Kísértet járt Karlovy Varyban

<p>Könnyű váltani egy-egy súlyosabb, lelkileg vagy szellemileg megterhelő alkotás után&nbsp;Karlovy&nbsp;Vary most futó fesztiválján. A versenyfilmek és az információs vetítések mellett különböző kerekasztal-beszélgetések, közönségtalálkozók és kiállítások tarkítják a programot.&nbsp;</p>

James Newton Howard, a hatodik érzék, a Batman: Kezdődik vagy a Legendás állatok és megfigyelésük többszörös Oscar-jelölt zeneszerzője például filmrészletek és élő zongorakíséret beiktatásával mesélt gazdag pályájáról és a komponálás rejtelmeiről. Rendezésből és forgatókönyvírásból Cannes kétszeres Aranypálma díjas brit alkotója, Ken Loach tart mesterkurzust, de érdekesek azok a villáminterjúk is, amelyek egy-egy vetítés előtt hangzanak el a színpadon felsorakozott alkotógárda tagjaival. 

Karlovy Varyban ezekben a napokban minden a filmekről szól. Közép-Kelet-Európa legrangosabb mustrája a mozi családias hangulatban zajló ünnepe. A fesztivál mindenki által tisztelt és szeretett nagymamája pedig kétség kívül az itteni fotósgárda legidősebb, legelszántabb, egyben legvitálisabb tagja, a jóval nyolcvan felett járó Zuzana Mináčová lehetne, aki évtizedek óta ikonikus arca a rendezvénynek. Többször vendégeskedett Moszkvában és Velencében is, szívéhez a legközelebb mégis Karlovy Vary áll, ahol a fesztiválpalota minden zugában fotózott már. Sztárportréiból most is több tucatot láthat a közönség, életmű-kiállítása pedig a hétvégén nyílt meg a város egyik legszebb építményében, a Becher-villában. Zuzana Mináčová beható ismerője a magyar filmnek, szoros kapcsolat fűzi nem egy magyar művészhez. Tetemes gyűjteményének legszebb, legértékesebb darabjai között számos szokatlan színészportré társaságában ott áll egy vihar és villám tépte, büszke fenyő, amelynek fél lombját leszakította már az idő. Ilyen ő is, panyi Zuza, aki bár megjárta a koncentrációs táborok poklát, életerejét és kedvét mégis megőrizte. „Figyeld meg, állva fog meghalni!” – súgta a fülembe Bársony Éva, remek tollú budapesti kolléganőm, már amikor a képeket nézegettük, s látva az érintett töretlen megszállottságát, ebben senki sem kételkedhet. 

A legvitatottabb alkotást, eddig legalábbis úgy tűnik, az amerikai David Lowery kínálta különleges kísértetfilmjével, az A Ghost Storyval. A Casey Affleck főszereplésével reklámozott produkció nem több egy szimpla trollkodásnál, amivel alaposan megosztotta a közönséget. Irigylem azokat, akik pompásan szórakoztak rajta, engem mérhetetlenül zavart ez a misztikus elemekkel gazdagon átszőtt, provokatív játék. Közúti balesetben életét veszti a főhős, aztán fehér lepedős kísértet alakjában visszatér barátnője életébe. Később meg is duplázódik a kísértet, sok értelme azonban így sincs folyamatos jelenlétének. Affleckből pedig nem sokat kap a néző, bár ahogy beszélgetésünk során elmondta: nem egyszer ő maga volt a fehér lepel alatt. 

A versenyfilmek kategóriájából eddig az oroszok Aritmiája és a franciák Korporációja emelkedett ki. Előbbi a mentőorvosok és a sürgősségi osztály felvételi doktorainak mindennapjaiba ad betekintést, köztük is egy olyan fiatal pár életébe, akik épp a hivatásukkal járó állandó feszültség miatt már a se veled, se nélküled szakasznál tartanak. Borisz Hlebnyikov napjaink egyik legjelesebb orosz rendezője. Itt és most a mentősökre fókuszál, általuk mutatja meg azokat a szabályzati visszásságokat, amelyek sokszor lehetetlen helyzet elé állítják a munkájukat becsülettel és odaadással végző egészségügyi dolgozókat. A franciák versenyfilmje egy multicég vezetői körébe kalauzolja a nézőt, ahol a személyzeti ügyekkel megbízott kemény és céltudatos Emilie azt a feladatot kapja karizmatikus főnökétől, hogy küldje el az alkalmazottak tíz százalékát. De nem kidobnia kell őket, hanem úgy manipulálni, hogy maguktól adják be a felmondásukat. Csakhogy a cég egyik alkalmazottja nem bírja elviselni ezt a szörnyű pszichikai nyomást, és a munkahelyén vet véget az életének. Amivel természetesen nemcsak Emilie-t, hanem a cég komplett vezetését nehéz helyzet elé állítja. Bátor és pontos társadalmi kórképével Nicolas Silhol debütáns rendezőként mutatkozott be a fesztiválon, s máris a nemzetközi figyelem középpontjába került, Céline Sallette és Lambert Wilson pedig kiemelkedő alakításukkal gazdagították a filmet. Hogy aztán kap-e díjat valamelyik alkotó, az majd csak szombaton este fog kiderülni, addig viszont jön a szlovák Vonal, izraeli színekben A cukrász és a csehek ásza, A kis kereszteslovag. 

Hozzászólások

Kérjük a kommentelőket, hogy tartózkodjanak az olyan kommentek megírásától, melyek mások személyiségi jogait sérthetik.

Kedves olvasó!

Valószínűleg reklámblokkolót használ a böngészőjében. Weboldalunkon a tartalmat ön ingyenesen olvassa, pénzt nem kérünk érte. Ám mivel minden munka pénzbe kerül, a weboldalon futó reklámok némi bevételt biztosítanak számunkra. Ezért arra kérjük, hogy ha tovább szeretné olvasni a híreket az oldalunkon, kapcsolja ki a reklámblokkolót.

Ennek módját az “ENGEDÉLYEZEM A REKLÁMOKAT” linkre kattintva olvashatja el.

Engedélyezem a reklámokat

Azzal, hogy nem blokkolja a reklámokat az oldalunkon, az újságírók munkáját támogatja! Köszönjük!

18+ kép

Figyelem! Felnőtt tartalom!

Kérjük, nyilatkozzon arról, hogy elmúlt-e már 18 éves.

Támogassa az ujszo.com-ot

A támogatásoknak köszönhetöen számos projektet tudtunk indítani az utóbbi években, cikkeink pedig továbbra is ingyenesen olvashatóak. Támogass minket, hogy továbbra is függetlenek maradhassunk!

Korábbi cikkek a témában

Ezt olvasta már?