Mindenkinek békés, boldog, elégedett öregkort

Egyik fiatal munkatársam folyton azon morfondírozik, hogy milyen messze van még az az idő, amikor nyugdíjba vonulhat. Mindig mosolygok rajta, amikor erről beszél, s magamban elégedetten konstatálom, hogy bezzeg én kb. tizenöt évvel hamarabb leszek nyugdíjas, mint ő. S hogy ez mikor lesz? Az újságokat olvasva e pillanatban nehéz lenne eldönteni, hiszen a munka- és szociális ügyi minisztérium épp mostanában terjeszti a kormány elé a nyugdíjkorhatár növelésének tervezetét. A minisztérium már jó két éve beszél a szociális reformról, melynek egyik része a nyugdíjbiztosítás. Ez jó elgondolás: már előre riogatni az embereket, hadd készüljenek lassan lelkileg a rájuk váró sokkra. Mert sokk lesz a javából! A nők tervezett nyugdíjkorhatára a felnevelt gyermekek számától függetlenül 60 év lesz, a férfiaké pedig 63. Persze, ez nem radikális változást jelent, hanem 2003-tól kezdődően évenként néhány hónapot (erre több variáció létezik) számítanak majd hozzá az eddigi törvény szerint nyugdíjba meendők munkaidejéhez. Most nehéz lenne kiszámítani (épp az eltérő javaslatok sokasága miatt), melyik év lesz az a bizonyos határ, amelyiknek a folyamán már minden nő 60 évesen megy nyugdíjba, de talán úgy 2010 körül esedékes. Tehát aki 1950 után született, számíthat rá, hogy már nem esik az átmeneti időszakba, 60 éves koráig taposhat tovább. Erre a nők többsége úgy reagál, hogy kijelenti: nem fogja megérni a nyugdíjat!

Magvaši miniszter szakemberei azzal érvelnek, hogy a szociális reform a nyugati mintákat vette figyelembe. Ezen a mifelénk élő és dolgozó nők – ha már sírni nem akarnak – csak mosolyoghatnak. Hát hogy hasonlíthatják a mi munkánkat bármelyik fejlett ország munkafeltételeihez? S a dolgozó nő rendelkezésére álló szolgáltatásokat is figyelembe kell venni, amelyek a háztartási feladatok teljesítését könnyítenék a munkahelyről való hazatérés után. Ezek nálunk olyan szinten vannak, hogy az átlagember számára egyrészt megfizethetetlenek, másrészt meg nagyon hiányosak.

További komoly érv a minisztérium részéről, hogy a nőknek megvan az esélyük, akár 90 éves korukig is élhetnek (persze, ez nem az átlagos életkor, hanem a legmagasabb átlag), s ez a tény a nyugdíjbiztosítást nagyon megterheli. Ezen elgondolkozva eszembe jutott, hogy nagyanyáink és anyáink, vagyis a mai idősebb generáció nem élt olyan stresszben, mint a mai középkorúak, akiket a nyugdíjkorhatár emelése elsőkként fog érinteni. Akárhogy vesszük is, a mai nagymamák aligha tudják elképzelni a bölcsőde okozta stresszt, az egyre inkább elhatalmasodó munkahelyi hajszát, a munkahely elvesztése miatti állandó feszültséget, a karrierépítés útvesztőit, s a munkahelyen és a családban való kötelező helytállást. Ha csak azt veszem alapul, hogy 20 évvel ezelőtt a nőgyógyászati műtéteken átesett nők átlag életkora 50 év fölött volt, s mára 40 alá süllyedt – már ebből az adatból is következtethetünk az egészségi állapot romlására, illetve a civilizációs betegségek hatásaira a feltételezhető későbbi átlagos életkorra. Ha tehát mostanában 90 éves kort is elérnek a nők, ez a helyzet bizonyára nem lesz tartós. Az új rendelet ellenzői elsősorban a munkahelyek hiányát hozzák fel ellenérvként. A mai több mint 20 százalékos munkanélküliségi arány rohamosan növekszik majd. Ha az idősebb generáció foglalja a munkahelyeket, a fiatalok nem jutnak munkához. S nemcsak a munkahelyek lesznek foglaltak, hanem az orvosi rendelők is. Mert az egészségügyi statisztikák riasztóan hanyatló állapotokról adnak számot. Ha pedig egy 55 év körüli, gyakran betegeskedő dolgozó nőt elbocsátanak, hol kap még munkát? Szinte biztos, hogy nyugdíjas koráig munkanélküli lesz. S miből fog élni? Segélyből, mely az államkasszát terheli. Majd 60 éves korára szépen lecsökken az átlagkeresete – éppen a számba vehető betegeskedés, illetve a munkanélküliség miatt.

S most képzeljük el azokat az autóbuszokat, amelyekkel a vidékiek utaznak naponta a városokba. Most is zsúfoltak, mi lesz, ha mondjuk 2003-tól azok is az utasok közt maradnak, akik egyébként már nyugdíjba mentek volna? Legyen ez csak 1-2 ember buszonként. De három hónaponként 1-2 ember idővel sokat jelent. Igaz, több lesz a buszsofőr, hisz nekik is emelkedik a nyugdíjkorhatáruk. De lesz-e elég autóbusz? Vagy tán varázsszóra megújul a buszvállalatok silány állapotban levő gépparkja?

A fejlett európai országokban 65 éves korukig dolgoznak a nők és a férfiak egyaránt. Ez az Európai Unió foglalkoztatási szabálya. Ha tehát Európához szándékozunk csatlakozni, követnünk kell ezt a normát. Ehhez viszont már rég éreznünk kellene bizonyos pozitív változásokat a foglalkoztatásban. Egyelőre azonban az ellenkezője érvényes.

De azért van valami esélyünk rá, hogy az EU-szabályok megváltozzanak. Ha ugyanis a most készülő nyugdíjreform valóban kifacsarja a szegény posztszocialista országok dolgozóit, az meg fog mutatkozni az egészségügyi jelentésekben és az elhalálozásban is. Akkor pedig úgy lerontjuk az európai statisztikákat, hogy nyugatra tőlünk kénytelenek lesznek más irányú nyugdíjreformot indítványozni.