Lombhullás után, karácsony előtt

Nem zárhatjuk be a kertkaput télre!

Még lombhullás után is van tennivaló a gyümölcsöskertben, a különböző betegségek megelőzése érdekében nézzük át a fákat. Meglepődve tapasztaljuk, hogy nem szüreteltünk elég alaposan, a magasan levő, vagy értéktelen, rágott, moníliás gyümölcsök a fán maradtak, a lisztharmat miatt elrepedt bogyójú és a szürkepenésszel fertőzött szőlőfürtöket sem vágtuk le.

Nem szép látvány a rothadó gyümölcs, de elsősorban növényvédelmi indoka van annak, hogy mielőbb el kell távolítani, és meg kell semmisíteni a fertőzött, beteg terméseket. A gyümölcsöket károsító gombák többsége ugyanis a fertőzött gyümölcsökben áttelel, és a következő évben, a lemosó permetezéssel is dacolva, hosszú ideig fertőzési gócot jelent a kertben. Mennyi vegyszert lehetne megtakarítani, ha tavaszig a fákról gondosan leszednénk, a földről pedig felszednénk a szüreti kapkodásban kint felejtett gyümölcsöket, a fertőzött levélcsomókat. Igaz ugyan, hogy a fertőzött levelek az ágakról eltöredezve, szétporladva maguktól is lehullanak, és megtalálhatatlanná válnak. Ám így tavasszal majd a legkisebb, szinte porszerű levéltöredéken is a fertőző spórák milliói fejlődhetnek ki.

Téli hernyózás

A hernyózás abból áll, hogy a fán télen található hernyófészkeket meg lepketojásokat akár egyszerűen kézzel, akár az arra alkalmas eszközökkel leszedjük, összegyűjtjük és azonnal megsemmisítjük (elégetjük). E munkát télen végezzük, mert ilyenkor érünk rá leginkább. Most azért is célszerű, mert ilyenkor az a kártevő, amely tavasz közeledtével szanaszét vándorol, még együtt és kis helyen van. Kerti gyümölcsösökben tehát elsősorban a mechanikus védekezés javasolható. Szakítsunk időt a fatisztogatás, a hernyózás elvégzésére! Nagyon fontos azonban tudni, hogy hol bújtak el, hogyan telelnek át ezek a károsítók. Először bizony alaposan végig kell vizsgálni a törzset, az ágakat és a lombhullás után is a fán maradt, odaszőtt leveleket. Később gyakorlatot szerzünk a keresésben, és szemünk rááll a kedvelt búvóhelyek megtalálására. A leszedett hernyófészkeket, összegyűjtött tojáscsomókat azonnal égessük el!

A legújabb paprikafajták

Ismerkedjünk meg a 2002-ben állami elismerést kapott fóliás hajtatási paprikafajtákkal!

Boneta: bogyója középnagy, trapéz–téglalap alakú, szedési érettségben sárgásfehér, teljes éretten piros

Danubia F1: sárga (piros) színű, középnagy bogyójú, megnyúlt kúp alakú

Donna F1: halványzöld (narancssárga), középnagy, hasáb–rövid trapéz alakú

Gelby F1: sárgásfehér (halvány narancssárga), középnagy, alakja nyújtott hasáb

Jász F1: fehér (piros), nagy bogyójú, kúp alakú

Juliánus F1: fehér (piros), nagy bogyójú, széles kúp alakú

King Arthur F1: sötétzöld (piros), igen nagy bogyójú, hasáb alakú

Kun F1: halványzöld (piros), kosszarvú típusú – alakja hosszú és keskeny

Oreny F1: sötétzöld (narancssárga), nagy bogyójú, hasáb vagy trapéz alakú

Slávy F1: halványzöld (piros), nagy bogyójú, széles kúp alakú

Rubika F1: sötétzöld (piros), nagy bogyójú, hasáb alakú

A felsorolt fajtákat a Központi Ellenőrző és Minősítő Intézet (ÚKSÚP) fajtakísérleteiben kipróbálta, és köztermesztésre ajánlja.

Almamoly a dióban

Az ünnepi diós kalács készítésekor, a diótörés és tisztítás során sokan mérgelődnek, amikor a feltört héjban csak értéktelen, gusztustalan, morzsalékos rágcsálékot találnak. Kártevőnek nyoma sincs, a megrágott dióbél avas, penészes. Hova tűnt a károsító, tesszük fel a kérdést. A diótermés legveszélyesebb kártevője, az almamoly lárvája volt a károk elsődleges okozója.

Az almamoly lárvája nem a leveleket, a hajtásokat vagy az ágakat károsítja, hanem a termést teszi tönkre. Ha nem védekezünk ellene, jelentős termésveszteséget okozhat. Veszélyét fokozza, hogy évente két nemzedéke van. Az első nemzedék rajzása hosszú ideig, május közepétől július végéig tarthat, és elsősorban az alma termését károsítja. A második nemzedék lárvái képesek átrágni a papírhéjú fajták vékonyabb csonthéját. A kemény héjú és jól záródó diót nem tudja károsítani az almamoly. Minden esetben csak egy hernyó rág a dióba, és megrágja az ekkor már szilárduló magbelet. A megrágott dióbelet másodlagosan penészgombák támadhatják meg. A diót nehéz megvédeni az almamoly ellen, különösen akkor, ha almagyümölcsös van a közelben. Vagy folyamatosan, egész nyáron permetezni kell, vagy szexferomon csapdával kell megállapítani kertünkben a rajzási időpontokat. A hatalmas diófákat azonban semmiképpen nem tudjuk ellene permetezéssel védeni. Mechanikus eljárással úgy védekezhetünk, ha a bábozódni készülő hernyókat a törzsre – a vázágak közvetlen elágazódásaihoz – helyezett hullámpapír övvel összegyűjtjük, majd elégetjük. Az öveket legkésőbb június végén kell a fák törzsére helyezni és késő őszig hetenként vagy tíznaponként cserélni. Az övek készülhetnek még vastag kötélből, durva textilből vagy posztóból.

Fűszerillatú karácsonyi asztaldíszek

Az ötletesen mintázott narancsok, citromok látványa gyönyörködteti szemünket, kellemes citrus- és fűszerillatuk pedig belengi az egész lakást. Érdemes időt szánni elkészítésükre, mely annyira egyszerű, hogy nagyobb gyermekek is könynyűszerrel elvégezhetik. A kiválasztott ép héjú citrusfélékbe (citromba, grépfrútba, narancsba) szurkáljunk szegfűszegeket. Könynyebben boldogulunk, ha előzőleg kötőtűvel lyukakat fúrunk. Alakítsunk ki különféle motívumokat: hullámokat vagy köröket, és a kidíszített gyümölcsöket tegyük szép tálba. A szegfűszegekkel megtűzdelt sárga, zöld és narancsszínű citrusféléket kössük át fémszállal vagy fényes ajándékcsomagoló szalaggal. Rakjuk tálba, majd a csendéletet szárított gyümölcskarikákkal és vaníliarúd-kötegekkel díszítsük. A gyermekek legnagyobb kedvence – a mandarin – erre a célra kevésbé alkalmas. Vékony héja miatt elkerülhetetlen a gyümölcshús megsértése, ami miatt díszünk pár nap után alakját veszti és megromlik.

A szerző kertészmérnök