Ma is veszélyt jelent a tüdőbaj

Noha Szlovákiában a tbc előfordulása a 20. század kezdetén érte el tetőfokát, és a visszaszorítására tett kísérletek sikeresnek mondhatók, továbbra is súlyos gondot jelent a betegségben szenvedők felkutatása és megfelelő gyógyítása. Bár 1953 óta hazánkban az újszülöttek tbc elleni védőoltása kötelező, néhány fejlett országhoz képest az új esetek felbukkanása továbbra is magas – állítják a hazai szakértők annak ellenére, hogy nem tudnak átfogó statisztikákra támaszkodni. A régebbi adatok szerint 1985-ben összesen 1987 új tébécést vettek nyilvántartásba, ebből 1785 betegnek a tüdejét támadta meg a kór. 1995-ben több mint másfél ezer beteg közül 1334-nél, 2000-ben 985 eset közül 846-nál tüdő tbc-t állapítottak meg. A náthalázhoz hasonló módon cseppfertőzéssel terjedő betegségről van szó, s tulajdonképpen kevés bacilus is elegendő ahhoz, hogy a legyengült szervezetet megtámadja. A nem kezelt, aktív tbc-ben szenvedő veszélyt jelent közvetlen környezetére, egy év alatt 10-15 embert is megfertőzhet. A megbetegedés egyre gyakoribb előfordulása miatt a WHO már 1993-ban világméretű összefogásra szólította fel az országokat utalva arra: ha nem javulnak meg az emberiség életkörülményei, feltételezhetően 2020-ig már egymilliárd lakos fertőzésével kell számolni, a megbetegedettek száma eléri a 150 milliót, és 36 millióan belehalnak a kórba. Nem csökkenti a veszélyt, hogy az új fertőzések és a halálesetek túlnyomó többsége a szegény országokban történik. Talán ez is az oka annak, hogy sokan nem tudatosítják a hatékony megelőzés fontosságát, abban a tévhitben élnek, hogy a tuberkulózist legyőzték. Igaz, nehéz szembesülni azzal a ténnyel, hogy a tüdőgümőkór újra támad. Való igaz, az antibiotikumok elterjedésével és a fejlődő országoknak nyújtott egészségügyi segélyekkel a világon látványosan visszaszorult a tbc előfordulása. A megelőzésben sokat jelentett a védőoltás, ezért a 80-as években a szakértők biztonsággal hangoztatták, hogy a tudomány legyőzte a tbc-t.

A megbetegedés újraéledését az Egészségügyi Világszervezet járványügyi szakértői azzal is magyarázzák, hogy megnőtt a menekültek mozgástere, az országból országba vándorlók egészségi állapota pedig rossz. Az otthonukat elhagyók gyermekei többnyire nem kapnak védőoltást, a rossz táplálkozás és a stressz legyöngíti ellenálló képességüket. A fertőzöttek magukkal viszik betegségüket és ott ahol letelepednek, terjesztik a kórt. Másik okként azt tartják, hogy a kórokozó, a Mycobacterium tuberculosis „megszokta“ az ellene bevetett antibiotikumokat, ezért az eredményes gyógyításhoz egyre korszerűbb orvosságokra van szükség. Számos országban viszont az anyagiak miatt épp a leginkább rászorulók nem kapják meg a szükséges kezelést. A tébécések számának emelkedését összefüggésbe kell hozni a HIV-vírus felbukkanásával, a szakértők szerint a tbc másodvirágzásához jelentősen hozzájárul az AIDS elterjedése. Bizonyított a két kór szoros kapcsolata, az orvosok halálos kombinációnak tartják, ugyanis az AIDS-ben szenvedők jelentős hányada gyakran tbc-ben hal meg (11 százalék).

A rendezett körülmények között élőknek nem kell tartaniuk a fertőzéstől akkor sem, ha egy aktív tébécés az arcukba tüsszent, s a baktérium bekerül a szervezetükbe. A tényleges fertőzéshez a kórokozóval ismételten kell találkozni, az esély annál nagyobb, minél többet tartózkodnak zárt, rosszul szellőztetett helyiségben a beteggel. A tüdőgondozók szakorvosai a fertőzésnek kitett egyénnél bőrtesztet végeznek, az eredmény 72 órán belül kimutatható. Fontos a mellkas-röntgen és a laboratóriumi vizsgálat, amelyek kizárják vagy megerősítik a gyanút. Ha bebizonyosodik a tbc, azonnal megkezdődik a beteg kórházi gyógyszeres kezelése. Hat-tizenkét hónap alatt a szervezetből a baktériumok tökéletesen kiirthatók. Ehhez viszont a beteg fegyelmezettségére van szükség, ha ugyanis félbeszakítja a kezelést vagy önkényesen (a mellékhatások miatt) mérsékeli a gyógyszerszedést, állapota nemcsak súlyosbodik, hanem a környezetét is fertőzi. A helyzetet – hasonlóan, mint a világ más országaiban – nehezíti, hogy a tébécések között sok az alkoholista és a hajléktalan, akik a kórházat elhagyva befejezettnek tekintik a kezelést.

Szlovákiában, még ha kb. 17 százalékos az orvosságokkal szemben ellenálló esetek száma, megfelelő gyógyszerválaszték áll az orvosok rendelkezésére. Azokban az országrészekben, ahol rosszabb a szociális helyzet, nem megfelelők a lakáskörülmények, rosszabbak a táplálkozási és higiénés viszonyok, magasabb a fertőzöttség, a tbc előfordulása.

Az aktív tbc tünetei:

tartós köhécselés, amely elszíneződött, esetleg véres köpettel jár

tartós hőemelkedés

indokolatlan levertség, fáradtság

súly- és étvágyvesztés

éjszakai izzadás

fájdalmas légzés vagy köhögés

izom- és gerincfájdalom