Kísértetek járnak körülöttünk

Egy torzonborz öregember minden reggel beszerzőútra indul New York utcáin. Öltözéke kopottas, zsíros haja csimbókokba ragadva hull homlokába. Kukákban, szemétlerakatokban guberál, csupa értéktelen kacat kerül táskájába: egy műanyag baba levágott feje, egy működésképtelen ernyő, egy fél pár kesztyű, ilyesmik.

De van valaki, aki minden lépését feljegyzi egy piros spirálfüzetbe. Ez a valaki térképet készít az öregember körútjairól, s a meglepetéstől leesik az álla: az útvonalak ugyanis betűkké állnak össze, a betűk pedig szavakká: The Tower of Babel (Bábel tornya).

A különös öregúr ugyanis nyelvfilozófus („ha letépjük róla a vízhatlan anyagot, esernyő marad-e az esernyő? Lehet-e ezt még esernyőnek nevezni?”), aki annak idején egy sötét szobában tartotta fiát, a külvilágtól elzárva, abban a reményben, hogy külső ingerek híján a kisfiú tiszta nyelven, az „angyalok nyelvén” szólal meg.

A trilógia nyitókötete, az Üvegváros elején éppen ez az albínószerű, halottsápadt fiú hívja fel Daniel Quinn írót azzal, hogy Paul Austert, a magándetektívet keresi. Quinn tudja, hogy téves kapcsolás történt, de belemegy a játékba, elvállalja a börtönből szabadult apa megfigyelését. Ez lesz a veszte. A titokzatos ügy egy olyan labirintusba vonja be, ahonnan nincs kiút: a miértekre nincs válasz, a szálak összekuszálódnak, és a bűntény nélküli detektívregény egyszer csak hallucinatív, látomásokkal teli rémtörténetté válik. A nyomot vesztett Quinn jobb híján Stillmannék háza előtt táborozik le, egy szűk odúban húzza meg magát, s csak sokára jön rá, hogy a szemmel tartott ház üresen áll: beköltözik hát az egyik sötét szobába, s a piros spirálfüzetbe írja le megfigyeléseit, bár a külvilágból ekkor már semmit sem érzékel. S amikor néhány hónap múlva keresésére indulnak, a szoba piszkos padlóján Quinn helyett már csak a piros spirálfüzetet találják.

Aki szereti Robbe-Grillet Útvesztőjét vagy Hawthorne Wakefieldjét, annak a metafikciós ballasztok ellenére is csemegét jelent Auster trilógiája. A Kísértetekben és a Bezárt szobában is egyértelmű az alaphelyzet, pl. White megbízza Blue-t Black megfigyelésével. A viszonyok azonban hamar átrendeződnek, s már nem lehet tudni, ki tart szemmel kit, ki a megfigyelő és ki a megfigyelt, csupán annyi bizonyos, hogy egész lényüket egyetlen érzés járja át: a félelem. Mert – ahogy Black mondja – „mindenütt kísértetek járnak körülöttünk.”

(Paul Auster: New York trilógia. Üvegváros. Kísértetek. Bezárt szoba; Európa Könyvkiadó, 2004; 396 oldal)

Paul Auster (1947) – amerikai író. Az egyetem elvégzése után matróz volt egy olajszállító hajón, de dolgozott a New York Times-nál is (éjszakai telefonközpontosként). Első regényét álnéven jelentette meg. A nagy áttörést az 1987-es New York trilógia jelentette. Európai sikerei alapján sokan a „legeurópaibb amerikai írónak” tartják, bár a New York-i könyvesboltokból éppen az ő könyveit lopják a leginkább.