Lezáratlan ügy – megnéztük az Emberrablást

Hét évvel ezelőtt született meg a film ötlete, amikor megjelent Dominik Dán A hamu mindenkit egyenlővé tesz című bűnügyi regénye. Solčanská végül úgy döntött, nem a sikeres szerző munkáját veszi alapul, hanem saját maga ír forgatókönyvet az esetről, amelyről „nem tudjuk, hogy történt meg, mert nem vizsgálták ki”. A saját forgatókönyv-verzió alapján rendezett mozi nem a valós eseményeket rekonstruáló dokumentum-, hanem művészfilm. Erősen ható, súlyos üzenetet megfogalmazó bűnügyi mozi, amely azoknak is érthetően szól a hatalmi csatározásokról, az alvilági összefonódásokról és leszámolásokról, a (politikai) bűnügy felderítéséről, valamint az igazságszolgáltatásban naivan bízó „áldozatokról”, tragikus személyi sorsokról, akik nem ismerik (koruknál fogva nem követhették) az eseményeket. Akik ismerik, a filmben azt látják viszont, amit eddig is hallhattak, olvashattak az ügyről – újat nem, hiszen lezáratlan. Úgy is azonosíthatók az események és résztvevői, hogy az utóbbiak nem valódi, vagyis személynevükön szerepelnek – az Oskar és a Robo kivétel.

Az önálló Szlovákia első évének szilveszter éjszakai ünneplésével indul a film, magas politikai körökben. Kicsit baljósan, alvilági figurák szervezkedésével a hátterében. Újév reggelén Marta (Rebeka Poláková), a KAM regionális újság fiatal riporternője bátyja nejlontáskába csomagolt levágott fejére bukkan házuk kertjében. A nőnek az alvilág figuráival és a politika aktőreivel is van kapcsolata. Elszántan indul el a rendőrségre, hogy kiderítse, mi történt a bátyjával. Nem sejti, mibe tenyerel.

Politikai adok-kapok zajlik a kulisszák mögött: a Kormányfő (Maroš Kramár) az Elnököt (Ján Greššo) arra kéri, nevezze ki miniszterré az egyik emberét, Suhancot (Milan Ondrík). Az Elnök nem tesz eleget a kérésnek, ezért kényelmetlenné válik. Suhanc kieszeli, rendezzék meg az Elnök fiának elrablását, aki kétes ügyletek gyanújába keveredett (erre utalnak az ünneplést bemutató kezdő kockák). Oskar (Vladislav Plevčík), a fiatal ügynök akaratán kívül az emberrablás helyszínén találja magát – az akciót hátulról biztosító kocsiban ül. Koronatanúként később vallomást tesz, amiért el kell tűnnie. Rendőr barátja, Robo (David Hartl) tartja vele a kapcsolatot. Robót állandó megfigyelés alatt tartják, majd egy nap bomba robban az autójában. Az Oskar vallomását ismerő vizsgálótisztet (Milan Mikulčík) félreállítják ugyan, Martát azonban továbbra is segíti oknyomozó riportok írásában.

[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"268037","attributes":{"alt":"","class":"media-image","title":"","typeof":"foaf:Image"}}]]

A meredekebb vágásokkal operáló, lassúbb felvezetést követően – a politikai háttér feltárása, a karakterek felsorakoztatása, az elhurcolásig zajló események kibontása után – felgyorsul, feszültebb, akciósabb lesz a film. A nyomozás előrehaladásával (a bizonyítási kísérlettel, hogy nem önemberrablás történt), a maffián belüli véres leszámolásokkal a bankrablásból származó zsákmány feletti osztozkodás miatt, a bandatagok közötti, hidegrázós érzést kiváltó párbeszédekkel (Dano Heriban remekel Efendi szerepében) Solčanská páratlanul fokozza a feszültséget. Emellett finom érzékkel nyúlt egyes momentumokhoz – sokkal ütősebb, hogy szakaszosan vezeti fel és csak enyhén jelezve mutatja Robo autójának „balesetét”, mint ha az egész vásznat lángba borítaná. Robo édesanyjának (Ingrid Timková) monológja a film elején és a végén a történetnek az az emberi oldala, amely a leginkább megteremti a kapcsolódást a nézővel. Érdemes figyelni a vallási vonatkozásokat, és eltöprengeni, mit tesznek hozzá a filmhez (az ügyhöz?). A látvány erénye, hogy nem erőszakosan, hanem alig észrevehetően – pontos környezetépítéssel és eszközhasználattal – retro.