Kőolajkutatás és nyelvpolitika (2)

SZABÓMIHÁLY GIZELLA

Az előző írásban egy síkság helyes írásmódja volt a téma: az Új Szóban megjelent Dunamenti-síkság forma a domborzati nevek megszokott írásmódját követi ugyan, mégsem szabályos (helyesírási értelemben). Mivel három különírt szóból (Duna + mente + síkság) jött létre, a helyesírási szabályzat értelmében a Duna menti síkság írásmód a helyes.

Látszólag marginális kérdésről van szó, hiszen félreértést, problémát nem okoz, ha ezt a földrajzi nevet nem a helyesírási szabályzat megfelelő szabálypontja szerint írjuk. Azért foglalkozunk mégis vele, mert a kisebbségi magyar nyelvhasználat egyik nehezen megoldható problémájára mutat rá, azaz hogyan kezeljük azokat az eseteket, amikor a szlovák és a magyar nyelv a valóságnak egy bizonyos darabját eltérően szegmentálja.

Az előző írásban azt mondtuk, hogy a Duna menti síkság a szlovák Podunajská nížina fordításaként alakult ki, arra viszont már nem tértünk ki, hogy ez a név szinte kizárólag szlovákiai eredetű szövegekben fordul elő. A magyar(országi) földrajzi terminológia szerint ugyanis a Duna menti síkság Magyarországon belül a Budapesttől délre a Duna mellett fekvő sík terület neve. A szlovákul Podunajská nížiná-nak nevezett tájat a magyarországi szakirodalom egy része Duna menti alföld-nek nevezi (írása olykor Dunamenti-alföld). Ezek a szerzők és források tehát akceptálják, hogy a Keleti-Alpok, az Északnyugati-Kárpátok (azaz a Kárpátok szlovákiai része), délen a Magyarország területén található Dunántúli-középhegység által határolt nagy sík területnek a Dunától északra eső, vagyis szlovákiai részét külön néven nevezzük, egyúttal alkalmazkodnak annak másnyelvű megnevezéséhez.

A szakemberek egy másik csoportja viszont az említett sík vidéket egy geomorfológiai alakulatként tárgyalja, vagyis a földrajzi leírásban nem vesz tudomást a mesterséges határról. A magyar–szlovák határvidék földrajza című könyvükben Hevesi Attila és Kocsis Károly az említett hegységek által határolt területet Győri-medencé-nek, középső, legsíkabb részét pedig Kisalföld-nek nevezi. A kiadvány szótári részében a Győri-medence szlovák megfelelőjeként a Podunajská kotlina, Malá dunajská kotlina kifejezéseket, a Kisalföld szlovák neveként a Podunajská roviná-t adják meg. A Podunajská nížina megnevezést a szótár nem tartalmazza.

A Heves-Kocsis-féle könyvben bemutatott térképszelvényen a Kisalföld a Duna mindkét oldalán elterülő sík terület, amely északon a Csallóközt is magában foglalja. A magyarország.hu hivatalosnak nevezhető honlapon viszont a Kisalföldről ez olvasható: „A Kisalföld az ország északnyugati részén a második legnagyobb síkság. Központi része a Győri-medence, attól északra a Duna hordalékából kialakult Szigetköz, az Öreg-Duna és annak mellékága, a Mosoni-Duna között [...].” És hogy még jobban bonyolítsuk a dolgot, a sokak által használt Wikipédia szlovák változata a Kisalföld terminust két értelemben használja: tágabb értelemben a Malá dunajská kotlina magyar megfelelőjeként, szűkebb értelemben pedig ennek Magyarországra eső része neveként (akár a fenti idézetben). A szócikk szerint a Malá dunajská kotlina szlovákiai része a Podunajská nížina.

Gondolom, most már olvasóim fejében is teljes a káosz. Az nyilvánvaló, hogy a határok által szétválasztott, de földrajzilag egy egységet alkotó táj részeinek a megnevezése attól függ, a földrajzi leírásban figyelembe vesszük-e a határokat, vagy sem. Vagyis a tárgyalt tájegység különféle neveiben kétfajta szemlélet ütközik: egy államközpontú (ebben a szlovák terminológia egységes) és egy „államsemleges” (az újabb magyar szakirodalom egy része). A névhasználat egyben nyelvpolitikai kérdés is. Ez azonban a következő írás témája.