Milyen legyen a fogtömés

sztétikusabb jeligére: „Több fogamban van amalgám tömés. Zavar, hogy ha nevetek, lehet látni, mert feketítenek. Ki akarom cseréltetni őket fehérre. Van ennek valami akadálya? Továbbá szeretnék kicsit többet tudni ezekről a tömésanyagokról.”

Amalgámnak nevezzük a higanynak és más szilárd fémeknek a keverékét. A fogászatban használt amalgámok fő alkotóeleme a higanyon kívül az ezüst és a réz. Az ezüst- és rézreszeléket keverjük össze a higannyal. Plasztikus anyagot kapunk, amely bizonyos idő múlva megkeményedik. Ezért közvetlenül a megkeverés után kell az anyagot behelyezni a megfelelően előkészített fogüregbe, s ott tömöríteni kell. Két óra elteltével már óvatosan rághatunk is a megtömött foggal.

Az amalgámot már több mint 150 éve használjuk a fogászati gyakorlatban. Még ma is a legkedveltebb és legnépszerűbb tömőanyag. Persze, jól meg kell gondolni, hogy mikor milyen tömőanyagot használjunk. Vannak esetek, amikor ez felel meg legjobban a követelményeknek, s van, amikor más tömőanyag után nyúlunk.

Itt szeretnék néhány szót ejteni azzal kapcsolatban, hogy egyes újságcikkekben gyakran olvashatunk arról, hogy az amalgám mérgező. Mindenkit megnyugtathatok, az orvosi szakirodalomban ilyen állítást sehol sem lehet fellelni. Arról beszélhetünk csupán, hogy az amalgám elkészítésekor keletkező higanygőzök ártalmasak az egészségre. Akkor is szabadulnak föl higanygőzök, amikor a fogorvos kifúrja a fogból az öreg amalgámtömést. Ezért végezzük ezt mindig vízhűtéssel, s ezért is szellőztetjük gyakran a rendelőt.

Mindenesetre vannak olyan törekvések, amelyek arra irányulnak, hogy az amalgámot kiszorítsuk a fogászati gyakorlatból. Például már ma sem használjuk az amalgámot terhes nőknél és szoptató anyáknál, és a tejfogakat sem tömjük amalgámmal.

De hát ha nem amalgám, akkor micsoda? Hát persze, fehér tömés. Fehér tömés alatt általában az ún. kompozitumokból készült töméseket értjük, de vannak másfajták is. A kompozitumok műgyanta és töltelékanyagok keverékei. Tulajdonságai a töltelékanyagok méretétől, milyenségétől és mennyiségétől függenek. A kompozitumok pasztaszerű anyagok, amelyeket a fog üregébe helyezve vagy fénnyel kötünk meg, vagy kémiai reakció következtében „maguktól” keményednek meg. Ezek kiváló tömőanyagok, majdnem tökéletes színhatást tudunk velük elérni, úgyhogy gyakran szinte teljesen észrevehetetlen, láthatatlan a restauráció. Főleg az elülső fogak tömőanyagai ezek, mert kopásállóságuk még nem ideális, ezért a hátsó fogakban gyorsabban elkopnak, mint az amalgám. Ez azonban nem jelenti azt, hogy hátsó fogak tömésére nem használhatók. Ha például nem túl nagy a romlás, nyugodtan használhatjuk őket. Vagy ha az esztétikai szempontok a meghatározóak, akkor is kompromisszumot köthetünk: másként döntünk, ha például ifjú hölgyről van szó, és másként, ha idős férfiről. A fontos az, hogy mindig a legjobb megoldást válasszuk, s törekednünk kell arra, hogy egyetértésre jussunk egymással, orvos és páciense.

A töméscserékkel kapcsolatban az az általános szakmai vélemény, hogy csak akkor cseréljük ki az egyébként jól szolgáló régi töméseket, ha az igazán indokolt. Tudatosítani kell, hogy minden töméscserénél veszítünk valamit a fogállományból is, és ezzel gyöngítjük a fogat. S ha arra gondolunk, hogy a tömések bizony időnként cserére szorulnak objektív okokból is, előfordulhat, hogy elkopik a fog, és nem lesz mit megtömni. Az Ön esetében is csak azt ajánlhatom, hogy keresse fel fogorvosát, mérlegeljék a dolgot, s biztosan megtalálják majd együtt a legjobb megoldást.