Mediawave – ébren álmodni

A rendezvény jelentősen eltér a tájainkon megszokott fesztiváloktól. A programok magas színvonala és nemzetközi jellege sajnos szokatlan nálunk.  A helyszín  A monumentális, 19. századi katonai létesítmény hatalmas falai a 21. századi követelményeknek megfelelő belső tereket rejtenek. Van wifi, fűtés, kellemes fotelek, mosdó, akár egy kávéházban. A hadsereg számára épített óriási termekben kényelmesen elfér egy koncertterem, több moziterem, próbatermek, workshopoknak otthont adó terek. Az egyik ilyen boltíves szinten pedig több tucat fesztiválozó szállását rendezték be, de voltak olyanok is, akik sátoroztak.  A program  A zenei események jó egyensúlyban voltak a többi programmal, például a fotós műhellyel, vagy a zenész workshopokkal. A rendezvény tehát nem „fejnehéz” a koncertektől. A fellépők közül a hazai közönség előtt is ismert lehet a Müller Péter Sziámi AndFriends vagy a Rutkai Bori Banda. Amiben a Mediawave kínálatának magas minősége jól tükröződik, hogy a magyar zenészeken kívül gyakorlatilag az egész világról, Afrikától kezdve Amerikán át egészen Fehéroroszországig érkeztek fellépők.  Az utóbbi országból érkezett a Yegor Zabelov Trio. A három fiatalember által játszott dzsessz a fesztivál honlapján az „űrzene” címkét kapta. A Mediawave egyik szervezője, Schmidt Péter szerint a trió az idei évad felfedezettje. Az ő zenéjükre készült a Mediawave 2016 szignálja is. A koncert után Yegortól, a formáció frontemberétől megtudtam, hogy ő a klasszikus zene irányából érkezett, míg két társa a hip-hop és a dzsessz műfajban is kipróbálta már magát. A zenei produkciójukhoz hasonlóan a három fiatalember személyisége is színes és nyitott, ez pedig kontrasztot képez azzal, amilyen kép az ember fejében hazájukról, Fehéroroszországról él. A fiúk el is mondták, hogy nem sok alkalmuk volt még az európai államokban fellépni, de a Mediawave-en már kaptak meghívást egy prágai fesztiválra.  A hangulat  A különleges környezeten és a kiváló programon túl engem a Mediawave elsősorban a hangulatával ragadott meg. Így például a legvalószínűtlenebb helyen kezdtek el az emberek zenélni, vagy éppen tűztáncolni. Minden spontán módon ment, nem éreztem igazán különbséget előadó és résztvevő között. Éjszakánként pedig képvetítőkkel festették meg az erőd falait – ez olyan volt, mintha ébren álmodnék.