Ma 90 éves Duba Gyula író

Regényei, esszéi, újságíróként írt riportjai megkerülhetetlenek a szlovákiai magyar kulturális élet háború utáni évtizedeinek leltárában.

„Két történelmi jelenség foglalkoztat, mindkettőt élem. A magyar parasztságnak és kultúrájának lassú megszűnése, elhalása. Másrészt a háború utáni felvidéki magyar értelmiség története és léthelyzete. Az előbbiből származom, az utóbbihoz tartozom!” – mondta magáról az író.

Duba Gyula 1930 június 8-án született Hontfüzesgyarmaton. Tanulmányait a lévai állami gimnáziumban, majd a kassai Gépészeti Szakközépiskolában és a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti szakán végezte Pozsonyban. Szakmai karrierjét a Hét című hetilapban kezdte, majd az Irodalmi Szemle munkatársa volt, később a Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztőjeként tevékenykedett. A kilencvenes évektől szabadfoglalkozású író, 43 kötet szerzője. 2005 óta a Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának rendes tagja.

Mind a fiktív, mint az önéletrajzi ihletésű műveire jellemző, hogy hőseit ugyan szimpatikusnak ábrázolja, de nem rejti el negatív tulajdonságaikat sem. Nagy szociológiai érzékenységről tanúskodó regényei mellett humoros írásai is jelentősek. Ezekben az élet visszásságait emeli ki, a társadalomnak mutat görbe tükröt. Monográfusa, Szeberényi Zoltán szerint ez az író egyik, ha nem a legsikeresebb területe. Fónod Zoltán pedig így fogalmaz: „Nem az olcsó közhelyek vagy a helyzetkomikumok dominálnak írásaiban, hanem a gondolatiság.”

Díjai: Madách Imre-díj (1967, 1970, 1975, 1983), Érdemes Művész (1983), Posonium-életműdíj (2001), József Attila-díj (2004), a Magyar Köztársaság Csillagrendje (1990), A Szlovák Köztársaság Ezüstplakettje (1990), Szabó Zoltán-díj (2002), A Magyar Érdemrend tisztikeresztje (2015)