Krokodilszelídítés cseh módra

Luboš apuka (Miroslav Etzler), filmbéli kislánya, Amálka (Žofie Tesařová), valamint kis védence, az ennivalóan édes Koudelka (Tomáš Peč)A filmet szlovákiai bemutatója előtt azzal reklámozták, hogy a cseh premiervetítést követő négy nap alatt több mint ötvenötezer filmrajongó nézte meg. Természetesen az egy dolog, hogy valaki jegyet vált, és beül egy felcsigázó, erős kampánnyal indított filmre. A másik az, hogy a „horogra kapott” néző egy ilyen film megnézése után milyen szájízzel jön ki a vetítőteremből. Marie Poledňáková mozgóképe után nem kell szájízjavító szert alkalmazni, ám talán mégsem olyan eget-földet megrázó durranás, amilyenre számíthatnánk azok után, hogy a trilógia előző részeit az „évszázad komédiáinak” minősítette egy nézők közt végzett felmérés. Az ember úgy elvan a vászon előtt, elnézi, mert lenyűgöző a környezet, az annyiszor megcsodált cseh vidék himnikus méltósága, valamint a káprázatos Magas-Tátra. Mert a cseh humor, az cseh humor, azt úgy istenigazából nem lehet elrontani, különösen nem, ha Poledňáková nyúl hozzá. Azért is jó nézni, mert a cseh színészek között olyan nagyágyú komikák vannak, mint Eva Holubová, akitől bő vérrel pulzál a Hogyan szelídítsünk krokodilokat? vígjátéki vénája – telitalálat Bobulová figurája, a férjfogásra minden cselt bevető, túlfűtött vágyaitól valamelyest bepöccent aggszűz. (Nem véletlenül bombabiztos Bobulová alakja, hiszen Poledňáková kimondottan Holubovára írta a szerepet.) És hát azért is közönségvonzó a Hogyan szelídítsünk krokodilokat?, mert ha valamely történetben szeretetreméltó gyereket szerepeltetnek, az már csak jól sülhet el, s ebben a moziban bizony egy egész osztálynyi szeretnivaló gyerkőc hancúrozik. Nem utolsósorban azzal is hódít Poledňáková új mozija, hogy van benne egy csupa pozitív tulajdonsággal megáldott figura, aki áradó energiákkal tölti fel a filmet. Ő Luboš, az apuka, akit Miroslav Etzler alakít megnyerően.

Hegyi mentőként dolgozik az Alpokban, ám szabadságot kap, s váratlanul betoppan prágai otthonába, a színpadot elhagyni készülő prímabalerina feleségéhez, Coco Island-i expedícióra vágyó nagyfiához, Vašekhez, valamint Amálka nevű, alsó tagozatos kislányához, akinek viszont éppen erdei iskolába kellene indulnia. Csakhogy a kislány az utazás helyett apukájával szeretne otthon maradni, hiszen olyan ritkán látja. Aztán az erdei iskola veszélybe kerül, mivel a gyerekek ellátására nem tudnak egészségügyi nővért biztosítani, anélkül pedig nem utazhatnak a Tátrába. A dolgok addig csavaródnak-bonyolódnak, hogy Luboš apuka vállalja az „egészségügyi nővér” szerepét, és utazik a Tátrába a gyerekekkel. Ezzel indul a film egyik szála. A másik pedig Prágából vidékre tart: a feleség ugyanis, arra az időre, amíg a kislány és az apuka a hegyeket járják, leköltözik vidékre, ahol belecsöppen a szomszédok – tipikus romantikus vidéki figurák – csupa vidám félreértésen alapuló, zsörtölődős mindennapjaiba. Megérkezésével kezdődik a komédia: a film egyik leghatásosabb helyzetkomikumával, ahogy a lejtőn elkezd gurulni egymással szembe egy kormányozatlan üres autó és egy traktor. Innentől kezdve összekuszálódnak a szálak, szinte alig lehet követni a komédiafolyammá dagadó kapcsolatfonalakat. Közben elcsattan a film egyik legötletesebb vicce is, amely valahogy így hangzik: „Miért öregszenek és halnak meg az emberek? Mert másoktól azt látják.”

Ám amíg csak öregszenek, de nem halnak meg, addig társra vágynak, mert senki sem szeret egyedül maradni. Még a mindenre kapható falusi Pepík bácsi sem, akit három nő is üldöz gyengéd érzéseivel. Köztük a mindig túlságosan is disztingváltan finomkodó, számítógépes programozást oktató tanárnő, aki nem éppen szalonképes helyzetben toppan be, hogy Pepík bácsit megtanítsa a komputerezés fortélyaira. Pepík bácsit ugyanis a tanárnő érkezésekor éppen a szelek gyötrik, de nagyon – a közönség önfeledt nevetése közben próbál úrrá lenni a gázokon. Igen, kicsit „gázos” a jelenet, mégis a film egyik csúcsepizódja.

Ám nem maradunk mindvégig vidéken, itt-ott átruccanunk a Tátrába, mivel ott is történnek dolgok. Luboš apukába, a csupa pozitív tulajdonsággal megáldott jóemberbe, a mindenre kész, hegymászásban jeles „egészségügyi nővérkébe” belezúgnak az apróságok. Imádják őt, mert vele mindent lehet, vevő a gyerekcsínyekre. Hegymászókötélből és egy speciális ülőkosárból épít egy különleges csúszdát, amelyen még a jócskán túlsúlyos nevelőnő is leereszkedik.

És a Tátrában ott van a gyerekek közt egy ennivalóan édes csöppség, a szeretetre éhes Koudelka (Tomáš Peč), akinek két anyukája és két apukája van (két „becsavarodott” zenész), ám akinek sohasem hoz levelet a postás. És a sztori erősen róla kezd szólni, az ő magányáról, arról, hogy ő sem akar egyedül lenni. Szeretetre vágyása olyan erős érzelmi töltetet ad a filmnek, hogy ez a szál egy kicsit talán át is csap rózsaszínbe, vagyis érzelgősségbe, mi több hiteltelenségbe: a történet vége felé a gyerekek „hőstette” a hegyi zubogóban ugyanis egy kicsit eltúlzott.

Ne feledkezzünk meg még egy „csaliról”! A család nagyfiáról, Vašekról, akinek ugyan nagy szerepe nincs, ám van egy jó poénja: amikor közlik vele, hogy nem mehet az expedícióra, mert az anyja és az apja halál komolyan válni készül, azzal üti el a dolgot, hogy „ilyen hülyeség miatt fogok lemaradni életem nagy lehetőségéről”. Ám e kisebb szerep is nagy tömegeket vonz, ugyanis Vašekot a nagy tinikedvenc, a Snowboardozókból megismert, s most a Raftingozókban is az egyik főszerepet alakító tinisztár, Jiří Mádl alakítja.

Aki szereti a csupán szórakoztató, hagyományos, bukolikus (kedves vidéki humorú) cseh komédiázást, az nem fogja azt mondani, kidobott pénz volt a jegyár. Jót szórakozni, kikapcsolódni megteszi. Valójában mi mást is kellene várnunk a családi komédia műfajától?