Már nem csak a reggae ünnepe

Tizenegy év alatt bebizonyosodott, hogy hazánk fővárosában komoly igény mutatkozik egy reggae-zenére specializálódó fesztiválra. Az Uprising idén augusztus 23–24-én zajlik a szokott helyen, az Aranyhomok (Zlaté piesky) üdülőövezetben, több színpadon. 

A fiatal szervezők annak idején szüleik spórolt pénzéből vágtak bele a projektbe, és számoltak Pozsony ideális fekvésével is – közel az osztrák és a magyar határ, mindkét országból sokan rándulhatnak át egy hétvégére, és egyik oldalon sem volt hasonló kezdeményezés. Nemrég fedeztünk fel egy másik Bob Marleydalról elnevezett osztrák fesztivált (One Love, Wiesen, augusztus 2–3.), amelyet jövőre meg is nézünk, egyelőre azonban úgy látjuk a honlap alapján, hogy nem jelent konkurenciát a pozsonyi rendezvénynek. 

A rootstól a dancehallon át az electro-dubig számos stílus képviselteti magát, és mivel a szervezők pár éve kivették a hivatalos névből a megkötő jellegű reggae szót, olyan headlinerek is érkeznek, akiknek „papíron” semmi közük a jamaicai ritmusokhoz. Szóljunk előbb róluk. 

Lauryn Hill 

Ez a hölgy a kilencvenes évek közepén alaposan felkavarta az állóvizet a hiphop-r&b műfajban. Egészen fiatalon robbant be a The Fugees trió tagjaként, amelyet ugyan két év alatt felemésztett a könyörtelen zeneipar, de Lauryn később kiadott egy forradalmi szólólemezt (The Miseducation of Lauryn Hill), melyet máig emleget a szakma. Az sem mellékes, hogy tizenhárom éven keresztül partnerkapcsolatban élt Bob Marley egyik fiával, Rohan Marley-vel. A kétezres években sokáig csend volt körülötte, de csak zenei értelemben, mert a párnak öt gyermeke született. Mostanság zajlik a nagy visszatérés, a Miseducation album megjelenésének 20. évfordulója alkalmából. Nemrég Glastonburyben ötven percen keresztül váratta a közönséget indoklás nélkül, és a kritikusok zöme fanyalogva írt arról a koncertről. Szóval nem igazán tudjuk, mit várhatunk Pozsonyban, de teli vagyunk kíváncsisággal. 

Naturally 7 

Leghíresebb rajongójuk, Quincy Jones a világ legjobb a capella együttesének kiáltotta ki ezt a héttagú amerikai formációt, amely tavaly novemberben Pozsonyban is elvarázsolta a közönséget. A Babylon klubban a hazai a capella színtér legnagyobbjának számító Fragile együttes egyik hölgy tagja közvetlenül mellettünk zokogta végig a koncertet, majd közölte, hogy eddigi élete egyik legnagyobb zenei élményét kapta, és szakmabeliként őt is meglepte, mi mindenre képes az emberi hang. Ennél jobb reklám nem is kell ezeknek az aranytorkú fekete fiatalembereknek, akik szó szerint az utcáról kerültek a figyelem középpontjába. 2006-ban valaki feltette a YouTube-ra, ahogy a párizsi metróban Phil Collins dalát, az In The Air Tonight-ot éneklik. A videót hatmillióan nézték meg, a Naturally 7 egy csapásra világszenzáció lett, és attól kezdve elit helyeken lépett fel. Ma is főleg ismert slágereket énekelnek hét szólamban, és akár külön-külön is világsztárok lehetnének. Minden stílus jól áll nekik, illetve minden dalt a saját stílusukhoz igazítanak. Lehet, hogy reggae-örökzöldekkel is készülnek az Uprisingra. Ha nem így lesz, akkor is jó lesz a koncertjük. 

Nneka 

A nigériai apától és német anyától származó Nneka Egbuna negyedszer készül Pozsonyba – legutóbb 2016ban épp az Uprising egyik húzóneve volt. A különleges hangú énekesnő finoman ötvözi a hip-hop, az r&b, az afrobeat és a reggae stílusjegyeit, de érződik rajta a nigériai legenda, Fela Kuti hatása is. Dalszövegeiből pedig egy intelligens, érzékeny, öntudatos, politikai kérdések iránt is érdeklődő személyiség rajzolódik ki. Szülőhazájából 1998-ban költözött Hamburgba, hogy antropológiát tanuljon. A zene egy ideig csak kedvtelés volt számára, megtanult gitározni és saját számokat kezdett írni. Rövidesen bekerült a zenei élet forgatagába, olyan helyi klubokban lépett fel, ahol a hiphop nagy nevei is megfordultak. Szélesebb körű ismertségre akkor tett szert, amikor 2004-ben Sean Paul és a Gnarls Barkley előtt is fellépett. Énekstílusát Macy Gray mellett Lauryn Hillhez is gyakran hasonlítják, legnagyobb példaképe pedig Lenny Kravitz és Bob Marley. 

Horace Andy 

A legnagyobb élő reggea-legendák egyike, mégis legtöbben a trip-hop úttörőjének számító bristoli Massive Attackkel való együttműködése kapcsán ismerték meg a kilencvenes évek elején. Jamaica fővárosában, Kingstonban született, első albuma 21 éves korában, 1972-ben jelent meg, jóval a Marley-korszak kicsúcsosodása előtt. Azóta ontja a lemezeket, csak 2013-ban torpant meg hat évre. Néhány hete azonban új albummal rukkolt elő. A roots reggae képviselőjeként tartják őt számon, ám szívesen kísérletezik elektronikus alapokkal is. Tíz évvel ezelőtt már járt nálunk a Massive Attackkel, azon a pozsonyi koncerten azonban csak két szám erejéig láthattuk. 

A többiek 

Nincs szándékunkban degradálni a fesztivál többi fellépőjét, de mivel ők jobban behatárolhatóak – mindannyian azt a bizonyos, jellegzetes lüktetésen alapuló zenét játsszák –, most csak felsorolunk néhány nevet. A francia Dub Inc. például nem is igényel bemutatást, hiszen visszajáró vendég ez a megbízható dancehalldub kommandó, és az is biztos, hogy élőben jobbak, mint lemezen. Ugyancsak dancehall stílusban utazik a jamaicai Elephant Man, aki szintén óriási showman. És végre sikerült elhozni az Uprisingra a veterán Eek A Mouse-t is, aki 40 éve énekli szókimondó dalait. Itt lesz egy újabb Marley-gyerek, Jo Mersa Marley, aki a reggae-legenda unokája, és egyelőre „csak” feltörekvő tehetség.