Könyvsorsok – Ördögi járványtan

A védekezés és megelőzés egyik hozadéka az irodalmi és művészeti tartalmak online túlkínálata lett: színház- és koncertközvetítések, könyvek és folyóirat-archívumok, múzeumi gyűjtemények és filmek váltak elérhetővé ingyen, miközben az oktatás csaknem egyik napról a másikra volt kénytelen digitalizálódni, felköltözni a hálózatra.

Az otthonlét mindennapi kihívásai mellett persze olvasásra is jut idő. Eljött a nagyregények ideje? Akinek van rá kapacitása, pótolhatja az eddig kimaradt olvasmányokat, vagy föllapozhatja régi kedvenceit. Például egy olyan monstre opust, amelyben az emberiség 99%-a kipusztul, miután elszabadul egy katonai laborban kifejlesztett gyilkos vírus.

Stephen King Végítélet című gigantikus regénye eredetileg 1978-ban jelent meg, és 400 oldallal rövidebb volt a később, 1990-ben publikált vágatlan verziónál (ma már csak ez utóbbi férhető hozzá, és magyarul is ez a változat olvasható). Az akkor fiatal szerzőtől, bár a Carrie és A ragyogás már meghozta a hírnevet számára, a kiadó nem merte vállalni a több mint ezeroldalas művet, ezért King lerövidítette; tizenkét esztendővel később azonban semmi akadálya nem volt az epikus alkotás teljes terjedelemben való közlésének. Magyarul két különböző kiadást ért meg eddig, előbb dupla papírkötéses, majd keménykötésű tégla – mit tégla, falazóblokk – formájában adta ki az Európa Könyvkiadó Bihari György fordításában. (A gyakorlott King-fordítónak sajnos nem ez a legjobb átültetése. Az új kiadáshoz valamelyest javítottak rajta, mégis érdemes eredetiben is kézbe venni a művet, ha csak e-könyv formájában.)

A történet szerint a kaliforniai sivatagban, egy föld alatti titkos kormányzati laboratóriumban baleset történik, melynek következtében a később szuperinfluenzaként vagy Gikszer Kapitányként elhíresült vírus – voltaképp az illegális biofegyverkezési kísérlet eredménye – végigsöpör az Államokon és a világ többi részén. A rejtélyes okból immunis túlélők két táborba verődnek, az egyik közösség a társadalom békés újjáépítésén munkálkodik, a másik az „arc nélküli ember”, Randall Flagg vezetésével a maradék felszámolásán ügyködik. A nagyívű eposz cselekménye a pandémia lefolyásának és hatásának bemutatását követően jó és gonosz ősi párharcára fut ki a posztapokaliptikus színtéren.

King kétségtelenül mestere a történet kibontakoztatásának. A riadt biztonsági őr, aki épphogy elmenekül családjával a bázisról, tulajdonképpen egymaga hurcolja tova a gyilkos vírust. A lakás és az autó belső teréből egy texasi kisvárosba kerülünk, amelyet nagyon gyorsan vesztegzár alá vonnak – de nem elég gyorsan. Előbb a közeli településeken bukkan föl az eleinte a megfázás tüneteivel, később magas lázzal és a nyaki mirigyek súlyos gyulladásával jelentkező fertőzés, majd a szerteszét utazó népek mindenhová eljuttatják. A körök egyre tágulnak. Kalifornia és New York azonnal gócpontokká válnak. „A kaliforniai sivatag mélyéből, az adófizetők pénzén valaki útjára indított egy pilótajátékot, amely valóban működött.” Az amerikai föld és az amerikai álom rémálommá változik, a szó szoros értelmében: a regénybéli álom-motivika nemcsak a cselekmény dinamizálásában játszik szerepet, de az álmok az elfojtott erkölcsi imperatívuszok manifesztációiként mozgatják az egyes karaktereket.

A regény a pilótajáték vagy a levéllánc logikájának megfelelően építkezik. A több szálon futó, sok szereplőt mozgató cselekmény a járvány valamennyi aspektusát fölvillantja. A fertőzés azonosítása. Tagadás a hivatalos szervek részéről. Brutális vesztegzárak. A sajtó félrevezetése és elhallgattatása. Kései cselekvés és pánik. Tömött kórházak, rengeteg halott. Közlekedési és közbiztonsági káosz. A gazdasági összeomlás be sem következhet, hiszen minden rendkívül gyorsan, két hét leforgása alatt zajlik le. Innen kell folytatniuk a főszereplőknek, a szétzilálódott társadalom és élet romjain.

A Végítélet emlékezetes karakterei nem csupán azt firtatják, hogyan tovább, de azt is, mi miért történt. A bizonyos időközönként a bolygón végigsöprő ragályok elmélete, az ökológiai krízis és az emberiség függése a technológiától a meghatározó pontok. Ahogy a technológia átformálta és kényelmessé tette a mindennapokat, úgy a létfenntartó erőművek és szolgáltatások leállása szembesít az élettérhez való viszonyunk mélyreható változásával: az eladdig természetesnek tekintett fűtött lakások, a víz-, élelmiszer- és betegellátás, a képviseleti és felügyeleti szervek fölszámolódása gyökeresen átalakítja a túlélők önfenntartásra átállt mindennapjait, egyúttal a személyek közti kapcsolatokat. Mindezek krónikájában az élet tudatos megszervezése mellett a véletlennek is komoly szerepe van: az új helyzetben nem mindenki túlélőtípus.

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban – különösen az Egyesült Államokban – megjelentek a mémek, amelyek mostani szituációnkat Stephen King világával azonosítják. King maga figyelmeztetett a Twitteren és másutt, hogy a jelen vírus nem hasonlít a regényben leírt szuperinfluenza kórokozójához, sem a fertőzőképesség, sem a mortalitás tekintetében. Ugyanakkor – enyhén szólva – aggodalmát fejezte ki a szövetségi kormány cselekvőképtelensége és a rossz válságkezelés miatt.

Akinek hozzám hasonlóan kedve támad a karanténban témába vágó sztorikhoz, az alighanem élvezni fogja King világvége-vízióját jól megformált, kedves és kevésbé kedves alakjaival, beleértve a szertelen és radikális anarchistának tetsző ördögfajzatot. Utóbbi olyan archetipikus figura, aki számos King-regényben fölbukkan ilyen-olyan formában, allegóriája mindannak a félelemnek, szorongásnak és paranoiának, amely ott lapul bennünk és társadalmunk mély szöveteiben. Másfelől a regény a racionális gondolkodás és az igaz cselekedet értékére is felhívja a figyelmet, amelyek manapság is talán a legfontosabb támpontjaink.

L. Varga Péter