Könyvhónapi gondolatok

Kétségtelenül sok igazság van ebben, de úgy gondolom, a családnak és az iskolának egyaránt nagyobb figyelmet kellene fordítania a gyermekek szabad idejének célszerű és hasznos eltöltésére.

Tény, hogy a mai gyerekek és fiatalok szabad idejük jelentős részét televíziónézéssel vagy a számítógépek előtt ülve töltik. A szabad idő eltöltésének ez a formája már az óvodáskorú gyereknél megfigyelhető, az alap- és középiskolás tanulóknál szinte kizárólagos. A legtöbben úgy gondolják, ha gyermekük a televízió vagy a számítógép képernyője előtt ül egész nap, nekik is nyugalmuk lesz. A pszichológusok figyelmeztetnek arra, hogy a szabad idő ilyen eltöltése, illetve az olvasás között lényeges minőségi különbség van. A mesehallgatás vagy olvasás közben működésbe lép a gyerek fantáziája, és belső képeket készít a hallottakról, az olvasottakról, miközben leküzdi feszültségérzetét, szorongásait, kiéli vágyait, gondolkodik, időközben fejleszti a szókincsét is. A televízió képernyője előtt ülve, a gyermeknek folyamatosan képi üzeneteket kell befogadnia, a képzuhatag pedig valósággal blokkolja a belső kép kialakulását.

A további negatív tényezők sorába tartozik a tévézés agresszivitást kiváltó hatása. Ha a gyerekek hoszszabb ideig nézik a televíziót, egyre agresszívabbá válnak, mert a testmozgás hiányában nő a feszültség bennük, a felgyülemlett feszültség pedig robbanáshoz vezethet. Az a gyerek, aki eleget mozog és játszik, a televíziót keveset nézi, a látottakat megbeszéli a szülőkkel, annak még az agresszív jelenetek látványa sem árt igazán, nem dühödik fel látszólag minden ok nélkül sem otthon, sem az iskolában. A képernyő testi és lelki értelemben egyaránt tétlenségre szoktatja a gyerekeket, a figyelemnek egy egészen másfajta formáját alakítja ki náluk, mint amilyent a játék vagy az olvasás kíván. Nem tudják befogadni és a kívánt mértékben feldolgozni a mese tartalmát.

A gyermek a könyvekkel – melyekről köztudott, hogy hozzájárulnak a szépérzék, az érzelmi élet és az értelem fejlesztéséhez – nem az iskolában találkozik először. A szülők közül ki ne ismerné ezt a kérést: „Anyu, mesélj!”, mely kifejezi a kicsik csillapíthatatlan vágyát a mese iránt. A pedagógusok tapasztalatai igazolják, hogy mesét napi rendszerességgel olvasó és hallgató gyerekek az iskolába lépés idejére egy- másfél évvel megelőzik az anyanyelvi és vele együtt a gondolkodásbeli fejlődésükben azokat a társaikat, akik nem hallgatnak meséket. Valószínű, hogy az ilyen gyermek rendszeres olvasóvá válik. A szenvedélyes olvasók valóban élvezik az olvasást, mert olvasás közben mélyen átélik azt, amit olvasnak, érzelmileg is azonosulnak a szereplőkkel. Ennek kapcsán az olvasás testi-lelki örömöt szerez, az ilyen gyermek a későbbiek során jobban el tudja viselni az ellentmondásos helyzeteket. A szülők helyesen cselekszenek, ha megadják a lehetőséget gyermeküknek a mindennapi játékra, a mesehallgatásra. Ily módon hamarabb válnak tudatos, kitartó olvasóvá. Az olvasóvá neveléshez arra is szükség van, hogy a gyermek szülei is olvassanak. Ahol a családban többen olvasnak, ott már a kisgyermek is kezébe veszi a könyvet. A belső igényt a könyv, az olvasás iránt a mesehallgatás támasztja fel bennük.

A szülőnek és az iskolának arra kell törekednie, hogy a gyerekek a televízióval, a videóval és a számítógépes játékokkal ne kerüljenek függőségi viszonyba. A túlzott mértékű televíziózás óhatatlanul háttérbe szorítja az olvasást és a könyvtárlátogatást. Ennek megakadályozásában fontos tényező szerepét töltheti be a gyermek otthoni környezete. Lehetőleg a gyermek saját könyveiből rendezzenek be otthon kis könyvtárat, és gondoskodjanak annak rendszeres bővítéséről. Kísérjék figyelemmel, hogy mit, mennyit és hogyan olvas a gyerek. Időközönként beszélgessenek el vele olvasmányairól. Ha problémák merülnek fel, amiért a gyerek túlzásba viszi az olvasást, vagy egyáltalán nem olvas, forduljanak tanácsért a pedagógushoz, kérjék ki a könyvtáros véleményét. A rendszeres olvasás kedvezően befolyásolja a gyermek tanulmányi eredményeit, fejleszti személyiségét. Különösen fontos a kisebbségben élő magyar nemzeti közösségek szempontjából. Elősegíti nyelvünk, nemzettudatunk, történelmünk és kultúránk, valamint az egyetemes világ jobb megismerését.

A család és az iskola küldetése nagyon fontos a könyv és az olvasás megszerettetésében. Az olvasásra ösztönzésen kívül oda kell figyelni az olvasói ízlés és kultúra alakulására is. Tudatosítanunk kell, hogy az ismeretszerzés és az alkotókészség fejlesztésének leghatékonyabb eszköze a könyv. Sokoldalúan fejlett, művelt társadalmat csakis szellemileg magasan képzett, művelt emberekkel lehet építeni. Ezt pedig csak olvasással, ismereteink gyarapításával érhetjük el. Ajánlatos, hogy ezt nemcsak márciusban, a könyv hónapjában tudatosítsuk, hanem rendszeresen az egész év folyamán. Soha ne feledjük: a könyv a legjobb barát.