Kizökkent az idő

Ben Affleck mostanában három-négy filmet forgat évente, ám a mennyiség gyakran a minőség rovására megy. Szerintem utoljára a Dogmában volt jó, újabban inkább csak jóképű. Kevin Smith egyébként is sokkal jobb színészvezetésben, mint John Woo, az amerikanizálódott hong-kongi sztár-rendező ugyanis akcióhőst igyekezett faragni Benből. Kevés sikerrel.

A Mission Impossible 2, a Rés a pajzson, valamint az Ál/Arc című filmek alkotója egy ideje erőnek erejével új műfajt akar teremteni: a karatefilmeket kombinálná a sci-fivel és a hollywoodi akciófilmekkel. Legújabb kísérlete, A felejtés bére hivatalosan mától fut a mozikban. Már ameddig fut, mert az általam felkeresett kassai premiermoziban vasárnap délután a jegyszedő nénivel közösen sem tudtuk összeverbuválni a vetítéshez minimálisan szükséges hét érdeklődőt. Végül sikerült lealkudnom a kezdőlétszámot hatra, mert érdekes módon egyetlen tinilány se vetődött arra.

A művet egyébként nem Ben, és nem is John Woo miatt vártam fokozott érdeklődéssel, hanem a sci-fi nagymestere, a Szárnyas fejvadász ötletgazdája, Philip K. Dick miatt, akinek novelláját alapul vették az alkotók. Nos, szegény mester alaposan meglepődne az eredményen, a történet mögött lapuló filozófiai mondanivalót ugyanis sajnos teljesen veszni hagyták Hollywoodban. Szinte az egész film arról szól, hogy Ben barátunknak menekülnie kell, mert olyat tud, amit nem szabadna tudnia. Lássuk be, ezzel eladni egy mozit manapság nagyon nehéz. Talán ezért kellett még egy világsztár, Uma Thurman, akiből, Quentin Tarantinónak hála, már nem kellett akcióhőst faragni, hiszen úgy rúg, karmol, harap, ahogy a rendező kívánja. Teszi mindezt annak ellenére, hogy Ben barátunk nem is emlékszik rá, mi köze a nőhöz, ugyanis kitörölték az agyát. Ezt a trükköt is százszor láttuk már.

A sztori a következő. Hősünk tehetséges mérnök, többnyire ipari kémkedéssel foglalkozik, egy nagyvállalat alkalmazásában áll, és remekül keres, ám cégbiztonsági okokból minden munka után kitörlik az emlékeit. Egy hosszabb munkáért mesebeli összeget kínálnak neki, ám amikor fizetésre kerül a sor, azt állítják, Ben egy hónappal azelőtt önként lemondott a pénzről. Eközben egyre nyilvánvalóbbá válik a számára, hogy egy hatalmas horderejű felfedezés birtokába jutott: a jövőbelátó gépet alkotta meg. Márpedig ha az emberiség megtudja, mi vár rá, kitör a háború, és mindenki elpusztul. Bennek tehát tönkre kell tennie a gépet. Ebben segíti őt Uma Thurman, valamint azok a látszólag haszontalan kacatok (hajlakk, érme, napszemüveg), amelyeket ő maga küldött magának a jövőből egy borítékban.

A személyiség, a memória, a jövőbelátás és a fatalizmus meglehetősen érdekes kérdései ebben a filmben csak felszínesen vannak jelen. A főszereplő maga az akció. A lassított svenkekkel és cseles vágásokkal teli autós üldözés például nem kevesebb, mint 15 percig tart.

Az árut mégis a csomagolás védi meg valamelyest, mert épp a pergő ritmus és a profi vágás miatt nem unatkozunk, sőt meglepetten konstatáljuk, hogy az ijesztőnek hangzó 118 perc úgy eltelt, mintha kitöröltek volna memóriánkból egy darab időt.