Mérges pókok

# Úgy látszik 2002 a pókok éve. Először egy kék-piros kosztümös szuperhős mászott be a mozik vásznaira, most pedig jó néhány kellemetlenebb „fajtársa” igyekszik sokkolni a nézőket. Aki azonban a legemlékezetesebb pókfilm, az Arachnophobia-féle izgalomra és rettegésre számít, azt egy hangyányi csalódás érheti. Ez a mozi ugyanis leginkább az 50-es, 60-as évek szörnyfilmjeinek és a közelmúlt horrorfilmjeinek a keveréke. Ez már akkor felderenghet, mikor David Arquette (mint főszereplő) először feltűnik a színen, ugyanis ő a már említett két műfaj utóbbijának nagy veteránja (Sikoly 1, 2, 3). A film nem is igazán igyekszik többnek látszani, mint ami: kellően élethű speciális effektusokkal felturbózott, menekülős, sikoltozós másfél óra. Ettől azonban még szórakoztató is lehet.

A történet eredetisége azért hagy némi kívánnivalót maga után, hisz a véletlenül a folyóba kerülő, radioaktív anyagot tartalmazó hordó már az elején egy apró mosolyt, vagy fintort varázsolhat az ember arcára. Ezek mellett nem is olyan messze az adott folyótól és hordótól él egy különc ember, akinek 200-nál is több pók szaladgál a terráriumában. Furcsa véletlenek sorozata ez. A kötelező mozzanat ezek után, hogy a pókok kiszabadulnak, elősegítve persze különc emberünk gyors elhalálozását is. A képlet ezek után egyszerűbb mint az egyszeregy, jönnek a pókok és aki életben marad, az hatalmas sikolyok közepette igyekszik ezen – nem csekélynek tűnő – előnyét megtartani. A film a szereplők szempontjából is hozza a várható formát. Kisváros kellően flúgos alakokkal: vesztes csávó, tökös sheriffnő ütődött partnerrel, pókzseni csemete, néger rádiós, a borbély, és persze mindenki ellensége: a kizsigerelő milliomos. A kutyák és a macskák azonban ezúttal hamar elhaláloznak.

A film kezdő húsz perce még sejtet némi extra izgalmat, hisz amíg a pókok nem tűnnek fel életnagyságban, csak a háttérben mozognak, sokkal többször összerezzenünk. A trükkmesterek beindulásával azonban egyenes arányban csökken a rettegés, előtérbe kerül a humor és az akció. A történet szerencsére itt már legalább felmutat valamit, mert az alkotók fantáziája elmerészkedett addig, hogy ne csak egyfajta pókot keltsenek életre, hanem ha lúd, hát legyen kövér, és több példányt is. A kinézet mellett ez persze csak a humanoidok halálozási módjának változatosságát segíti elő, azonban az „ugró-pókok” elől menekülő motorosok jelenete egyike a legjobbaknak a filmben. Hozzá kell tenni, hogy a speciális effektusok tényleg erősen a léc felett maradnak. A már említett 60-as években készült filmekkel ellentétben itt a pókok tényleg nyolclábúak módjára mozognak, és bár ez a mai színvonalon teljesen természetes, mégis lenyűgöző a várost ellepő pókok látványa.

Nem lennék meglepődve, ha ez a mozi egy hasonló hullám előfutára lenne. Fel kell készülni rá, hogy hamarosan akár nagyra nőtt szörnyek hada is ostromolhatja a mozikat. Erre utalhat a film egyik villanásnyi jelenete is, ahol egy „Jason-féle” hokimaszkot viselő fazont – aki mellesleg láncfűrésszel irtja a népet – rövid úton földre küld egy pókocska. Talán jelzés értékű a dolog: vége a bomlott agyúak főszerepének, újra a szörnyeké a terep...

Kétségtelen, hogy nem egy teljesen eredeti filmdarabbal hozott össze minket a sors, de az igazán jóra sikerült effektusok, a poénos részek, a folyamatos akció képes rá, hogy egy jobb szórakozást nyújtson a mostanában nem igazán kényeztetett horror-rajongóknak. Aki pedig nem ezekre a filmekre szavaz, az legalább elmondhatja magáról, hogy őt most sem lehetett megijeszteni. (mozinet)

Mérges pókok (Eight Legged Freaks), színes, amerikai film, 99 perc, Rendezte: Ellory Elkayem, Szereplők: David Arquette, Kari Wuhrer, Doug E. Doug, Scott Terra