Könnyes-bulis hangulatú koncert Ukrajnáért, de a kulturális miniszter ebbe is beleszólt

A moderátor szerepét Martin Staňo, a Rádio_FM műsorvezetője vállalta el, és kiválóan teljesített: felvezetésként köszöntötte mindazokat, akik a jelenlegi szlovák kormány ügyködése ellenére is tisztában vannak vele, ki az agesszor és ki az áldozat ebben a háborúban. 

A zenekarok átszerelése ilyen provizórikus körülmények között nem könnyű feladat, és ezalatt is szóval kell tartani a publikumot. A technikusok gyors tempóban dolgoztak a színpadon, miközben Martin olyan aktivistákkal beszélgetett, akik jártak Ukrajnában az elmúlt időszakban, illetve jelentős összegeket gyűjtöttek civil szervezeteiken keresztül a kilátástalan helyzetben lévők számára. 

Két fiatal nő például négy mentőautóra kalapozta össze a pénzt, és az egyiket maguk vezették el Kijevbe. Ez az Okszana nevet viselő autó alig két hónapon át láthatta el feladatát, mielőtt egy orosz drón kilőtte. 

A roncsot kiállították a zsúfolásig megtelt pozsonyi Fő téren, a színpad mellett, azaz kézzel fogható közelségbe került a pusztítás, a kisemberektől származó, nehezen összegyűjtött pénzek szomorú sorsa. 

A koncert fővédnöke az a Matúš Vallo volt, aki nemcsak Pozsony főpolgármestere, de egyúttal a hosszú ideje országos népszerűségnek örvendő Para zenekar basszusgitárosa is. A banda Lasky néven ismert frontembere Gogol Bordello-pólót viselt a dzsekije alatt – ez az a zenekar, amelynek ukrán frontembere New Yorkban csinált karriert, és a mai napig hirdeti Ukrajna függetlenségének fontosságát. A Para a Našou krajinou című slágerrel kezdett, amely után Matúš Vallo elmondta, hogy tíz hónappal a háború kitörése után több polgármester-kollégájával együtt Kijevben járt, és a saját bőrén tapasztalta meg az állandó életveszélyt. A Para dalai, valamint az utánuk színpadra lépő Slobodná Európa punk-rock csapat 1992-es slágere, a Podvod is új értelmet kapott a hoaxok és álhírek korában. 

Az estet egyébként a Lúčnica néptáncegyüttes zenekara nyitotta volna, akiket az utolsó pillanatban „letiltott” fenntartójuk, a kulturális minisztérium. 

Ez egy újabb lépés, amellyel a szaktárca ahelyett, hogy kedvező feltételeket teremtene a kultúra számára, bojkottálja annak természetes működését, és megfélemlíti saját csúcsszervezeteit

 – kommentálta a kínos programváltozást Michal Kaščák, a Pohoda fesztivál fő szervezője. A BKIS, azaz a pozsonyi kulturális rendezvényeket koordináló szervezet azonban nem riadt vissza a társszervezői szerepkörtől, az ő honlapjukon, valamint a Pohoda YouTube-csatornáján is élőben lehetett követni a koncertet, amelyet információink szerint több, mint 11 ezren néztek országszerte. 

Az est talán legnagyobb sikerét a 81 éves Peter Lipa aratta. Ő a szintén Peter nevű, saját jogán is egyre népszerűbb jazz-zongorista/zeneszerző fiával együtt lépett színpadra. Az első számú hazai jazzman teret engedett a humornak is, amikor közölte, hogy barátai mostanában csak „Dua Lipa” néven emlegetik duójukat.

Nagy tapsot kapott Pavol Pekarčík fotós és dokumentumfilm-rendező is, aki társaival együtt elérte, hogy az immár négy éve online tanuló charkovi diákok egy csoportja hamarosan egy cseh-szlovák üzemeltetésű oktatótáborba költözhessen, ahol rendes tanórákon vehetnek majd részt. 

Ezután lépett színpadra a RozpoR punkzenekar, ők egykori nagy riválisuk, a Davová Psychóza frontemberével egészültek ki. Ez kb. akkora dolog hazai viszonylatban, mintha mondjuk az Oasis Damon Albarnnal (Blur) koncertezne. A Davová Psychóza a Dobyvateľ című számmal kezdett, amelyről – mint elmondták - sosem gondolták volna, hogy egyszer tökéletesen passzolni fog Vladimír Putyin gaztetteire. 

Miután Mirka Ábelová, Szlovákiai talán legfontosabb közéleti költőnője elmondott egy verset arról a kormányról, amely Putyin fenekébe mászik, David Koller lépett színpadra. Ő a cseh könnyűzene egyik szupersztárja, aki pár napja adott teltházas koncertet Pozsonyban. Fellépését az Anjel című Karel Kryl-örökzölddel fejezte be – ez a dal szintén új értelmet kapott ezen a különleges koncerten. 

A csúcspont azonban csak ezután következett: egy három éve Pozsonyban élő ukrán énekesnő, Mila Medvedovska lépett színpadra, aki egyébként karmesteri diplomát szerzett Kijevben, és saját zeneiskolát működtetett az orosz invázió előtt. 

Előbb Katka Koščovával közösen adta elő azt a dalt, amelyet Katka eredetileg a (talán) legszexibb hazai rocksztár, a Korben Dallas-os Juraj Benetinnel együtt énekelt lemezre, majd Peter Lipával duettezett. Az est lezárásaképpen pedig elénekelte azt az első világháborús ukrán katonadalt (U luzi chervona kalyna) amellyel régi kedvencem, Andrij Klivnyuk, a Boombox együttes frontemere bevonulásakor világsztár lett a Pink Floyd, illetve David Gilmour segítségével. Ekkor már nemcsak a téren összegyűlt ukrán menekültek küzdöttek a könnyeikkel, hanem én is…

Felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyit segíthet egy ilyen szolidalitási koncert az Ukrajnában élőkön. Nos, szerintem annyit mindenképp, hogy felkiáltójeleket tesz ki a megfelelő helyekre, hogy fókuszba helyezi az évek óta életveszélyben tengődő tömegeket, és hogy megfogalmazza a legfontosabb üzenetet: tartós béke csakis úgy jöhet létre, ha annak feltételeivel az ukrán fél is egyetért.