Lőni egy szelfit Nemecsekkel

A Vígszínházban hatalmas sikerrel fut A Pál utcai fiúk musical, a Dés – Geszti–Grecsó trió műve, amelyben Nemecseket Vecsei Miklós alakítja. Fél évre előre elfogytak a jegyek, a vasárnapi évadzáró előadásra készülve Marton László rendező a fülem hallatára egyezteti telefonon Eszenyi Enikő színházigazgatóval a tortát a stábnak, hiszen megérdemlik „azok a gazemberek”. De, hogy kerül mindez az Ünnepi Könyvhétre?

Geszti Molnárt dedikál

Hát úgy, hogy egy irodalmi mű – szerintem a világ legjobb ifjúsági regénye – adaptációjáról van szó. Most jött ki a kottakönyv és a dalokat tartalmazó CD, ezeket akarják aláíratni vagy háromszázan a tűző napon kígyózó sorban Dés Lászlóval, Geszti Péterrel és Vecsei Miklóssal. Kicsit fintorgok, mire Marton László megjegyzi, hogy ennek szerinte itt a helye, hiszen az előadás nyilván a könyvhöz is kedvet csinál. És tényleg: egy kislány Molnár Ferenc regényét szorongatja, aztán odanyújtja Gesztinek, aki – direkt kivárom a pillanatot – szemrebbenés nélkül firkantja oda a nevét a cím alá.

A szerelmes Shakespeare című új, hosszú távra tervezett Madách színházas kasszadarab alkotói is kihasználják a könyvhetet egy kis reklámra, Marc Norman és Tom Stoppard szövegkönyvét – amely a híres film alapján készült – Solti Ádám főszereplővel és Szirtes Tamás rendezővel lehet dedikáltatni. Az olvasók persze nem kötelesek tudni, mi volt előbb: a film, az előadás vagy a könyv. A tülekedést látva Richard Linklater Mielőtt éjfélt üt az óra című filmjének egyik vicces jelenete jut eszembe, amikor a híres író felesége egy rajongó nőt parodizálva bevallja, hogy eddig azt hitte, a Rómeó és Júliát egy film alapján írták.

Miénk itt a tér

Az aláírásvadászoknak megéri elzarándokolni a könyvhét központi helyszínére, hiszen van olyan óra, amikor ötvenvalahány író aszalódik a napon, hogy dedikálja műveit. Böszörményi Gyula, a fantasy és a sci-fi mestere, Conan Doyle magyar helytartója sokéves rekorder ebben. Kecskeméti fiatalok toporognak a sorban egy bőröndnyi könyvvel: az egész baráti társaság gyűjteményével. Mögöttük váci rajongók, akik pisilni elugró kaposvári ismerőseiknek is tartják a helyet.

A téren sokféle olvasó nézelődik. Ez a társadalom kicsiben, mondják a kiadók vezetői, akik büszkén feszítenek portékájuk mellett ezen a négy napon. De nemcsak velük lehet találkozni Vörösmarty szobra mellett, hanem azokkal a szerkesztőkkel, marketingesekkel, lektorok-kal, fordítókkal is, akiknek köszönhetően él és virágzik a könyvszakma. Egy fotós, aki egy íróról szeretne egy jó portrét, ingerülten hessenti el a napernyőt tartó fiatal nőt. Honnét is tudhatná, hogy azt a szerkesztőt űzte el, aki nélkül meg sem jelenhetett volna az épp dedikált sikerkönyv. Ezek a kiadói háttéremberek csak itt és most láthatók. Sajnos kevesen ülnek le beszélgetni velük.

Beszélgetések

Nem tudni, mi jön. Fel kell készülni a legrosszabbra. Valahogy túl kell élni, és ehhez meg kell találni a stratégiát. Ezt mondják szinte mindannyian. A legrangosabb magyar kiadók embereiről van szó, akiknek büszkének kellene lenniük arra, amit létrehoztak, és ami nemzetközi viszonylatban Európában tartja még Magyarországot. A magyar irodalom ugyanis európai hírű, sokan szeretik, fordítják, olvassák tőlünk nyugatabbra. És ezen nem változtat a jelenlegi kormányzat stratégiája sem, amely igyekszik más szerzőket befuttatni külföldön.

Nem fog sikerülni. Mondom én, úgy, hogy nem is számítok optimistának. Régebben, amikor még én is lelkesen dedikáltam versköteteimet a Vörösmarty téren, örültem a nyolc-tíz érdeklődőnek, akik a rokonok, ismerősök mellett kedvet kaptak a vásárláshoz. Ma már tudom, hogy a dolog nem ezen múlik. Hogy a rendelkezésre álló médiafelület, a reklámlehetőség szabja meg az irányokat. És hogy a szépirodalom is egyre inkább kultúrpolitika. Akiknek pár éve még menedéket jelentett a realitások elől, azok ma azt mondják: igenis, ki kell állni, véleményt kell nyilvánítani, akár tüntetéseken is. Egy budapesti költőnő, akit tíz éve ismerek, mostanság országos hírnevet szerzett azzal, hogy közéleti versekben adott hangot egy egész nemzedék, réteg, szavazóbázis elégedetlenségének. Nem így akart híressé válni, de azt mondja, nem volt választása.

Závada kimondta

Az író ünneprontónak szánt beszéddel nyitotta meg a könyvhetet. Závada Pál szerint az utóbbi évtizedekben nem volt szokás kételkedni abban, hogy Európa kultúrája a miénk, és a mi kultúránk Európáé. József Attilát idézve hozzáfűzte: az, hogy „fő-e uj méreg, mely közénk hatol – meddig lesz hely, hol fölolvashatol?”, manapság nagyon is kérdés. „Nem tehetünk úgy, mintha ez a nap csak a könyveink és olvasóink felett érzett örömről szólna, mintha nagyjából rendben mennének a dolgok”. Szerinte megint egy pártállami prés szorításában, egy újabb autokráciában él Magyarország. És az irodalomnak az a szerepe, hogy ellenszegüljön az önkényuralomnak.