Megjelent a hazai termés legjava

Az Ünnepi Könyvhétre időzítették a Szlovákiai magyar szép irodalom 2016 című antológia megjelenését. A kiadó egyik célja a magyaroszági megmutatkozás volt, és úgy tudjuk, a Vörösmarty téri könyvkavalkádban tényleg vonzotta a vásárlók szemét a fekete, minimalista borító. Persze más céljai is vannak ennek a válogatásnak. Vegyük őket sorra.

A 245 oldalas kötetbe 30 szerző művei kerültek, olyan versek és prózai szövegek, amelyek a tavalyi évben jelentek meg hazai és magyarországi irodalmi folyóiratokban, és elnyerték az antológia szigorú szerkesztőinek tetszését. Hizsnyai Zoltán és H. Nagy Péter a kötetet kiadó Szlovákiai Magyar Írók Társaságának lapját, az OPUS-t is szerkeszti, ezért „opusos” szemlélet és ízlésvilág jellemzi ezt az antológiát, ami persze nem baj, sőt inkább pozitívum. Akik nem kerültek bele, nyilván nem így látják ezt, ám Hizsnyai a dunaszerdahelyi könyvbemutatón is töredelmesen bevallotta, hogy bár igyekezett színes válogatást letenni az asztalra, főleg a saját gusztusára hagyatkozott. Arról a kaotikus napról nem is beszélve, amikor, közvetlenül nyomdába kerülés előtt, 134 oldallal csökkenteni kellett a már betördelt anyagot. Inkább szövegek, mint szerzők estek e karcsúsítás áldozatául, egy-egy alkotótól kevesebb vers vagy kurtább próza került az antológiába. A harminc között önálló kötettel még nem rendelkező fiatalok is szép számmal akadnak, és biztos vagyok benne, hogy Csillag Lajos, Gužák Klaudia, Szabó Emese, Plonicky Tamás vagy Nagy Hajnal Csilla számára komoly elismerés olyan nagy öregekkel szerepelni egy csapatban, mint Tőzsér Árpád, Grendel Lajos, Tóth László, Koncsol László vagy Barak László.

2003 óta gyűjti antológiába a folyóirattermés legjavát az írótársaság. Eleinte két kötet jelent meg, külön a versek és a prózák, 2007-től pedig egyben, Szlovákiai magyar szép irodalom címmel. A szerkesztők szinte mindig tartották magukat az ábécérendhez, most sem volt ez másképp. A szövegek ilyetén egymás mellé rendelése érdekes eklektikát eredményez, de persze az is benne van a pakliban, hogy az ember általában nem folyamatosan, elejétől végéig olvas egy antológiát, hanem a számára érdekes szerzők nevénél üti fel.

Lehet polemizálni azon, mennyire releváns, mérvadó-e egy-egy szöveg szempontjából a megjelenés dátuma. Hogy lehet-e ez szerkesztési elv, hogy mennyire számít „korszaknak” egy naptári év. Ám mivel nálunk mostanában nem jelennek meg irányzatokat bemutató vagy úgynevezett generációs antológiák (Magyarországon sem sűrűn), nézzük a dolog pozitív hozadékát. Az utóbbi évek hasonló kiadványait egymás mellé rakva az olvasó többé-kevésbé átfogó képet kaphat a szlovákiai magyar irodalom állapotáról. Megtanulhat pár új nevet, felfedezhet új kedvenceket, és azt is láthatja, hol tartanak ma irodalmunk nagyjai. A szerzők önálló köteteit beszerezni amúgy sem könnyű manapság kis hazánkban, legalábbis, ha az ember bele szeretne lapozni az „áruba”, mielőtt kosarába teszi.

Szavalóversenyeken gyakran látni tizenéves vers- és prózamondók kezében ezeket az antológiákat, mert ahol kötelező hazai szerző művét is előadni, ott nagy segítség egy ilyen zanzásított szöveggyűjtemény. Remélem, a középiskolai könyvtárakba is jut belőle néhány példány.

Az idei antológiát nézegetve az a véleményem, hogy aggodalomra semmi ok, a hazai szerzők simán felveszik a versenyt a magyarországiakkal, vagyis csupán földrajzi értelemben vannak „máshol”, nem pedig a színvonal tekintetében. Számomra Vida Gergely, Mizser Attila, Tóth László és Barak László versei, Száz Pál, Szalay Zoltán, Pénzes Tímea és Veres István prózái szerezték a legnagyobb élvezetet, de a többiek is nívós alkotásokkal szerepelnek a kötetben. Hiszen ne feledjük, hogy ezek a szövegek az első közlés alakalmával már átmentek egy rostán a folyóirat-szerkesztőségekben. És míg egy önálló kötet esetében megvan a veszélye annak, hogy becsúszik egy-egy gyengébb mű a jobbak közé, antológiánál eleve ritkábban fordul elő az ilyesmi. (Bár erre is volt már példa ennél a kiadványnál, lett is belőle egy kisebb fajta „belső” botrány, amelynek köszönhetően néhányan kijelentették, hogy többé nem kívánnak szerepelni alkotásaikkal e válogatásban. Mindenesetre azóta a kiadó jobban figyel a részletekre, úgyhogy volt a dolognak pozitív hozadéka.)

Aki kíváncsi a kortárs magyar irodalom szlovákiai szeletére, keresse ezt a kötetet.

Szlovákiai magyar szép irodalom 2016, Szlovákiai Magyar Írók Társasága, Dunaszerdahely, 2016