Legyen a történelem mindenkié!

A történelem furcsa tudomány. Hasonlít a futballhoz. Kevesen értenek hozzá igazán, de véleménye mindenkinek van róla.
A történelem nehéz tudomány. És nem az évszámok miatt. A történelmet ugyanis nem tudni, hanem érteni kell(ene). Mert hiába tudjuk, hogy Kolumbusz 1492-ben fedezte fel Amerikát, hajóinak neve pedig Santa María, Pinta és Nina volt. Sőt, akármégazt is tudhatjuk, hogy Rodrigo Da Trianának hívták azt a matrózt, aki a Pinta árbockosarában őrt állva kiáltott fel először: Föld! De semmit sem érünk ezzel a tudással, ha nem értjük meg, hogy a középkor (gondolkodó) embere számára szenzáció volt azzal szembesülni, hogy a Föld körbehajózható (köszönjük, Magellán). Nagyjából akkora szenzáció, mintha holnap hivatalosan közölnék velünk: minden kétséget kizáróan a Földön kívül is létezik élet.
De a történelem legfőképpen kényes tudomány. Vannak, akik semmit sem tudnak róla, ők azok, akik az iskolában is csak bemagolták az évszámokat. Aztán vannak, akik mindent jobban tudnak másoknál, megkérdőjelezik a hivatalos történetírás legtöbb elemét is, szélsőséges esetben összeesküvéselméleteket gyártanak (Heribert Illig például kitalálta a „kitalált középkort”). S vannak laikus érdeklődők is – egyre kevesebben.
De vajon honnan szerez történelmi ismereteket egy laikus érdeklődő? Mivel történelmi szakirodalmat nem vesz a kezébe, így maradnak a történelmi regények, filmek, újságcikkek, esetleg politikusok elejtett félmondatai – mindezek forrásértéke azonban erősen megkérdőjelezhető. Mégis: történelmi ismereteink jelentős része ezekből a forrásokból táplálkozik, nem az iskolában elsajátított tudást használjuk.
Szerencsére olvashatunk történelmi folyóiratokat is, melyekből Magyarországon eddig kettő jelent meg: a História 1979-ben, a Rubicon 1990-ben indult útjára. Mindkét periodika évi tíz lapszámmal jelentkezik, a História átlagos megjelenési példányszáma 18 ezer, a Rubiconé 25 ezer.
E szűk piacra próbál most betörni a Múlt-kor magazin, amely eddig két lapszámot adott ki. A Múltkor a Magyar Televízió történelmi magazinja volt, de idén év elején „takarékossági” okokból megszüntették – a szerkesztőség nyomtatott és online formában él tovább. A negyedévente megjelenő magazin elsőre 5000, másodjára már 6500 példányszámban jelent meg, és a szerkesztőség továbbra is számonként nagyjából ezres növekedéssel számol.
A Múlt-kor eltér a Históriától és a Rubicontól. Évente csupán négy példányban jelenik majd meg, évszak szerint, az ára (1492 forint) pedig szintén a történelemhez kapcsolódik. A másik nagy különbség, hogy amíg a História és a Rubicon tematikus számokkal jelentkezik, a Múlt-kor egy-egy lapszáma kevésbé kötődik egy adott témához. Az első két számban is vannak ugyan „vezető témák” (magyar felfedezők, illetve amerikai elnökfeleségek), de ezek mellett számtalan egyéb érdekességről olvashatunk.
Történészhallgatók figyelmébe is ajánljuk az új kiadványt, ugyanis az újság negyedévente 100 ezer forint ösztöndíjat ad egy 35 év alatti PhD-hallgatónak, aki a magazin számára beszámolhat a kutatásáról. A lap szakmai értékét növeli, hogy a brit History Today c. folyóirat magyarországi partnerévé fogadta a Múlt-kort.
A lényeg azonban mégis a tartalom, márpedig a Múlt-kor meglehetősen részletgazdag. Tudta-e például, hogy a ’20-as években egy magyar zsidó lány volt Európa legszebbje, akit később Miss Palesztinának is csúfoltak? Vagy hogy Zacsek Gyula nem a Magyar Demokrata Fórum miatt nevezte el MDFnek a rendszerváltás idején általa szervezett piacot? Emellett számtalan érdekességet olvashatunk a március 15-i ünnep kialakulásának viszontagságos körülményeiről, a feleségbántalmazás bűncselekménnyé válásának folyamatáról, és a magyar fociválogatott 1986-os kudarcához is újabb adalékokkal szolgál a magazin.
A történészeket sokszor szemüveges könyvkukacoknak képzeli el a közvélemény, akik egy elefántcsonttoronyban üldögélve alkotják meg a közvélemény számára emészthetetlen okfejtéseiket (rosszabb esetben egyszerű gazembereknek, akik tudatosan hallgatják el a tényeket, hogy félrevezessék az egész világot). A Múltkor magazinból az is kiderül, hogy ez butaság: a magyar történészekkel készített interjúkból kiderül (a sort Hermann Róbert és Pálffy Géza nyitotta), hogy egyik sztereotípia sem igaz.
Felhívnánk a figyelmet a lap látványos képi világára is. Az újság akár már a fellapozás utáni első oldalon található kép miatt is megéri az érte kiadott pénzt. A nyitószám harmadik oldalán francia kisdiákokat látunk, akik az iskolaudvaron felállított több méter magas földgömböt járnak körül a földrajzóra keretén belül (1938). De magyar arisztokraták bennszülöttekről készített fotóival se találkozunk mindennap, mint ahogy az ágyban fekvő halott Bismarck képe sem mindennapi látvány.
Mindezeken túl a két számban összesen húsz kedvezményes múzeumbelépő vár az olvasóra, amelyek felhasználásával egy jegy áráért két személy is meglátogathat egyes magyarországi és külföldi (zágrábi, bécsi) múzeumokat.
Sorolhatnánk még oldalakon keresztül a Múlt-kor magazin pozitívumait, kritikaként viszont csak egy dolgot tudunk felhozni: az újság tartalomjegyzéke áttekinthetetlen. A tartalom azonban szerencsére ezért is kárpótol. (kl)