Mesék és sikolyok

Mivel tavaly, a negyvenedik, jubileumi évfolyam tiszteletére szobrot is kapott a fesztivál, volt virágozás is (koszorúzást talán mégse…). Tegnap megkezdődött a 41. Duna Menti Tavasz. A délelőtti két műsorblokk a bábosoké volt, a bábcsoportokat értékelő zsűri – Szluka Judit, Kecskés Marika és Badin Ádám – hét produkciót látott (persze a népes közönséggel együtt). Mindenképpen a csoportvezető pedagógusok érzékét dicséri, hogy annyit vállaltak a gyerekekkel, amennyi az adott korcsoportnak győzhető volt – ha pedig becsúszott egy kis pontatlanság, tempótévesztés, azt tulajdonítsuk a versenydrukknak. Takarásból, kezes vagy botos bábokkal mutatta meg a mese születését, a mese újrateremtését, a játék örömét a Pozsonyi Dunai Utcai Alapiskola Iciri-Piciri Bábcsoportja, amely Az öreg halász és a nagyra vágyó felesége című mesefeldolgozással érkezett a Duna Menti Tavaszra. Hasonló formát választott a pozsonyeperjesi Kis Ugri-bugri a Reszkessetek egerekkel, valamint a „nagyobb testvér”, az Ugri-bugri Bábcsoport Az állatok nyelvén értő juhász című mesével. A dunaszerdahelyi Gézengúzok Bábcsoport A makrancos asszony és az ördög című mesejátékban nagyon ügyesen játszott a bábok és az élő szereplő összehozásával, a felsővámosi Tikiriki Bábcsoport pedig a népi mesemondás, a népi játékok és a bábjáték eszközeiből gyúrta össze előadását, A kismalac és a farkast. Egészen más formát keresett és talált a gömörfalvai Harkácsi Pimpó Bábcsoport – az első versenynap különleges színfoltjaként a Lúdas Matyit hozták el, precízen kidolgozott árnyjátékban. És persze itt volt Kádár Kata története a feledi alapiskola Meseláda Bábcsoportjának előadásában: ahogy azt már tőlük megszoktuk, csodaszép bábokkal, csodaszépen stilizált színpadképpel elevenítették meg a balladát, a kellékekkel, képekkel pedig szimbolikus, metaforikus tartományokat is megnyitottak. A délutáni műsor a hazai pályán játszó Fókuszé volt, a gyermekszínpad két csoportja is színpadra állt. Az Arany János verse alapján készült A fülemile című szerkesztett játékban, valamint „a nagyok” által előadott Móricz-feldolgozásban, az Árvácskában is megmutatkozott, hogy a dunaszerdahelyi csapat messze túlhaladt az illusztráción, a szereplők erős karaktereket tudtak megmutatni két, sokrétűen felépített előadásban. Hogy mást ne mondjak: az Árvácska egyik-másik jelenetén sikítottak a gyengébb idegzetű (gyerek)nézők. Kell ennél több?