Minden jó lesz

Ez a mondat épülhet bele az olvasóba Kőrösi Zoltán Magyarka című regényének olvasása közben. A látásmód változását, a dolgok átértékelődését, az emlékek súlyosodását, a hétköznapi gondok semmivé válását figyelheti meg az ember ebben a könyvben.

Hogy klasszikus, szépen felépített regény-e ez? Avagy sok-sok apró lélekrajz, etűd, helyzet, történet? Történelmi leporelló és családregény egyben? Mélyvallomás és szociológiai helyzetfelmérés? Tiszta és fancsali tükre az átalakuló társadalomnak, a rendszer- és gengszterváltásoknak? Mindez egyszerre. Érzelgősség, hamisság és hatásvadászat nélkül. Olyan, mintha a világ minden borából egy cseppet töltöttek volna egyetlen kehelybe, s most ezt lassú kortyolgatással, fenékig ki kellene inni.

Család, regény. Ez a mű alcíme. Főhőse, Kati (nem akármilyen írói teljesítmény férfiként egy nő lelkébe, testébe, gondolkodásmódjába ilyen hitelesen belebújni!), akinek sorsa egy vidéki városka sorsával fonódik egybe. Akinek múltja elválaszthatatlan ettől a térségtől, aki lengyel és szerb nemzetiségek keveredéséből lesz azzá, aki, tehát magyarrá. Olyan magyar emberré, aki a 20. század utolsó harmadában szocializálódik, s a sors kényszeríti, hogy azzá a prostituálttá váljon ausztriai bordélyokan, akit Magyarkának hívnak a KGST-államokból érkező kolleginái. Ebben a regényben olyan belső történésfolyamat részeseivé teszi Kőrösi Zoltán az olvasót, amelyben ritkán lehet része. Aki ebbe belemerül, az Kati fejébe bújva képes látni, megélni, szégyelleni, szeretni és szeretkezni, fellázadni. Kőrösi olyan „mozivá” emeli a történetet, amelyben érezni a szagokat, látni a helyszíneket.

A regény történetfolyama olyan szerteágazó, hogy kár lenne belőle egyetlen részletet is elárulni, el kell olvasni, megéri! Aki figyelmesen éli meg a regény Katijának történetét, napokig csak az jár a fejében: mit is tudok magamról, hol vannak a gyökerek, kik azok, akikben továbbélhetek, meddig nyújtózkodnak bennünk élők és holtak. Van a könyvben egy mondat, amely mindig akkor íródik le, amikor valamilyen tragédia van készülőben. Ez a mondat így hangzik: „Mostantól minden jobb lesz, nem is csak jobb, de jó!” S ebbe a mondatba lehet és bele kell halni, de ebben lehet és muszáj élni. Így kell elviselni, így lehet ép ésszel túlélni elveszett szerelmet, halált, kudarcot, tragédiát, gyilkos kórt és megaláztatást. Csak így fogadható el a kényszerkurvaság, a kiszolgáltatottság, az egész nyomorult világ.

Kőrösi Zoltán: Magyarka Kalligram, 2013.

Értékelés: llllllllll