Legnagyobb motivációja az alkotás

Némileg még vívódik, de már érzi, a zene az élete. Le is írta Szálltam én című dalában. „De ami itt zenél bennem, az soha nem hagyott elvesznem.”

Mennyiben befolyásolta abban a karvai Duna-part és a sok hajó, hogy hajótervezéssel kezdjen foglalkozni?
Misi és Karcsi unokatestvéreimmel rengetegszer ültünk itt a parton, számoltuk és felírtuk, mennyi kirándulóhajó megy el előttünk. Esténként azután visszajöttünk, és nagy villanylámpákkal rájuk villogtunk. A hajósok pedig hatalmas reflektorokkal visszavilágítottak. Akkor még nem érdekelt a kirándulóhajók konstrukciója, sokkal inkább az, hogy milyen jó lenne ott ücsörögni a fedélzetükön. Brünnben végeztem gépészmérnökként, majd itthon néztem munka után, nem akartam Csehországban maradni. Komáromban több cég foglalkozik hajótervezéssel. Elmentem az egyikbe, és őszintén bevallottam, nincsenek hajózási tapasztalataim. Azt mondták, semmi gond, amit mi csinálunk, azt nem is tanítják sehol. Felvettek. Azóta számítógéppel tervezek hajótesteket. Természetesen ez csapatmunka, több hétig tartó folyamat.

Főiskolásként érintette meg a rapzene? Tíz évvel ezelőtt bontott vitorlát azokon a „vizeken”.
Elsős vagy másodikos lehettem, igen. Kezdetben verseket írtam. A rapszövegnél már figyelembe kellett vennem a ritmikát, a tempót; ha több a szótagszám, egy kicsit meg kell pörgetni, hogy beleférjek a tempóba. Az első rapszövegem címe az volt, hogy A barátságról. Akkoriban sokat bandáztunk. Kimentünk a barátokkal, és megmutattam nekik ezt a dalt is, amit egy egyszerű, házi mikrofonnal vettem fel. Vass Robert, az egyik srác a kollégiumból készítette a zenei alapot. Lehet, hogy elemezni kéne, miért, de az első szerzeményeim lehangoló, depressziós dalok voltak. Arra törekedtem, hogy minél mélyebb érzéseket adjak át. Nem érdekelt, hogy rádióbarát dalok vagy sem. Azt sem tudtam még, mi kell ahhoz, hogy rádióbarátok legyenek. Leírtam és rögzítettem, ami belülről jött. Később azután úgy alakítottam a dalaimat, hogy megmaradjon a mondandó, de dallamosabb legyen a refrén.

Tíz éve jelent meg Időt kérek című albuma, azóta évente egy-egy új dalt produkált.
Vívódtam, hogy zenével kell-e foglalkoznom. Mert más impulzusok is értek. Az egyetemi évek alatt Faragó József szinkronrendező irányításával elvégeztem egy szinkrontanfolyamot Budapesten. NovaVoice néven egy kis csapatot is alapítottunk néhányan. Társaim között voltak Szabó Luca, aki Hermione magyar hangját adta a Harry Potter-szériában, és Nikas Dániel, aki ma az egyik legfiatalabb szinkronrendező. Vonzott az a világ, mégis ott tudtam hagyni Budapestet. Tavalytól megint a zeneszerzés, a szövegírás tölti ki a szabadidőmet, bár több ez már, mint hobbi. Az évek során rájöttem, hogy videoklip nélkül esélyem sincs megmutatni az új dalokat. Nagy szerencsémre találkoztam a magyarországi Medusa Pictures rendezőjével, Sipos Gézával. Hamar kiderült, hogy egy csónakban evezünk. Tökéletesen azt a képi világot teszi a dalaimhoz, amit magam is látok komponálás közben.

Július elsején című dalának a videoklipje itt kezdődik, a Duna-parton.
A dal egy közmunkásról szól, aki a hétköznapokban éli a kis szürke életét, ám a hétvégén irány az Élet és a „Zsiguli kabrió”. Kellett hozzá némi színészi véna, amit volt kitől örökölnöm. Édesapám Ropog József színész. Szeretek szerepekbe bújni. Könnyű volt kitalálni, milyen legyen ez a derék munkásember, aki a vasvillájával gitározik. Sok segítséget kapok édesanyámtól, aki a komáromi Bóbita óvoda igazgatónője, és Karva a szülőfaluja. Nyolc éve költöztem Komáromból a faluba, nagymamám házában élünk a menyasszonyommal. Kiskorom óta ismernek az itteniek, gyermekként minden hétvégét itt töltöttem. Számukra Ropog Józsi vagyok, és nem José, a rapper.

A szülőföldről szóló dala, a Lesz még nyár ismertté tette szinte az egész Kárpát-medencében. Magyarországi és hazai lapoknak adott interjúkat. A koronavírus-járvány állította meg a dal szárnyalását márciusban. 
A hazaszeretetről szól az egyik új dalom is. Arról, hogy ne érezzék magukat kényelmetlenül azok a szlovákiai magyarok, akik külföldre költöztek a megélhetés miatt, de ne felejtsék el a felvidéki táj szépségeit sem. Magam is éltem és dolgoztam egy rövid ideig Norvégiában. Amikor azután hazajöttem, olyan kincseket fedeztem fel, amiket addig szürkének láttam. Ahogy jöttünk hazafelé a repülőtérről, rácsodálkoztam, mennyi gyönyörűség vesz körül. A dal zenéje már kész, felvettem a kis karvai házi stúdiómban, most írom a szöveget. Remélem, át tudom majd adni azt az örömöt, milyen jó volt hazajönni. A koronavírus-járvány miatti kényszerszünetben megszerveztem a zenekaromat. A tervek szerint a nyár végén élő koncertjeink lesznek. Már együtt hajózunk Kerekes Levente gitárossal, Szabó Andor basszusgitárossal, Szabó Arnold dobossal, aki a két Komárom zenészeiből álló Corelosa zenekart is erősíti, és Tóth Béla billentyűssel. Már csak a jó szél hiányzik a vitorlákból, de reméljük, hamarosan az is meglesz.

Útra kész a „hajó”?
A boldog napokon azt mondom, horgonyt fel, és indulunk. Azután belegondolok, bírom-e, bírjuk-e majd erővel, hiszen nem látjuk előre, mi vár ránk. A legszebb része számomra még mindig az, hogy nulláról indulva létrehozok egy dalt. A legnagyobb motiváció számomra az alkotás. Elindul majd a hajó, mert sokat dolgoztunk, hogy így legyen. De mindig visszavár Karva, a legfontosabb kikötő: Karva.

Bárány János