Milyen könyvet találna szívesen a karácsonyfa alatt?

Liszka József etnológus

Ezen a szép, a könyvet a karácsonyfa alá álmodó korszakomon már túl vagyok. A könyvek félig-meddig (félig? meddig?) munkaeszközeim is (munkám a hobbim), így ha szükség van rájuk, beszerzem őket. Karácsony ide, karácsonyfa oda. Attól tartok, most is így fogok járni, de egyelőre még abban a gyermeki hitben ringatom magamat, hogy a Kalligram jóvoltából most magyarul is hozzáférhetővé vált, a teljes Grimm-gyűjteményből kimaradt mesék magyar fordításait majd a fenyőfa alatt találom meg. Jacob és Wilhelm Grimm Az oroszlán és a béka. Ismeretlen Grimm-mesék című gyűjteményéről van szó. Olyan mesékről, amelyek az első kiadásba (1812 és 1815) bekerültek, aztán a későbbiekből – ilyen vagy olyan oknál fogva – fokozatosan kimaradtak, és a szerzők/gyűjtők életében megjelent utolsó, 1857-es kiadásban, amely a további fordítások alapjául is szolgált, már nem szerepeltek. Cinkelt lapokkal játszom persze, hiszen a szóban forgó mesék német eredetije itt van a polcomon, úgyhogy inkább a fordítás milyenségére (minőségére nem is, hiszen azt a fordítók személye, Adamik Lajos és Márton László garantálja) vagyok kíváncsi, és nem magukra a mesékre. Amúgy meg, ahogy magamat ismerem, karácsonyig még bőven beszerzem ezt a könyvet, s csak remélhetem, hogy a Jézuska legalább Márai Sándor Füveskönyvének legújabb hangoskönyv változatával, és/vagy Haruki Murakami legújabb kötetével (Von Beruf Schriftsteller) azért csak meglep…

Szőke Erika képzőművész

Egy jó könyv olyan, mint egy jól megválasztott társ, megnevettet, néha megríkat, és ami igazán fontos: gazdagítja a lelkünket. Szeretem a néprajzi jellegű tanulmányokat, így Balázs Lajos Amikor az ember nincs es ezen a világon című könyvét szívesen látnám a polcomon. Ez a kötet a paraszti lét nemiségét, az élet folytonosságának sajátos kultúráját tárja fel. A néprajzkutató hosszú kutatás eredményeként rájött, hogy a nemiség fogalomkörének figyelembe vétele nélkül sem a születést, sem a házasságot, sem a halált nem érthetjük meg. Mosolyogtatónak tartom, ahogy a szemérmes, középkorú és idős emberek igyekeznek ízes tájszólással megválaszolni igen „kényes kérdéseket”. Felkeltette a figyelmemet Rakovszky Zsuzsa Fortepan című verskötete, mivel a költőt a világhálón levő Fortepan fotógyűjtemény inspirálta, melyet én is gyakran kutatok. Azzal, hogy a költeményekben a régi fotók beszélni kezdenek, az emlékek megelevenednek, egy kis párhuzamot vélek felfedezni az én alkotásaim és e kötet versei között. Kíváncsivá tesz, hogy a költő miként szól hozzánk az elmúlt időket tükröző fotók láttán. Nemrég fedeztem fel és nagyon megkedveltem Fodor Ákos haiku típusú rövid verseit. Habár rövidek, de sokatmondók és hosszasan elgondolkodtatók. Az ember némelyikben magára ismer. 2015-ben kiadott első, posztumusz verseskötetét, a Gyöngyök, göröngyök – Szerelem lépte nyomábant boldogan a magaménak tudnám. Ahogy a címe is sugallja, a témája a szerelem, és a vele kapcsolatos tapasztalatokról, élményekről, gyönyörűségekről és kudarcokról szól. Egyfajta játékos és kísérletező költészet, szinte társalog velünk.

Badin Ádám bábszínész

Ritkán nézek tévét, de ha mégis, akkor elsősorban a beszélgetős műsorokat szeretem, mert érdekelnek az emberek. Valamikor az év eleje táján rákattintottam egy beszélgetésre, s ki ült ott? Esterházy Péter egy számomra ismeretlen ember társaságában, aki, mint kiderült, Szűcs Miklós festőművész volt, s az élet nagy kérdéseit feszegették egy könyv kapcsán: élet, halál, szerelem, olvasás. Éppen arról csevegtek, hogy lehet olvasásra bírni a mai virtuális generációt. Esterházy akkor a kisfiáról kezdett beszélni, miként próbálta rábírni az olvasásra. Gondolta, kezdetnek nem lenne rossz az Egri csillagok. A fiú kénytelen-kelletlen nekiveselkedett a nagy műnek. Pár nap múlva az apja rákérdezett: Nos, hogy tetszik a történet? A válasz megdöbbentő volt: Apa, lassú. Nos, gondolta az író, talán a szerelem-szex irányából érdekesebb lesz a kérdés: És Gergőhöz és Vicuskához mit szólsz? A válasz: Apa, Vicuska is lassú! Akkor még nem is sejtettem, hogy Esterházy Péter korántsem lassan úgy elrepül innen, akár egy madár. És itt hagyja annak a beszélgetésnek szinte minden szavát a fejemben mindörökre. Már akkor tudtam, hogy szeretném azt a könyvet, A bűnöst, no meg, ha lehet, az egyáltalán nem lassú szembenézést, a Hasnyálmirigynaplót. Van egy friss vágyam is: egy színész beszélget, számomra a ma élők legnagyobbika. Egy Nő, aki nem színésznő: Törőcsik Mari. Már 80 is elmúlt, mégse lassú. Bérczes László beszélget vele. És mint meseszerető embernek, hadd legyen még egy kívánságom. Ez nem friss könyv, de eleddig nem jutottam hozzá. A legnagyobb magyar indián mesekönyve az örök vadászmezőkről: a Csillagokkal táncoló Kojot – indián mesék Cseh Tamás válogatásában. Ezzel a pár könyvvel szívesen begubóznék a fa mellé, hallgatnám a tűz pattogását a kandallóban és olvasnék, olvasnék… az utolsó betűig ízlelgetném a szavakat. Micsoda álom...