Kovács Kati pástjai az indulás éveiben

A Kiadatlan dalok egy CD-t tartalmaz valódi ritkaságokkal, valamint egy DVD-t, melyen Kovács Kati életének és művészetének egy-egy fontos állomása jelenik meg.

Izgalmasan formálódott a hatvanas évek magyar zenei életének a tvisztőrület nyomán mind nagyobb teret hódító vonala. Forrongó folyamattal a beatzene (könnyűzene, tánczene) magyar hangot kapott, és a Táncdalfesztiváloknak köszönhetően hatalmas népszerűséget ért el. Különféle stílusban megszólaló zenekarok alakultak, jó hangú férfi elődadók énekeltek, ám a magyar beat ékei hosszú éveken át énekesnők voltak. A nagy hármas: Kovács Kati, Zalatnay Sarolta és Koncz Zsuzsa.

Azt kíséreljük meg felidézni (a teljesség igénye nélkül), mit hallgattunk Kovács Katitól, milyen utakat jártunk be általa a magyar beat (h)őskorában, amikor magyar szöveggel minden újnak számított, amikor még (sok) minden felfedezetlen volt – tengernyi lehetőség kínálkozott a (stílus)kísérletekre.

Táncdalfesztiválok

A legendás fesztiválok első, klasszikus korszakától (1966–1972) indulva a hetvenes évek végéig kalandozunk. E másfél évtizednyi időben ugyanis jobbára a műfaji meghonosítás és a teremtés erejével születtek a szerzemények; onnan kezdve viszont tudatosabb lett a komponálás – dominálni kezdtek bizonyos irányok, a magyar tánczene nem „őshonos” trendeket (is) kezdett követni. Mások lettek a szerzői felállások is – újabb, „komolyabb” könnyűzenei kifejezésre, megszólalásra törekvő dalszerző- és szövegíró-nemzedék jelentkezett. A magyar könnyűzene nagykorúsodott.

Kovács Kati adta elő és vitte sikerre a Táncdalfesztiválok két legerősebb, legnehezebb, torokszakító szférákban megszólaló és újszerű hangzással berobbanó dalát. A hatvanhatos Táncdalfesztiválon hangzott el a Nem leszek a játékszered. Magasan kiemelkedett a mezőnyből: nyerő lett az újszerű, zsigeri erővel ható, lehengerlő előadásmód. Sodró erejével a Nem leszek a játékszered az új – a korábbi hullámzó-romantikus stílust a második vonalba állító – rock-beat korszak zengzetes nyitánya lett. 1972-ben az Add már, uram, az esőt! tarolt hasonlóan tomboló viharként. Az ének ebben a dalban egyre elragadtatottabb magasságokba emelkedik (az ilyen fajta gradáció a legtöbb Kovács Kati-dal sajátja), ám mindenekelőtt a középső rész, az esőt hozó vihar hangulatát pompázatosan érzékeltető hanghullámsáv hatott elsöprő erővel. Hallottunk már előtte is ilyenfajta megnyilvánulást Kovács Katitól, igaz nem ennyire koncentráltan intenzíven és nem ennyire remek hangulatteremtéssel. Több dalban hallatta korábban is sajátosan cikázó-csapongó, rekesztő, a másik pillanatban élesen csengésű hangváltoztatásait. Közülük is különös, egyedi változatossággal szól a Jaj, nem vigyáztam! című szám.

A Kovács Kati első lemezfelvételének tartott Sóhaj című dalban is töretlen átmenettel énekel regiszterek között, hibátlan eleganciával és elképesztő dinamikával jár be ingázón váltakoztatva abszolút ellentéteket. Káprázat hallgatni – érzékelni, érezni, megélni –, hogy a Sóhajban már „a kész Kovács Kati” szólal meg. Minden bizonnyal érett, mélyült, egyre patinásabbá és előadásban egyedibbé, kiérleltebbé, csiszoltabbá vált, de azzal a „nyers”, hol repesztő, hol mély-borús énekhangzással, amellyel az ismeretlenből előjött, feltűnt és kivált, már a korongra rögzített első dalában olyan kivételesen szólalt meg, hogy nem lehetett kétség, innentől kezdve ez Magyarország egyik lekörözhetetlen, vezető énekhangja.

