játssza meggyőzően), aki 2009 nyarán „az évszázad rablását” követi el Franciaországban. Toni Musulin tíz éve megbízható tagja a milliókkal közlekedő csapatnak, fizetése tíz éve megalázó, magatartásában még sincs semmi rendkívüli. Nem kilincsel, nem kér, és nem követel. Annál meglepőbb tehát, hogy egy nap, június 11-én „elköti a lovat”, kipakolja a milliókat, és eltűnik valahol a hegyek között. Bár a média korunk Robin Hoodját látja benne, a valóság ennél jóval bonyolultabb. Toni Musulin megelégelte szürke kis életét, mindent pontosan eltervezett, s átgondoltan meg is lépett. A hétköznapok emberéből egyszerre csak körözött bűnöző lett, aki – még mielőtt a nyomára akadtak volna – feladta magát. Godeau filmje gyorsan pergő akciófilm is lehetne, vagy egy mérnöki pontossággal megkomponált thriller, ám a rendező mégis a lélektani dráma mellett döntött. Toni Musulin portréja azonban nem lett olyannyira árnyalt, hogy a néző vele együtt élje meg a történéseket, külső szemlélőként pedig inkább csak egy képernyőre illő, hétfő esti krimit lát.

Sokkal mélyebbre ás új opusában, a Mézeshetekben Jan Hřebejk, aki korábbi két filmjéhez, a Kawasaki rózsájához és az Ártatlansághoz hasonlóan most is a múlt árnyait veti egy mai történetre. Újdonsült házasok csendes boldogságát kavarja fel egy hirtelen feltűnt idegen. Mint később kiderül: a férj sihederéveiből lépett elő a titokzatos fiatalember, aki tragikus körülmények között elhunyt barátja, de inkább ifjúkori szerelme ádáz ellenségét, sőt halálba kergetőjét fedezi fel az egyébként rokonszenves férfiban. Testi-lelki megalázások és megkínzatások hosszú sora elevenedik meg a múltból, egy első látásra megnyerő ember jól leplezett, erős erkölcsi kilengése, amely újabb fájdalmakhoz vezet. Hřebejk színészei, a házaspár szerepében Anna Geislerová és Stanislav Majer, valamint a váratlanul feltűnt idegen, Jiří Černý azonban hiteles játékukkal sem tudják elfedni a film dramaturgiai hiányosságait (forgatókönyvíró: Petr Jarchovský), a túlzott kiszámítottságot, amely a történet teljes hihetőségét is megkérdőjelezteti.

Ugyanebben a mezőnyben fut még egy-egy amerikai, angol, izraeli, spanyol, német, lengyel, orosz, görög, olasz, horvát, izlandi alkotás is, köztük Szász János rendezése, A nagy füzet.

A Nyugattól keletre szekcióban tizenkét film versenyez (itt független magyar szaktanácsadó, a European Film Promotion egykori elnöke, Vezér Éva áll a zsűri élén). Ebből a válogatásból máris kiemelhetünk két művet. Elsőként az orosz rendezőpáros, Natasa Merkulova és Alekszej Hupov Intim pontjait, amelyet címkézhetnénk akár keserű szexkomédiának is, ám ennél sokkal többről szól a film. Legfőképpen a magányról, a sok esetben ellaposodott vagy szétégett, máskor kétségbeesve keresett, vágyott testi-lelki kapcsolatról.

Ukrán-francia-grúz-örmény összefogásban született a Paradzsanov, amely a zseniális tehetségű, sajátos képi világú festő-rendező, Szergej Paradzsanov életének egy szelete. Legismertebb filmjeivel, az Elfelejtett ősök árnyékával és A gránátalma színével sokak elismerését és tiszteletét elnyerte a Brezsnyev-kori Szovjetunióban, de szerte a világban is. Tarkovszkij mellett Fellini és Antonioni is csodálták rendkívüli tehetségét, segíteni azonban ők sem tudtak rajta, amikor politikai nézeteiért és életstílusáért börtönbe vetették.

Magyar alkotó nem került be ebbe a kategóriába, a szlovák színeket a Bársonyos terroristák képviseli, amelyben dokumentarista elemek dúsítják a fikciót. A rendszerellenes tevékenység vádjával elítélt három szlovák fiatalember történetét három rendező: Ivan Ostrochovský, Pavol Pekarčík és a kassai születésű Kerekes Péter dolgozta fel.

Julian Sands, az angol mozi kultikus alakja, aki nem először vendégeskedik Karlovy Vary fesztiválján, ezúttal színpadi szénészként állt közönség elé. John Malkovich rendezésében Harold Pinter verseit, szövegeit adta elő finom kis csemegével szolgálva azoknak, akik eddig csupán a mozivásznon élvezték lenyűgöző játékát. Egy órán át olyan szenvedéllyel közvetítette a jeles drámaíró gondolatait, mintha csak saját élettapasztalatait mesélte volna.

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Ezt olvasta már?