Külföldön már háromszor nyert

Egy harmincas, kétgyermekes anya egyetlen napjáról szól a történet, arról a mókuskerékről, amelyben egy percre sincs megállás, és sok esetben segítség sem.

Az évek óta remek alakításokat nyújtó színésznő először Kassán, aztán Szarajevóban, legutóbb pedig Kairóban nyert az Egy nappal, ám furcsa mód, egyik városban sem tudta személyesen átvenni a díjat. Kassán azért nem, mert aznap este éppen játszott Budapesten. Szarajevót családilag hagyták ki. Nyár volt, nem sokkal előtte Cannes-ban jártak, nemrég született kislányukkal ott sem tudtak szabadon mozogni. Szarajevóban ő is, a párja is járt már, ezért úgy érezték, oda inkább partizni érdemes menni és nem kisbabával. Arról pedig, hogy a német forgalmazó cég Kairóba is benevezte a versenybe a Szilágyi Zsófia rendezésében készült filmet, nem is tudott. Meglepetésként érte tehát a hír, hogy ő kapta a legjobb női alakításért járó elismerést. Az egyiptomi magyar nagykövetségről jött az értesítés, hogy náluk a díj, karácsony előtt hazautazik a kinti kulturális kancellár, és elhozza neki. Meg is kapta. Pár nappal karácsony előtt. A kassai Kék Angyal mellett így ott van Szarajevó Szíve és a kairói, szfinxszerű nőalak, piramissal a kezében.

„Nincs vitrinem a díjaknak, nem is állítom ki őket a lakásban. Egyedül egy laterna magicát hagytam elöl, amelyet egy színpadi alakításomért kaptam. De az is csak azért van szem előtt, mert tetszik, ahogy forognak a kockák, ha megpörgetem. Kutyánk is van, macskánk is, könnyen összetörne, ami törékeny, de fotóim sincsenek magamról a falon” – mondja a tizennégy hónapos kislánya mellett új feladatokra váró színésznő. Hogy az ő életében jelenleg hogyan telik egy nap?

„Általában hét körül ébredek. Akkortájt kel a babánk, hallom őt a másik szobából, ahogy gügyörészik, de nem kell rögtön beszélnem hozzá, csak fél nyolc körül. Akkor még otthon a párom, együtt reggelizünk. Aztán elmegy a munkahelyére, én pedig délelőtt, egyelőre csak kétszer egy héten elviszem a kislányunkat egy magánbölcsődébe, ahol beszoktató fázisban vagyunk. Nagyon jól veszi. A legutóbbi alkalommal már ott tudtam hagyni őt. Furcsa is volt, hogy rám szakadt négy óra szabad idő. Úristen, most mi legyen, mit csináljak? Elszoktam ettől. Nem volt szervezett programom, nem gondoltam, hogy majd ott állok hirtelen egyedül. Elmentem tornázni. Nagyon jó volt. Aztán ebéd, kora délután leteszem őt aludni, nekem az a két és fél óra házimunka, e-mailek, telefonok. Amikor ébren a gyerek, erre nem igazán van lehetőségem, mert már fel tud állni, lépeget, résen kell lenni mellette. Iszonyúan balesetveszélyes, ahogy közlekedik. Gyorsan és folyamatosan jön-megy, vigyázni kell rá. Alszik háromig-négyig, majd együtt játszunk, vagy elmegyünk valamelyik barátnőmhöz, akinek ilyen korú gyereke van. Én már nem vagyok annyira érdekes neki, mint egy hasonló korú társa, és az ismeretlen hely mindig izgalmasabb számára, mint az otthoni. Más arcok, más játékok. Látom rajta, hogy ez több ingert nyújt neki. Én is könnyebben elbeszélgetek egy másik felnőttel, mint egy másfél éves gyerekkel. Estére otthon a párom. A vacsora, a fürdetés közös tevékenység. Ritka az olyan este, amikor külön vagyunk. Olyankor általában játszom, és minden a páromra marad. Visszavettem néhány szerepet Pintér Béla darabjaiban, a Thália Színházban vendégként játszom… egy idő után már jó is a kikapcsolódás. Havonta hat előadás nem sok. Egészen más igénybevétel. Sokszor le is fáraszt a gyerek. Nehéz elindulni otthonról. De játszani meg jólesik. Vasárnapra mindig csinálunk valami programot. Ha csak ketten megyünk valahova a párommal, a nagyszülők besegítenek.”

Szamosi Zsófia mellett Reisz Gábor Rossz versek című filmjének alkotógárdájából hárman kaptak díjat. A hentes, a kurva és a félszemű című alkotásból Hegedűs D. Géza játékát emelték ki a kritikusok, a legjobb dokumentumfilm pedig Zurbó Dorottya Könnyű leckék című munkája lett.

„A Rossz verseket láttam már, nagyon szellemes ötletek voltak benne. Szász János filmjében a színészi alakítások fogtak meg, a Könnyű leckékből eddig csak egy percet láttam, de majdnem megkönnyeztem. Magyar filmekre mindig szívesen megyek. Érdekelnek. Ha a párom kéri, hogy csináljunk programot, a legtöbbször hármasban, a gyerekkel megyünk valahova. Moziba ritkábban jutunk el együtt, mert akkor ugye, rá kell bízni valakire a gyereket. Új szerepet Deák Kristóftól, az Oscar-díjas Mindenki rendezőjétől kaptam a Foglyok című tévéfilmben, amely az ötvenes évek eseményeit idézi meg. A bemutató tavaszra várható, most hívtak utószinkronra.”

Az Egy nap magyarországi díjazásán, a filmkritikusok elismerésén nem lepődött meg, mondja őszintén, hiszen ez volt a múlt év nagy sikerfilmje.

„A díjjal együtt annak örültem, hogy az elmúlt évben nálunk is több olyan alkotás született, amelynek nő a főszereplője. Két esztendővel ezelőtt A martfűi rémért kaptam meg a kritikusok díját, a legjobb női epizódszereplő kategóriában. Akkor sem volt könnyű kiosztani a díjakat. Az idén viszont még több nő került a történetek középpontjába. Ez jóleső érzés számomra.”