Elrugaszkodás

Az első dalokban is éreztük, ha zenei támaszt kap Kovács Kati próza- vagy beszédhangja, olyan szférákban képes szárnyalni, amelyekben érzelmekkel átitatott, átélhető hangulatok jelennek meg – gondoljunk csak A régi ház körül című, felkavaró dalra. Azt, hogy hangja prózai alapból hogyan lendül el, s milyen szárnyaló távlatokat kap, kitűnően érzékelteti a szövegmondásos részt is tartalmazó, Egy összegyűrt levél című dal, amely nem lett sláger. Nem az előadáson múlott. Kovács Kati énekhangjából ugyanis – szerzemények minőségétől függetlenül – különös képességek törnek utat. Kicsit költőien fogalmazva olyan, mintha a hangszeres kísérettel alátámasztott hang bársonyos tőrrel vívna egy képzeletbeli páston: ez leginkább a Történtek után című dalban érezhető és élhető át (vádol és rimánkodva követel). De előadása ugyanígy simogat és szúr a Vihar után, a Ne lépd át a küszöbömet többé, A többé ne telefonálj és a Soha többet nem jövök című dalokban. A kettősség van jelen – hidegséggel suhintgat fátyolosan – a Hull a hó a kéklő hegyeken (kristályosan organikus a dalban a vokális kíséret, érzékeltetve a hóhullást – az idő múlását), a Festő és a fecskék és a már említett A régi ház körül című szerzeményekben. Szilajul odacsap és siránkozva fájlal a Csendszóró nagylemezre felkerült Elégiában, amely az album egyik legjobb dala. Ugyanezt a stílust követi a Hova tűnik el a csillag, az Ugyanez az utca ez, az Elmúlás, a Miért nem sikerül, a Miért legyek, a Van ilyen, a Légy mással boldogabb, a Hogyha most elhagysz.

Olasz dalok magyarul

Külön kategóriába tartoznak a olasz szerzemények. A klasszikus táncdal fellegvárából, Sanremo fesztiváljáról az akkori nagy olasz slágerek Magyarországra is átjöttek. Vándor Kálmán magyar szövegével és a két legolaszosabban is megszólaló magyar hang – Kovács Kati és Szécsi Pál – tolmácsolásában mifelénk is terjedt a mediterrán hevületet. Magyarul Kovács Kati vitte sikerre a Nina, nanna, a Rózsák a sötétben, a Mit remélsz, a Kötözni való bolond az én szívem, a Mit ér a nagy szerelem (Jaj, de hideg van), a Szívkirály, a Szalmaláng című dalokat. Ezekben is ott van a kettősség: a tomboló erő és a fényes, repesztő-hasító élesség, ami annyira jellemző Kovács Kati énekstílusára.

(Érdemes meghallgatni Kovács Kati és Szécsi Pál előadásában is a Adagio – Ne félj! című dalt. Nem sanremós sláger ugyan, hanem Tomaso Albinoni zenéje, Szécsi Pál magyar szövegével.)

Nemcsak a bonyolult és iszonyatosan nehéz, hanem az egyszerű, finom, lágy megszólalás, a csöndes kinyilatkoztatás is tökéletesen áll Kovács Katinak. A Legszebb tévedés című (az Intarzia nagylemezen megjelent) dalból egy szelíden zengő gyöngyszem kerekedik: finom lelkülettel teremtett miniatűr szépség ez a kis dal a lemondásos odaadásról. Kovács Kati diszkográfiájában ékkő az Autogram helyett című nagylemezre felkerül Solveig dala is, amely drámaian megszólaló zenei költemény.

Külön fejezet (nem lehet kihagyni) a Találkozás egy régi szerelemmel című sláger, amellyel Kovács Kati előadói díjat nyert 1975-ben a Made in Hungary versenyen. A sajtóban jelent meg, hogy egy ország dúdolta Kovács Kati borongós, bús dalát – ez a megállapítás mindent elmond a dal életéről.

Filmdalok

A filmes szereplésekre is érdemes kitérni. Kovács Katit filmekben színésznőként is foglalkoztatták (Ünnepnapok, Eltávozott nap, Fejlövés, A Hamis Izabella, Fényes szelek), de filmdalokat is énekelt, tökéletes ráérzéssel. Sándor Pál 1987-es Miss Arizona című filmjében két dala van: az Árnyék és a Keringő (Magány). A film hangulatához igazodva lefojtott, leszúrt hangon, sejtelmesen hangzanak el (kislemezen is megjelentek).

Robert Mulligan 1971-ben forgatta a Kamaszkorom legszebb nyara című, 1942 forró nyarán játszódó filmjét (érdemes újranézni). Michel Legrand szerezte a zenéjét, ebből született Bradányi Iván magyar szövegével az Egy nyáron át, amelyben Kovács Kati bravúrosan adta vissza a mozgóképes történet esszenciáját.

Bacsó Péter több díjjal jutalmazott, 1967-es filmjének a Nyár a hegyennek a Neked se jó című betétdalát is Kovács Kati szólaltatta meg. Vibráló előadásában tömörül a hatvanas évek filmben bemutatott mozzanatának életérzése.

Azt, amit Kovács Kati a dalokba belevitt, s amit eddig a bakelitkorongok barázdái őriztek – közülük néhányról fentebb is szó van –, most már CD-kről is újrahallgathatjuk.