Lelkes helyi tévés műhelyek

Bartók Csaba: „Céljaink között a kapcsolatfelvétel, egymás munkájának, törekvéseinek megismerése szerepelt.” A szerző felvétele

A három évvel ezelőtti komáromi művészeti és médiafesztivál médiával foglalkozó részének sikertelenségét látva a szervezők idén szétválasztották az írott sajtót az elektronikustól, és hazánk magyar városi tévéseit hívták össze. A találkozó szakmai részének szervezőjével, a szepsi Bartók Csabával beszélgettünk.

Hány községben és városban működik nálunk magyar nyelven is közvetítő tévécsatorna?

Mi összesen tizenegy stábról tudunk, vannak köztük komoly múlttal rendelkező helyi televíziók, és olyanok is, akik csak alkalomszerűen készítenek néhány műsort. Hat városi és helyi tévé képviselői érkeztek Komáromba az elmúlt hétvégén, ám a filmek versenyébe olyanok is küldtek kazettát, akik nem tudtak személyesen részt venni a találkozón.Ki kezdeményezte a seregszemlét, és mi volt a célja?

A Nyári Szabadtéri Táncszínház Alap pályázott rá. Keszeg Istvánék, bár semmi közük a tévés műfajhoz, vállalták, hogy támogatást szereznek a rendezvényre. Tudomáson szerint alig több, mint 50 ezer koronát kaptak, ebbe kellett valahogy beleférni. Mivel ez volt az első ilyen jellegű találkozó, céljaink között a kapcsolatfelvétel, egymás munkájának, gondjainak és törekvéseinek megismerése szerepelt, valamint új ötletek felvetése és közös megvitatása. Nagyon fontosnak tartom, hogy az ezekben a kis alkotói műhelyekben dolgozók lehetőséget kapjanak a szakmai fejlődésre, valamint az időnkénti megmérettetésre.Milyen témák domináltak az előadásokon és a beszélgetések során?

A szlovákiai tévétanács és a városi tévék viszonyáról Varga Tibor, a tévétanács tagja tartott előadást. Megállapítottuk, hogy a mostani szerv összehasonlíthatatlanul jobban működik, mint a Mečiar-korszak rossz emlékű televíziós tanácsa. Részünkről elhangzott az a javaslat, hogy a helyi és városi televíziókat ki lehetne vonni a tanács felügyelete alól, mivel nem tartjuk szerencsésnek, hogy ugyanazok az emberek bírálják el a mi munkánkat, akik a „nagy” televíziókat, az STV-t vagy a Markíza televíziót. Félő, hogy egy újabb rendszerváltás után a magyar adások létjogosultsága a nyelvtörvény miatt ismét meg lesz kérdőjelezve.Milyen a kapcsolatuk a Szlovák Televízió magyar főszerkesztőségével? Én nézőként néha sajnálom, hogy nem láthatok több átvett tudósítást, helyi tévé által készített filmet.

Ezt én is nagyon sajnálom, hiszen a mi stábunk például minden szepsi eseményen forgat, és ezek a tudósítások színesebbé tehetnék a láthatóan Nyugat-Szlovákiára összpontosító magyar adást. Az a helyzet, hogy az állami tévének nincs külön kerete az átvett tudósítások honorálására. Ugyanakkor, ha a magyar szerkesztőség munkatársai utaznak ki valahová, a négy ember napidíja több, mint amenynyibe a mi tudósításunk kerülne. A komáromi találkozón jelen volt Pék Zoltán, az adás főszerkesztője, akivel sok mintent sikerült megbeszélnünk, egyebek közt ígéretet kaptunk tőle, hogy igyekszik megteremteni az együttműködésünk jogi alapjait. A közeljövőben valószínűleg arra is lesz lehetőség, hogy hetente egy-egy városi televízió bemutatkozzon a nagy közszolgálati képernyőn.Úgy tudom, magyarországi vendégelőadókat is hívtak a komáromi találkozóra.

Eljött közénk a Magyar Televízió képviselője és a Duna Televízió kulturális igazgatója, akik a magyarországi közszolgálati televíziók és a szlovákiai magyar tévés műhelyek kapcsolatának lehetőségét vetették fel. A tudósítások átvételének gyakran nem szakmai, hanem technikai okai vannak, a mi munkafeltételeink, felszerelésünk ugyanis össze sem hasonlítható a profi tévésekével.Az állam nem segíthet?

Ezt kérdeztük a kulturális minisztérium kisebbségi kultúrákért felelős osztályának képviseletében jelen lévő Jarábik Gabriella osztályvezetőtől és Csóka Klárától, akik azért érkeztek Komáromba, hogy tájékoztassanak minket a lehetőségekről. Kiderült, hogy mivel még nem tömörültünk érdekszervezetbe, nem kaphatnunk minisztériumi támogatást. Ezért a közeljövőben egy polgári társulást szeretnénk létrehozni, amely pályázhatna különböző célösszegekért.Jelenleg miből tartják fenn magukat ezek a stúdiók?

Az új törvény értelmében többé nem tartozhatunk közvetlenül a helyi önkormányzat alá. A város vagy község lehet ugyan százszázalékos tulajdonos, ám csak abban az esetben, ha kft. alakul e célra. Én a szepsi városi tévé vezetője vagyok, mi úgy oldottuk meg a problémát, hogy egy százszázalékos városi tulajdonban lévő kft.-t alakítottunk, amely működteti a stúdiót.Ön szerint mi a szerepük a helyi és városi tévéknek a jelenlegi programdömpingben, amikor a néző kegyeiért rengeteg csatorna verseng?

Ezeket a kis műhelyeket emberközeli látásmód jellemzi. Az országos ügyek helyi lecsapódását figyelik, a lakosokat közvetlenül foglalkoztató gondokat, mindennapi történéseket, amelyek azonban gyakran oszágos jelentőségűek, azaz szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak. Az alkalmazottak többsége munka közben, a „mélyvízben” sajátítja el a tévés szakmát, képzetlenül érkeznek, csak a lelkesedés hajtja őket, ám sokan igazi szakemberekké fejlődnek. A lelkes amatőrök szerintem sok esetben érdekesebb dolgot hoznak létre, mint az unott profik. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne szükségünk szakmai továbbképzésre.