Kültéri kiállítással emlékezik meg a Pozsonyi Kifli a városban történt 1919-es eseményekről

Száz évvel ezelőtt egy többségében németek és magyarok lakta magyarországi város Pozsonyból (Pressburg, Prešporok) előbb rövid időre nem hivatalosan Wilsonovo (Wilsonváros), később hivatalosan Bratislava, a Csehszlovákián belüli szlovákiai országrész adminisztratív központja – tulajdonképpeni fővárosa – lett.

A Csehszlovák Köztársaság kikiáltásakor egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy Pozsony a formálódó új államhoz tartozhat, s azon belül a szlovákiai rész központjává válik. S az sem volt biztos, hogy Bratislavának fogják hívni. A város korábbi szlovák neve ugyanis Prešporok vagy Požúň volt; előbbi lényegében a német Pressburg, utóbbi a magyar Pozsony hagyományos szlovák és változata.

Pozsonyt 1919. január 1-jén foglalták el a csehszlovák legionáriusok. Ezt követően az akkori lakosság többségének ellenszenves új karhatalom egyre inkább megerősítette pozícióit. E folyamatnak egyfajta kicsúcsosodása volt a „véres szerda” vagy „pozsonyi sortűz” nevén ismert tragikus esemény. 1919. február 12-én a legionáriusok a megszállás ellen is tüntetők – zömmel németek és magyarok – közé lőttek a Régi vásárcsarnok (az akkori Városi vásárcsarnok) előtti téren. A sortűz következtében többen életüket vesztették, számosan megsebesültek.

Az 1919-es pozsonyi eseményeknek állít emléket a Pozsonyi Kifli Polgári Társulás rendhagyó „pop-up” kiállítása, amelynek ünnepélyes megnyitójára, 2019. szeptember 25-én (szerdán) 18 órára az óvárosi Komenský térre várják az érdeklődőket.

A kiállítás gerincét történelmi források, a régi pozsonyiak és a városba bevonuló csehszlovák legionáriusok korabeli visszaemlékezései alkotják. A városi színház mögötti Komenský téren, a nemrégibben kulturális közösségi térré formált egykori parkolón helyén 30 háromnyelvű információs panelt helyeznek el, amelyek október 6-ig tekinthetők meg a helyszínen.

A projekt koordinátora Ifj. Papp Sándor, a Pozsonyi Kifli alapítója, a kiállítás kurátorai Korpás Árpád idegenvezető és Ján Vyhnánek várostörténész, az egyesület alelnökei, a képzőművészi kivitelezés pedig Szabó Réka munkája.

A kiállítást a szlovákiai Kisebbségi Kulturális Alap támogatta.