Lelkesedés, éjszakába nyúló próbák

Udvard. Tizedszer tölthettek együtt bő egy hetet a szlovákiai magyar amatőr színjátszók. A helyszín Komárom, Tornalja és Karva után ezúttal az Érsekújvárhoz közeli Udvard volt, ahol a helyi szakközépiskolai kollégiumban zajlottak a foglalkozások.

A közel 30 táborozót – akik zömében közép- és főiskolás korú fiatalok voltak – magyarországi szakemberek képezték. Ahogy a résztvevők többsége, az oktatók, csoportvezetők is visszajáró vendégei a színjátszó tábornak, a teljesség igénye nélkül említsük meg Sereglei András drámapedagógus, Tóth Miklós rendező és Fort Kriszta beszédtanár nevét.

A délelőttök színpadi mozgás, beszéd- és kreatívzene-órákkal teltek, délutántól késő estig a szombat esti bemutatóra készültek a négy színjátszó csoportba sorolt táborlakók. Az egy hét legfontosabb teendője ugyanis egy-egy színházi előadás elkészítése volt. Valamennyi rendező munkamódszere más és más volt, általában azonban már előre kiválasztott darabokkal a táskájukban érkeztek a táborba. Solténszky Tibor dramaturg például John Updike Eastwicki boszorkányait játszatta el a fiatalok segítségével, Sereglei András pedig Shakespeare A vihar című színművének (a táborban Szabó Csilla által jelentősen) rövidített változatát vitte színre. Profi színtársulatoknak is becsületükre válna az a munkakedv és lelkesedés, amellyel a fiatal színjátszók készültek az előadásokra. Az utolsó napokon már nagyon sokan csak szövegkönyvvel a kézben közlekedtek a kollégium folyosóin, nem egy esetben pedig a késő éjszakába nyúltak a közös próbák. A mindössze néhány nap alatt létrejött előadásokat aztán a tábor zárónapján adták elő, főként egymásnak és a helyszínre érkezett rokonoknak, ismerősöknek, barátoknak.

Az esti gitáros-énekes-sörözős beszélgetések számlájára írható kialvatlan tekintetek és a mozgásórákon beszerzett kék foltok lassan eltűnnek az amatőr színjátszókról, akiknek többsége évről évre visszatér a táborba. (jéel)