Meghalt V. S. Naipaul Nobel-díjas brit író

Meghalt V. S. Naipaul irodalmi Nobel-díjas brit író – közölte a család vasárnapra virradóra. A szerzőt londoni otthonában érte a halál.

London. Az indiai származású Vidiadhar Surajprasad Naipaul 1932-ben született Trinidadon, iskoláit is ott végezte, majd Oxfordban tanult és Angliában telepedett le. A hatvanas évektől kezdve szabadúszó író volt, számos utazást tett Ázsiában, Afrikában és Amerikában, tapasztalatairól útirajzaiban, esszéiben számolt be. 1961-es regénye, a Mr. Biswas háza hozta meg számára a hírnevet, amelyben az identitását és függetlenségét kereső főhőst saját apjáról mintázta meg. A pesszimista tónusú, ám finom humorral átszőtt regény az író saját gyermekkori környezetének, gyökértelenségének bemutatásán túl a brit társadalmi „vívmányokat” és az indiai kasztrendszert kénytelen-kelletlen megtartó, soknemzetiségű, koldusszegény Trinidadot is rendkívül érzékletesen ábrázolja. 1971-ben a három összefüggő kisregényt tartalmazó In a Free State (Egy szabad államban) című kötetéért megkapta a rangos Booker-díjat. 1979-ben jelent meg nagy sikert aratott A nagy folyó kanyarulatában című regénye, amelyben egy függetlenné váló közép-afrikai ország sorsán keresztül egész Afrika, sőt az egész harmadik világ időszerű erkölcsi, társadalmi és politikai problémáit feszegeti, nem túl derűlátó módon.

Sokan éppen pesszimizmusa miatt támadták, még azzal is megvádolták, hogy igazságtalan képet fest Afrikáról, ősei földjéről, Indiáról, az iszlám országokról, Argentínáról. Ez a pesszimizmus, vagy inkább az identitását nem találó, több kultúra és hagyomány között bolyongó, bizonytalanságtól szenvedő ember érzései, gondolatai szólalnak meg önéletrajzi ihletésű regényeiben, a The Enigma of Arrival (A megérkezés talánya), A Way in the World (Út a világban) és a Fél élet címűekben is. Ez utóbbinak mintegy folytatásaként jelent meg 2004-ben a Magic Seeds (Varázsmagvak) című regénye, amelyben az önazonosságát, ősei kultúráját kereső, magára maradt, magányos hős traumáját ábrázolja.

Bár kritikusai is voltak bőséggel, 1990-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte, 2001-ben pedig elnyerte a Nobel-díjat is a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért. (MTI)