Kultúra

Korzózás, zsúrok és egy félkarú vőlegény

Egy leánygimnáziumi tanuló panaszkodik a 3-as latindolgozata miatt, közben arról álmodozik, hátha az influenzajárvány miatt bezárják az iskolát, egy másik alkalommal pedig boldogan újságolja el naplójának, hogy kapott „egy rém guszta nadrágszoknyát”, s most nem lesz ideje sokat írni, mert ki akar menni benne biciklizni. 1938-ból csak két bejegyzés van az akkor 12 éves Kucses Évától (a későbbi Janikovszky Évától), ám a következő évtől megszaporodnak a szerencsésen fennmaradt, s most Janikovszky Jánosnak (az írónő fiának) és a Móra Kiadónak köszönhetőnek nyomtatásban is megjelent naplóban a híradások.
ÚJ SZÓ ONLINE

2021. március 21. 10:45

Janikovszky Éva

Bár súlyos történelmi események árnyékában vagyunk, a kislány életébe csak a gyermek prizmáján keresztül szűrődnek be ezek az elemek, kezdetben játéknak, mókás bolondozásnak tűnnek. Ha kronologikus sorrendben olvassuk a napló szövegét, egy nevelődési folyamatnak is a tanúi vagyunk, a kamaszodó lány humorral fűszerezett iskolai híradásaitól a 18 éves érettségizett hölgy 1944 karácsonyán kelt komor bejegyzéséig. A gyermek részleges rálátása a felnőttek világára a maga természetességében mutatkozik meg (milyen nehéz lenne utólag, tudatos erőfeszítéssel kialakítani ezt a perspektívát!), s magától értetődő naivitása és őszinte énközpontúsága segít leleplezni a felnőtt világ fonákságait.

Éva az iskolai történések közül főként azokat tartja megörökítendőknek, amikor felborul a megszokott rend. Egyik nap annyira füstöl az osztályban a kályha, hogy ki kell küldeni a tanulókat a folyosóra; ők később ebből inspirálódva a németórát egy most már tudatosan előidézett füstkeltéssel próbálják megúszni (tolltörlő rongyokat és radírokat dobálnak a kályhába, de pechjükre az óra nem marad el, csak füstben kell végigülniük). Egy másik alkalommal a Felvidékről visszatért szegedi biciklis ezred ünneplésére vonulnak ki („kivonultunk, összevissza dobáltuk a katonákat piszkos nárciszokkal, megéljeneztünk egypár csinos tisztet”), s bánják, hogy olyan hamar vissza kell menniük az iskolába – „hazafias” lelkesedésükben addig húzzák az időt, míg el nem telik a latinórából még hátralévő félóra. „Ihaj de sőt még csuhaj, azaz vesszen Trianon, és éljen… na ki? Azt ilyen időkben sose lehet tudni” – kommentálja Éva az eseményeket a naplóban, osztályfőnöke fennkölt szólamokkal teli szónoklatán is ironizálva.

a

Betekintést nyerünk a harmincas-negyvenes évek szegedi polgári világába, egy kislány harmonikus életébe, aki elvált szülők gyereke, de Kisapát (a nevelőapját) ugyanúgy kedveli, mint Aput, akinek új menyasszonya van, a „csudaszépőrülthelyesrémokos” Anny néni. Udvarlások, randevúzás, korzózás, zsúrok, színházi és koncertélmények, biciklizések, korcsolyázások közt telnek a napok, hetek, hónapok, s a történelem nagy eseményei mintegy mellékeseknek tűnnek. 1939. szeptember 4-én a kislány duhajkodva jegyzi föl, hogy „járok biciklizni, sőt Apu, ill. keresztapu bevonult katonának, csinnadratta bummbummbumm!” Ez a téma aztán a hétköznapok sokkal fontosabbnak tűnő eseményei közepette fel sem bukkan sokáig, csak november 22-én, egy „rém unalmasnak” titulált, sportkörrel, randevúval, számtanpéldával, koncerttel telt napról szóló beszámoló végén jegyzi meg Éva mintegy mellesleg: „Ja, igaz, nem írtam még, hogy háború van? Angolfrancia–Német!”

Van azért a világtörténelemnek ebben a rátarti lekezelésében némi tudatos manír is, hiszen a később világirodalmi rangú írónővé érett hölgy írói stílusa minden spontaneitása mellett már itt is csiszolt és markánsan egyedi. Az írás is pózolás, akár a fiúk előtt sétálgatás, s mindkettőt lehet kívülről, erőteljes öniróniával nézni. Erre az önironikus hozzáállásra remek példa a beszámoló arról, hogyan lógott Éva két barátnőjével egész délelőtt egy rövid iskolai napon, amikor csak 3 órájuk volt, szándékosan a fiúiskolák tájékán sétálgatva, s hogyan hódítottak meg a Baross Gábor Gyakorló Gimnázium udvarán egy pár fiút. „Ez viszont nem dicsőség – teszi hozzá a leíráshoz –, mert minden fiút meg lehet hódítani délelőtt, ha iskolában van, ráadásul unatkozik, és csak három nőszemély van a láthatáron.”
A lányok egyre nőnek, a tanárnők egyre többször figyelmeztetik őket, hogy ne ábrándozzanak órán, Éva Gabiba, majd Kornélba szerelmes, végül megismeri a nagy őt, Ferit, az MTI szerkesztőségének munkatársát, aki, amint azt a naplóhoz csatolt Személynévjegyzékből megtudjuk, később Janikovszky Éva férje lesz. A szövegeket dokumentumok, fényképek, Éva rajzai, versei egészítik ki, további adalékokat is szolgáltatva az életrajzhoz.

