Kinek állítsunk szobrot…

A Wass Albert-jelenségről van szó Pomogáts Béla írásában. A szerző arra a kérdésre keresi a választ, az erdélyi író „feltámadása, műveinek népszerűsége miért és hogyan osztotta meg az amúgy is két táborba szerveződő magyar közvéleményt és magát az irodalmi életet”. Az 1944-től Németországban, majd az Egyesült Államokban élő írót (aki tíz éve halt meg) Romániában, igazságtalanul, a mai napig háborús bű?nösként tartják nyilván. „Wass Albert személyisége és életműve lett az a leginkább hatékony szimbolikus, mi több, mitikus jelenség, amely mellett vagy amely ellen a magyar politizáló értelmiség felsorakozik, különben nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben is” – írja Pomogáts Béla. A kibontakozó „kultúrharc” legfrissebb eseménye „az író debreceni szobrának felállítása körüli viaskodás” volt. Pomogáts Béla nem a szoborállítás ellen emeli fel a szavát, hanem „az eltúlzott” szoborállítást kifogásolja, mondván, „ha így haladunk, az erdélyi írónak hovatovább több szobra fog állni a hazai köztereken, mint Petőfinek, Aranynak, Adynak és József Attilának”. Arra biztatja a szoborállító önkormányzatokat, hogy gondoljanak olyan írókra is, mint Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Szabó Dezső, Illyés Gyula, Németh László és mások, hisz a kínálat a magyar irodalomban igen gazdag. Megítélése szerint itt volna az ideje annak is, hogy mérlegre tegyék Wass Albert életművét is, s ezáltal „írói munkássága józan, egyensúlyos és méltányos megítélésben része?süljön”.

Évtizedek a magyar népzene és kórusmozgalom szolgálatában címmel Koncsol László köszönti a nyolcvanéves Ág Tibort. Hatvanéves lett Grendel Lajos is, őt („meghökkenve”) Duba Gyula köszönti „… a magyar irodalom élvonalában” című írásában, N. Tóth Anikó pedig Triptichont szentelt az évfordulónak. Aligha véletlen, hogy egyik (a közelmúltban, a szlovák sajtóban közölt) szellemes, megmosolyogtató karcolata (Csak Rómeó és Júlia szerelme örök címmel) is születésnapi meglepetés lett, ma?gyarul…

A szépirodalmi rovatban Csehy Zoltán, Tőzsér Árpád, Bodnár Éva és Tóth Elemér verseit olvashatjuk, a prózát Százdi Sztakó Zsolt elbeszélése, valamint Tomáš Hudák és Anton Marec novellája képviseli. Az értekező prózát Grendel Lajos tanulmánya nyitja Weöres Sándor munkásságáról, Vígh Károly pedig T. G. Masaryk és a magyarok címmel a két világháború közötti Csehszlovákia eseményeit vizsgálja. Vendégkritikaként közli a folyóirat Rónay László írását A magyar irodalom történetei című (háromkötetes) kiadványról, mely a közelmúltban Szegedy-Maszák Mihály akadémikus szerkesztésében jelent meg.

A lapot Faludy Gyula rajzaival illusztrálták. (zsolt)