Kis roma sikertörténet

JUHÁSZ DÓSA JÁNOS

A történet 1999-ben kezdődött, amikor Reisz Éva, a rimaszécsi alapiskola akkori igazgatónője a már akkor is zömmel roma gyerekek látogatta intézmény nevében kísérleti jelleggel országos roma szavalóversenyt szervezett. Nemcsak a régióból, hanem Nyugat- és Kelet-Szlovákiából is érkeztek diákok, olyan elszánt pedagógusok kíséretében, akik fantáziát láttak a rimaszécsi ötletben, s megkeresték azokat a tehetséges gyerekeket, akik közül néhányat már a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyre is beneveztek.

Vavrek István, a főszervező Ternipe Polgári Társulás vezetője Rimaszéccsel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy élő példaként állhat mindannyiuk elé, az egyetlen kitörési lehetőség ugyanis a tanulás, s nem véletlenül követte pedagógus édesapja példáját. „Ahogy én elértem valamit, s most a katedrán állhatok, ugyanezt ti is elérhetitek. S bebizonyíthatjátok, hogy van kiút, s ez a verseny egyúttal arra is remek bizonyíték lehet, hogy nemcsak énekelni és táncolni tudunk, de más műfajokban, a vers- és prózamondásban is alkothatunk maradandót” – üdvözölte bevezetőjében a megjelent 84 versenyzőt Vavrek.

A versenyt 2001-ben és 2003-ban is megrendezte a rimaszécsi alapiskola, majd miután az igazgatónőt eltávolították a székéből, többéves szünet következett. 2008-ban a Ternipe Polgári Társulás, amely akkor már délutáni iskolát működtetett a községben, úgy döntött, felújítja a rendezvényt, amelyet országos, de már évente megvalósuló rendezvénynek hirdetett meg.

A jelentkezők száma fokozatosan nőtt. Idén már 91 diákot neveztek be, akik közül a hideg idő ellenére 84 el is jött. S nem lehet elégszer hangsúlyozni, azokból az iskolákból érkeztek, ahol a pedagógusok külön is foglalkoznak a roma gyerekekkel, s keresik bennük is a tehetséget. A verseny a hagyományokra való tekintettel maradt Rimaszécsen, noha a körülmények nem épp ideálisak. A tavalyi évhez hasonlóan idén is fagyos kultúrház várta a versenyzőket, sőt a helyi községi hivatal nem átallott még foglalót is kérni a jéghideg teremért.

Mint Ádám Zita, a zsűri egyik elnöke kiértékelésében hangsúlyozta, ami nem változott az előző évekhez viszonyítva, az a hideg, amely mind a versenyzőket, mind a zsűrit kedvezőtlenül befolyásolta. „Nem lehet nagykabátban, vacogó fogakkal verset mondani” – üzente a helyieknek. Ádám Zita hangsúlyozta, komoly eredményeket elsősorban ott lehet elérni, ahol a szülő és a pedagógus, vagyis a család és az iskola együttműködik, s közösen gondolkodik a gyerek jövőjéről. Vannak erre nagyon szép példák, s ezért is hozta el a rendezvényt támogató Pozsonyi Magyar Intézet a hejőkeresztúri modellt, amelyet Kovácsné dr. Nagy Emese, az ottani alapiskola igazgatónője mutatott be. Az ott kidolgozott modell a cigány származású és/vagy szocio-kulturálisan hátrányos helyzetű gyerekek felzárkóztatására és szocializációs folyamataik segítésére szolgál. A magyar intézet biztosította a verseny utáni táncházat is, amelyhez a zenét és a táncot a Szőttes tagjai szolgáltatták.

Ádám Zita szólt arról is, hogy igen változatos volt a repertoár, s külön értékelte azokat a versenyzőket, akik roma irodalmat hoztak. Elhangzottak cigány mesék, de Choli Daróczi József verse is. „A legjobbak akár a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen is megállnák a helyüket” – mondta.

Az elmúlt évhez viszonyítva jó hír, hogy ismét akadt jelentkező a középiskolások között (két éve Kassáról, roma anyanyelvű középiskolások érkeztek a versenyre), a rimaszombati Egyesített Szakközépiskola két diákja is benevezett, s ahogy tanárnőjük, Lévay Marek Adrienn megjegyezte – örömmel jöttek, egy pillanatig sem kellett őket nógatni.

Vavrek István, a Ternipe Polgári Társulás elnöke elmondta, amikor megkeresték őket örömmel vállalták a szavalóversenyt, de mivel a helyiek által biztosított körülmények nem megfelelőek, gondolkodnak azon, hogy jövőre más helyszínt keressenek a versenynek.