Az egyik gépelt lapon a törvénynek azt a paragrafusát olvashatjuk, melyet édesanyja a lánya védelmében őrzött: ez alapján nem tekinthető zsidónak az, aki 1939. január 1. előtt kötött házasságból származik, s szülei közül csak az egyik, nagyszülei közül legfeljebb kettő volt izraelita felekezetű, s ő a keresztény szülő vallását követi. Éva ennek köszönhetően a vészkorszakban nem került bajba, a család több tagja viszont igen. 1944. június 18-án feljegyezte, hogy „ma viszik el Nagymamáékat, talán éppen most, marhakocsikban, nem tudom, hova”. (Később kiderül, hogy Ausztriába kerültek egy kavicsbányába, s a Személynévjegyzék tanulsága szerint túlélték.) A karácsonykor kelt záróbejegyzésben pedig említi többek között Laci nevű nagybátyját, aki két hónapja jött vissza a munkaszolgálatból, náluk lakik, mert „nincs senkije itt Szegeden, a feleségét, a 16 éves kislányát meg a 12 éves kisfiát elvitték”.

Láthatjuk Éva 1938-as sportköri igazolványát, 1942/43-as jeles bizonyítványát, beleolvashatunk a gimnázium évkönyvébe, néhány korabeli újsághírbe, a hagyatékban maradt fiatalkori versek gépirataiba, levelekbe, melyek a korhangulat érzékeltetése mellett a történetek kikerekedését is szolgálják. Egy 1964-ben kelt levélből például láthatjuk, milyen távolságtartóvá vált később Éva viszonya a nála 16 évvel idősebb Ortutay Gyulával, csodálata tárgyával, aki az 1944-es, szerelemmel és aggodalommal átitatott naplóbejegyzések megszólítottja volt.

A napló nem pusztán dokumentumjellege miatt lehet érdekes, nemcsak adalék az életműhöz, hanem stiláris szempontból is igazi gyöngyszemeket tartalmaz. Az egyik osztálytárs, Gedeon férjhezmenésének a története kész kis novella: a vőlegény sebesült, félkarú katona, a fiatalok az egyik szegedi iskolából kialakított hadikórházban ismerkedtek meg, a hadikórház fiatal papja adta őket össze, s az utolsó percben, a latinórán derült ki, hogy a lányokat a tiltás ellenére mégis elengedte a diri az esküvőre, hogy tanúi lehessenek a nagy eseménynek, amikor legelőször vittek el közülük valakit asszonynak. A szerelmi témák ecsetelésében a romantikus és az ironikus hang szerencsésen küzd meg egymással, Ferivel való megismerkedését például szándékosan a népszerű lektűrszerző, Courths-Mahler stílusában kezdi megírni, aztán megállapítja, hogy ezt nem bírja tovább: „sajnos, úgy látszik, engem az Isten se leányregények mimózalelkű írójának teremtett”. Egyedi nézőpontból látja-láttatja magát is, a világot is maga körül. Ezt az egyedi perspektívát is példázhatja az a nyári, kirándulós bejegyzésben említett hegy, mely körül repülőgépek keringtek, olyan dacosan, hogy „szegény hegy a végén biztos azt hitte, hogy a repülőgépek állnak fönt, és ő forog egy helyben, lent”.

Polgár Anikó

Janikovszky Éva: Naplóm 1938–1944, Móra Könyvkiadó, 2020, 198 oldal

Támogassa az ujszo.com-ot

Az elmúlt időszakban arra kértük olvasóinkat, járuljanak hozzá az ujszo.com működéséhez annak érdekében, hogy a jelentős költségekkel járó hiteles, megbízható hírszolgáltatást hosszú távon biztosítani tudjuk.

Köszönjük a pozitív fogadtatást. Jó érzés tudni, milyen sokan tartják fontosnak a független, magyar nyelvű újságírás fennmaradását Dél-Szlovákiában, és milyen sokan szeretik az Új Szót.

A beérkezett támogatások lehetővé tették, hogy új munkatárssal bővítsük az ujszo.com professzionális csapatát, fejlesszük szolgáltatásainkat, növeljük az ügyeletben töltött órák számát. Nagyszerű eredmény ez olyan gazdasági környezetben, ahol a fejlesztések helyett a költségek visszafogása került sok helyen célkeresztbe.

Hálásak vagyunk eddigi támogatásaikért, és kérjük, továbbra is segítsék az ujszo.com fejlesztését. Számítunk Önökre. Önök is számíthatnak ránk.

Ha támogatna bennünket, kattintson az alábbi gombra. Köszönjük.

Támogatom
Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik. Egyben felhívjuk figyelmüket, hogy a kommentekhez tartozó IP címeket a rendszer elraktározza.

Önnek ajánljuk
koronavírus

A vírus, ami sokáig velünk marad

terhesség

A várandós nők soron kívüli beoltását kéri az emberi jogi központ

sport a tv-ben

Arsenal–Villarreal Európa-liga-elődöntő a tévében

felhős idő

Ilyen időnk lesz csütörökön

mikus

Mikuš: a cseh és a szlovák foci szinte összehasonlíthatatlan

Chelsea

Bajnokok Ligája - Továbbjutott a Chelsea, angol házidöntő lesz

Legfrissebb galériák
Olvasta már?
logo

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

logo 18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.